A filmtörténet legjobb autós üldözésének 5 titka

PRIZMA

2015/07/24

Miért a Ronin autósüldözése a filmtörténet egyik legjobbja? Kielemezzük a csodálatos részleteit.

Persze, lehet azon vitatkozni, hogy melyik autós üldözés a „legjobb”, (további versenyzők: Francia kapcsolat, A Bourne-ultimátum, Bullitt, Drive, The Blues Brothers, stb.) de vitathatatlan, hogy a John Frankenheimer által rendezett Ronin párizsi hajszája az egyik legjobb autós üldözés a mozgókép történetében. (Általában a legtöbb „best car chase” listákon is az élen szerepel.) Volt szerencsém még anno a filmet moziban látni és elég mély hatással volt rám, főleg az itt tárgyalt jelenet.

De miért ezt tekintik a világ legjobb autós üldözésének?

Mi a titka?

Szerintem a válasz: az aprólékosan kidolgozott részletek és a tekintetek emelik a mezőny fölé.

Szubjektív jelenet-analízis következik.

A Ronin sztorija a kémfilmek sémáját követi, egy táska körül bonyolódnak a szálak. Kiugrott kémek és ügynökök állnak össze, hogy a megbízójuk számára megkaparintsanak egy táskát – aztán persze kiderül, hogy némelyikük kettős játékot játszik, ekkor egymást kezdik üldözni stb.

A film formailag viszonylag konzervatív, szerencsére a kilencvenes évek végén még nem jött divatba az akciójelenetek kaszálós kézi kamerával való felvétele: Frankenheimer 68 (!) évesen, jóval túl a pályája csúcsán egy egyszerre old-school és egyszerre korszerű/realista akciófilmet alkotott, aminek örökké ragyogó ékköve a párizsi autós üldözés. 

A jelenet egyébként 7 perc, ami a film játékidejének majdnem tíz százaléka (UPDATE: olvasói levélre reagálva javítjuk, pontosan  5.8%-a), ami (még így is) elég hosszúnak számít.

1. Itt minden kanyarnak tétje van.

Fontos szempont egy akció jelenetnél, hogy a történéseknek tétje legyen. Oké, ez lehet, hogy banális megállapítás, de akkor is: ha hús-vér emberek gyepálják vagy hajkurásszák egymást 170-nel, azt egészen másképpen nézem, mint amikor akció sztárok ugratnak CGI autókkal egyik felhőkarcolóból a másikba (lásd: Halálos iramban X-edik része). Annak igenis tétje lesz, hogy itt az európai és amerikai színjátszás krémje (a svéd Stellan Skarsgard, az angol Natascha McElhone és Jonathan Pryce, a francia Jean Reno és amerikai Robert De Niro ) repeszt végig Párizson: mert a reakciójuk és a tekintetük emberi.

Egy autós üldözést leginkább a tekintetek hitelessége tesz izgalmassá, nem a szarrá tört autók száma.

– De Niro: a nyugodt profi. Ő akkor is hiteles lenne, ha egy fotelt alakítana.

– Reno: ő azért udvarisan elfojtva parázik, vele tudunk azonosulni. (Egyszer még a „merde” is elhagyja a száját.)

– Skarsgard: ő a skandináv hidegség. Kicsit egyébként aggasztó a nyugodtsága, olyan, mintha már elengedte volna az egészet.

– McElhone: az ő arcán játszódik le az egész üldözés érzelmi színjátéka. A magabiztosságtól eljutunk a totális kétségbeesésig.

2. Az üldözők közti feszültség pikantériája.

De Niro és McElhone karaktere között végig ott lapul egy erotikus feszültség, (helyenként nem is annyira lapul), ez szinte kirobban az autós üldözés jelenetében. Ha Király Jenő lennék, akkor biztos azt mondanám, hogy ez a 7 perces jelenet nem más, mint a férfi és a nő közötti szexuális játék,

egyfajta száguldó petting, vagy négy keréken eljárt őrült násztánc.

3. A bámulatos részletgazdagság.

Minden akciójelenet sava-borsa a részletek élénk és ötletes játéka. Spielberg nem azért vált például a legjobb akciójelenet-rendezővé, mert a legtöbb robbanást és karambolt tudta pakolni a vászonra, hanem azért, mert a legötletesebb formajátékokkal és apró részletekkel gazdagította őket (lásd: Indiana Jones nepáli kocsmajelenet, vagy Jurassic Park T-Rex kitörése jelenet.) Frankenheimer is nagyon erős ebben a műfajban, a Ronin üldözéses jelenete tele van apró momentumokkal, amik

lelket adnak a jelenetnek.

(Michael Bay például erre nagyon nem képes, ő nem a finom megoldások eleganciájáról híres.)

Itt van néhány példa:

Amikor az üldözés kezdetén De Niro beköti a biztonsági övét, azt imádom.

Frankenheimer gyakran vágja be a sofőrök kezét, ahogyan sebességet váltanak, kézi fékeznek stb. Ezzel növeli a jelenet tempóját, ad neki egy realistább ízt. Egyébként meg ezek a rövid betétek kiválóan hasznosíthatóak vágás közben, például ritmusváltások elválasztóiként: lásd a busz elő befarolós képsort 03.14-nél.

Minden a jelenet dinamikáját szolgálja. Még McElhone lobogó haja is.

És a kedvenc apró részletem: a rendőrautó elszökő dísztárcsája. Nem tudom mennyire volt tervezett a momentum, de gyönyörű lett.

Egyetlen vicces pillanatba sűrítik bele a rendőrség inkompetenciáját.

Másik kedvencem: a platóról lezuhanó autó.

A zuhanást szinte teljes csend előzi meg, De Niróék Peugeutja pedig pont mellette, a kocsi becsapódását követően ér a képbe.

Apró momentum, de tökéletes a ritmusa.

4. A képkompozíciók dinamikája.

Nem számoltam meg a jelenet átlagos snitt-hosszúságát, és azt hiszem Bordwell se tette meg. De az számolgatás nélkül is látszik, hogy a beállítások viszonylag hosszúak. Ha megnézzük mondjuk a Bourne-utimátum egyik autós üldözését, akkor láthatjuk, hogy ott sokkal rövidebbek a snittek, ráadásul a kép folyamatosan mozog, apró zoomolások, kamerarángások erősítik a dinamizmust.

Frankenheimer viszonylag hosszú snittekkel dolgozik. Vannak olyan belső kameraállások, amikor akár 3-4 másodpercig ülünk a sofőr helyén. A tempós hatást nem a snittek sűrűségével, hanem a beállítások dinamizmusával éri el.

Az alagút és a felüljáró oszlopsora tökéletes helyszín arra, hogy a sebességet a háttér mozgása hangsúlyozza.

A kocsi orrára tett kamera, illetve a repesztő autót elölről mutató beállítás nagylátószögű optikával készült, hogy a környezet mozgása a torzítás révén élénkebb legyen. Egyébként a nyolcvanas években Luc Besson ezzel az egyszerű módszerrel vette fel a Metró üldözéses jeleneteit.

5. A tekintetek játéka.

Az autókban csak a tekintetek beszélnek, de azok nagyon.

Ahogy Jean Reno De Nirora néz, az páratlan.

Minden félelme, kétsége és bizalma benne van abban a nézésben. Plusz vicces is. (02.10-nél)

A De Niro/Reno páros vicces-nézését még egyszer játszotta ki Frankenheimer, amikor az alagútban felborítottak véletlenül egy civil autót.

Itt a szinkronnézés szinte burleszk humora érvényesül (04.48-nál):

És a végére hagytam a kedvenc tekintetemet. Itt De Niro végre egy pillanatra kizökken profi zen-állapotból:

Címkék: autós üldözés, Ronin