FESZTIVÁL

Három film, amit már nagyon várunk Cannes-ból

PRIZMA

2022/05/29

Ruben Östlund A szomorúság háromszöge (Triangle of Sadness) című filmjét akkor is nagyon várnánk a hazai mozikba, ha nem nyerte volna meg tegnap este a 75. cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját.

Bár egyik rákövetkező filmje sem olyan jó, mint a Lavina, mely az Un certain regard szekcióban mutatkozott be és a zsűri díját kapta 2014-ben, Östlund Cannes egyik nagy kedvence: a művészvilágot kifigurázó szatírája (A négyzet) öt éve, A szomorúság háromszöge pedig idén kapott Arany Pálmát. A két és fél órás játékidejét tekintve is a grandiózusabb darabok közé tartozó mozi a művész-értelmiségtől merőben különböző, ám Östlund világnézete szerint legalább annyira szánalmas felső tízezer és a fogyasztói társadalom kritikája. A Soderbergh Szabad szavak-jára is rábólogató film három egymásra épülő epizódja három merőben más élethelyzetben ábrázolja a főszereplő modell-influenszer Yayát és barátját. Az első részben egy luxusétterem és -hotel falai között zajlik le közöttük kicsinyes, parázs konfliktus, a második, polgárpukkasztó katasztrófa-csúcsjelenetbe forduló luxushajókázás pedig a harmadik, lakatlan szigeten töltött groteszk túlélőkaland előkészítése. A szomorúság háromszöge talán nem Östlund legjobb filmje, de a megszokott megdöbbentő cinizmus mellett is messze a legszórakoztatóbb, így aztán nagyon várjuk, hogy a film szeptemberben megérkezzen a magyar mozikba, és újranézhessük.

Díj nélkül maradt az egyik 2022-ben készülő Prizma-lapszám alanyául szolgáló Kelly Reichardt, akinek idei művészportréját már nagyon vártuk. A rendező állandó színésze és múzsája, Michelle Williams egy Crocs-os szobrász-tanárt alakít a rendezés mellett szintén oktató Reichardt önarckép-filmjében. A Showing Up a hírek szerint Reichardt leghumorosabb mozija. A francia film nagyasszonya, Claire Denis szintén új filmmel jelentkezett az idei fesztiválon, a Stars at Noon a belga Lukas Dhont filmjével (Close) megosztva nyerte el a Nagydíjat. A csodálatos Margaret Qualley és Joe Alwyn főszereplésével készült mozi Nicaraguában játszódik, méghozzá (szemben a forgatókönyv alapjául szolgáló, forradalom idején játszódó Denis Johnson-regénnyel) világjárvány idején. És bár az erotikus hotel-drámának becézett mozit a a legtöbb kritikus eddig óriási mellélövésnek titulálta, mi nagyon várjuk, hogy lássuk!

+ Az ELTE hallgatója, Szelestey Bianka volt az idei program egyetlen magyar versenyzője, a Hajszálrepedés című diplomafilmet is nagyon szeretnénk látni.



Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu