Így vált a Tapsi Hapsi szülőatyja az animációs film klasszikusává

PRIZMA

2015/07/29

Portré a szerény zseniről, aki a Looney Tunes figuráit életre keltette.

Az Every Frame a Painting-es fickó megint összerakott egy emlékezetes videóesszét, ezúttal a Bolondos Dallamok mögött álló rajzfilmes óriásról, Chuck Jones-ról vágott össze egy videót.

A videó alaposan körbejárja Jones zsenialitásának finomságait. Íme néhány példa:

1. Jones vizuális viccei mindig következetesen építkeznek: felvezetésből és eredményből állnak. (Az eredmény a legtöbb esetben kudarc, lásd: Prérifarkas esete a Kengyelfutó Gyalogkakukkal.)

És most nézzük meg ezt mozgásban:

2. A karakterek idővel komoly fejlődésen mentek keresztül.

Például vegyük Dodó kacsát (Daffy duck). Eleinte többnyire egy nyáladzó elmebeteg volt:

Aki később több emberi vonásokkal gazdagodott:

3. Minden Cuck Jones karakternek könnyen beazonosítható vágya van:

Például Pepé Le Pew csak szeretni akar:

4. Fegyelem.

Jones már 40 évvel korábban feltalálta azt, amit Lars von Trier a kilencvenes években a Dogma-manifesztummal: az önkorlátozás felszabadító erejét.

Lars von Trier: Táncos a sötétben

Chuck Jones: A Kengyelfutó gyalogkakukk és a Prérifarkas

Jones szeretett úgy alkotni, hogy komoly önkorlátozásokat vezetett be:

Például száj nélküli karakter:

Arc nélküli karakter:

Vagy az önkorlátozás örök klasszikusa: a dialógus hiánya.

5. Jones idővel a gesztusokat minimálisra redukálta, ezzel teremtett egy sajátos burleszk humort:

Például:

Idézzük a teoretikus Spielberget:

És íme a videó, érdemes végignézni:

Címkék: Bolondos dallamok