Rövidfilm

A hónap videója: Travolta, Pacino és a Robotzsaru együtt ropja a filmkarakterek diszkójában

Lichter Péter

2015/09/04

Ez az ügyes montázs elrabolta a szívünket.

Az ügyes found footage videók és a ravasz remixek a gyengéim: lehet szó egy egyszerű super cut-ról, ami a Ponyvaregény fuckjait gyűjti egybe, egy Michael Bay művészetéről összerakott videóesszéről vagy egy elszállt avantgárd filmről, ezeket a montázsokat egyszerűen lehetetlenség megunni. Néhány napja felkerült a Youtube-ra egy olyan videó, ami minden eddigi remixre rálicitiált.

Antonio Maria Da Silva Hell’s Club című videókollázsa különböző filmklasszikusok diszkójeleneteit szövi egybe úgy, hogy egy soha nem létezett hellyé álljon össze a fejünkben,

ahol a kultikus filmkarakterek egymásra kacsintanak és saját fiatal énjükkel  néznek farkasszemet.

Önmagában az ötlet is fergeteges – de ahogy Da Silva egymásra vágta a különböző táncjeleneteket, az egyszerűen párját ritkítja.

Kulesov is elcsöppenne, ha láthatná ezt a csodás montázsjátékot.

(Lev Kuleson szovjet filmrendező és teoretikus a huszas években híres montázskísérleteivel bizonyította, hogy két embernek nem feltétlenül kell egy térben lennie ahhoz, hogy a rendező/vágó azt az érzetet keltse, hogy a filmjelenetben ugyanott vannak. Ezt a film alkotói földrajzának nevezte: egy férfi megpillant valakit a képen kívül és integetve elindul balra, majd egy erre vágott képen egy nő reagál és visszaintegetve elindul jobbra. A két színész akár más városban is lehet, de nekünk az lesz a benyomásunk, hogy egy térben vannak: ezért jelentős a vágáskor a karakterek nézésiránya.

Ez a videó ennek a 90 éves tételnek egy pompás bizonyítéka.)

pl:

– Egy jedi lovag (Hayden Christensen) lép a diszkóba, Travolta rámosolyog, ám a jedi mogorván tovább bandukol. Travolta csalódottan elkomorodik – tökéletes az illúzió.

És ez csak egy egyszerű példa volt.

Ez a csodálatos montázs teljes egészében az alkotói földrajz illúziójára épít: a folyamatos zenével, a nézésirányok tökéletes illeszkedésével és az ügyesen pirosan egységesre fényelt képekkel olyan, mintha egy filmet néznénk. Da Silva helyenként még digitális trükkökkel is rásegít – de az már csak hab a tortán.

ÍME, élvezzétek minden cseppjét:

Címkék: , ,



3 hozzászólás.

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu