Négy ok, amiért ez a reklámfilm a világ egyik legjobb mozgóképe

Lichter Péter

2015/04/16

Szubjektív gyorselemzés, képekkel.

Köztudott, hogy Jonathan Glazer (Szexi dög, Születés, Under the Skin) reklám- és kliprendezőként kezdte pályafutását. Sőt, mielőtt egyáltalán a kamera mögé állt volna, fiatalon előzetesek vágásából élt. A különleges montázsérzékenység minden munkáján ott hagyta a nyomát.

Glazer a Guinnesnek készített reklámfilmjei messze-messze túlmutatnak a tucat-szpotok unalmas világán.

Meggyőződésem, hogy ezek a rövid műremekek a legmagasabban jegyzett művész és avantgárd filmek szintjén mozognak.

A Dreamer című sörreklám (!!!) Luis Buñuel, Maya Deren és Jan Švankmajer művészetével rokon.

Glazer egy percbe képes annyi ötletet, groteszk hangulatmorzsát és igazi kelet-európai abszurdot csempészni, mint más egy fél nagyjátékfilmbe.

Most hirtelen ezeket az apróságokat vettem észre:

Akkor most következzen a film:

1. Mesteri ritmusváltások (mesteri vágás I.):

Glazer a vizuális ritmusváltások igazi bűvésze. A sűrű és gyors pillanatok hirtelen csöndek és kimerevedések követik, amiket aztán újbóli meglódulások váltanak. Ebből a hullámzásból teremt olyan sűrűn szőtt montázskompozíciót, hogy az az érzésünk, nem is egy alig egy perces reklámot nézünk, hanem összetett, érzelmileg telített univerzumot.

Ezek a kedvencem pillanataim:

Amikor az Álmodó egy utcán áll, hirtelen csend, a furcsa, tánciskolára emlékeztető zene megáll egy pillanatra.

Amikor a titokzatos falba fúrt lyukon végre bepillant az Álmodó, akkor hirtelen minden egy pillanatra megáll:

Csend, feszültség, alvás:

Majd hirtelen kirobbanó röhögés:

2. Súlyos kelet európai arcok:

Glazer olyan figurákat castingolt (mint a nála visszatérő Kovács Lajos) akik tökéletesen reprezentálják a kelet-európai, mélyen barázdált, Tarr Béla-i világot. A fekete-fehér képek és lepattant, nyolcadik kerületi utcák is ezt az asszociációt idézik. De mégis – valami teljesen szürreális világ elevendeik meg előttünk ezeken az arcokon keresztül.

Mintha Kafka felszívott volna egy csík kokaint és leírta volna a képeket és utcákat, amik először eszébe jutnak. (Mókusok kocsmában? Imádom.)

Ő a kedvencem: az Sztk-keretes úr. Vele lehet találkozni (vagy a szatyros verziójával) az Örökmozgóban.

Még ő is eszembe jutott, főleg a nézésük hasonló:

Spiró György

Kovács Lajos hisztérikus, önkívületi állapotban éli át a létezés csodáját – (Ő már belekukkantott a lyukba?):

Ez az arc maga Kelet-Európa:

UPDATE: A REKLÁM FŐHŐSÉT KONCZ GÁBOR ALAKíTJA – KÖSZÖNJÜK A TIPPET!

3. Bizarr, de lehelet finom pillanatok (mesteri vágás II.):

Glazer előszeretettel használ rövid flesseket, pillanatokra felvillanó, poétikusan bizarr  pillanatokat, amikkel még sűrűbbé és izgalmasabbá teszi a világait.

Ilyen a hanyatt fekve vergődő ló (aminek a képe alatt valami őrülten torz röhögést hallunk.) Imádom.

Az ugráló kutyák. (Ráadásul ha jól látom: harci kutyák.) Mintha a megkergült emberiségen mulatnának.

4. Végtelenségig kidolgozott részletek:

A szürrealizmus ördöge a részletekbe lakozik. Glazerre Stanley Kubrick munkássága és a szürrealizmus hatott leginkább.  Ez a legnyilvánvalóbban a Mechanikus narancs előtt tisztelgő Blur-klipjében (The Universal) fedezhető fel, illetve abban, hogy a második nagyjátékfilmjét (Születés) Bunuel állandó forgatókönyvírója, Jean-Claude Carrière írta. Ebben a reklámban inkább a szürreális-abszurd világ, pontosabban Švankmajer kelet-európai padlás-szürrealizmusa dominál.

Švankmajer bábanimációit itt a mókusok kocsmájában idézi meg.

De figyeljétek meg a finom részleteket: ahogyan a felpattanó Álmodó-Mókus szavára hirtelen elcsendesülő mókuskocsmában az összerezzenő újságnak (!!!) is van hangja!

Ezeket a részleteket csak sokadik, tényleg sokadig megnézésre realizáljuk. ((Ez úgy elgondolkodtató, hogy ha belegondolunk, hogy Glazer ezeket a reklámfilmeket még az újranézésre szocializáló Youtube-korszak előtt készítette.)))

Figyeljétek meg ezt a részletet 0.29-nél:

A háttérben, teljesen kiesve a mélységélességből egy alak a rohanó tömegnek integet (?) vagy tapsol (?). Ezt tényleg csak a huszadik újranézésre vettem észre, olyan jelentéktelen de mégis totálisan bizarr részlet, ami akár valami hiba is lehet. Egy forgatásra tévedt részeg járókelő? Egy ideges házmester?

Bárki legyen is a titokzatos statiszta a háttérben, tovább fűszerezi finoman a film szürreális világát.

Álomvilág, álomgravitáció: ahogyan ez a fickó lezuhan (01.01-nél), az a rajzfilmeket idézi.

Stílszerűen akkor rakjunk ide egy lengyel hangalámondásos Tom és Jerry-t (az abszolút kedvencemet):

Címkék: Guinness, Jonathan Glazer