Kirekesztik az ismeretlen tehetségeket Vajnáék filmhetéről

Lichter Péter

2015/12/27

A napokban jelentették be a második Magyar Filmhét időpontját és nevezési feltételeit. 2016. márciusában fogják megrendezni, a nevezési határidő január közepe. Komoly problémák vannak vele.

A következő Magyar Filmhét versenyprogramjában komoly hátránnyal indulnak azok a rövidfilmek, animációs filmek és dokumentumfilmek, amelyeket nem állami támogatásból készítettek. A nevezési feltételekből kiderül: csak azok a filmek kerülhetnek be a versenyprogramba, amik

1. vagy bekerültek a hazai moziforgalmazásba,

2. vagy vetítették valamelyik televízióban,

3. vagy valamelyik filmes egyetem vizsgamunkáiként készültek el,

4. vagy játszották valamelyik nagy presztízsű nemzetközi filmfesztiválon.

A Filmhétnek pontosan az lenne a feladata, hogy nyitott legyen ismeretlen, alulról jövő fiatal tehetségekre és kísérletező, új hangokat kipróbáló alkotókra, a nevezési szabályzat tehát éppen azt a nyitottságot törli el, amire a Filmszemle korábban, még megszűnése előtt legalább törekedett.

Összehasonlításképpen itt az utolsó, 2011-es Filmszemle általános nevezési feltétele:

„Nevezni minden szekcióban két évnél nem régebben készült, magyar és magyar koprodukcióban készült, magyar nyelvű, vagy magyar felirattal ellátott, a magyar filmszemlére még nem nevezett, ill. nem előzsűrizett filmmel lehet.”

Ellenben a rövidfilmes műfaj 2016-os nevezési feltételei az alábbiak:

„2015. január 1. és 2015. december 31. között moziforgalmazásba, televíziós sugárzásba került vagy kerülő, nemzetközi filmfesztiválon versenyben vagy versenyen kívül szerepelt, vagy magyar film és mozgóképoktatással foglalkozó felsőoktatási intézményben vizsgafilmként készült maximum 40 perces filmalkotás.”

Ez értelmezésünk szerint a következőket jelenti:

1.Moziforgalmazásba kerültek.

Ez a kitétel már eleve problematikus: az elmúlt egy évben vajon hány magyar rövidfilm került moziforgalmazásba? Átnézve a moziműsorokat arra jutottam, hogy maximum egy vagy kettő. Ez minden évre igaz: a magyar mozikba nem jutnak el a magyar rövidfilmek, pedig egy reklámblokknyi időt sem töltenének ki, ráadásul a Filmalap vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásokkal ösztönözhetné a mozikat kisfilmek bemutatására, hiszen a forgalmazók maguktól szinte soha nem nyúlnak ehhez a műfajhoz.

2. Televíziós sugárzásba kerültek:

Ezzel a kitétellel az NMHH által támogatott rövidfilmeknek kedveznek, ugyanis szinte csak azok a rövidfilmek kerülnek televíziós sugárzásba, legyenek akármilyen jók vagy rosszak, amelyeket az NMHH támogatott: éppen abból az ódivatú megfontolásból passzolta le a Filmalap az „egyéb műfajok” (kisfilm, doku, animáció) támogatását, mert Vajnáék úgy gondolták, hogy ezek tévés műfajok. Ez a dokumentumfilmekre akár még igaz is lehet, de ki néz manapság tévében kisfilmeket?

Tóth Barna Újratervezés című rövidfilmjét – amit a rákospalotai Csokonai Művelődési Központ pályázatából finanszíroztak és nem ment a tévében – például tavaly több mint egymillióan nézték meg a Vimeón.

Még rengeteg példát fel lehetne hozni arra (Szirmai Márton független rövidfilmjeit például), hogy a rövidfilm miért sokkal inkább netes, mint tévés műfaj – ha már képernyőről és nem mozivászonról beszélünk. Alapvetően egy finanszírozással kapcsolatos, strukturális problémáról van szó, amiről már sokszor, sokan beszéltek – a lényeg, hogy a rövidfilmek nem láthatóak, alig érzékelhető költségvetési tételt jelentenek, ezért kis túlzással a sajtót sem érdeklik. Ez a nevezési pont is mutatja, mennyire magukra hagyták a kisfilmes alkotókat.

Ezek a feltételek kirekesztik a pályakezdő, amatőr körülmények között dolgozó fiatal alkotókat. Pont azoknak a huszonéves filmeseknek adhat rendkívül sokat egy ilyen szemlés/filmhetes bemutatkozás, akiknek a legkevesebb esélye van egyből bekerülni az establishmentbe.

3. Filmes felsőoktatási intézmények vizsgamunkái.

Miután a vizsgafilmek nagy részét a Filmalap finanszírozza, ezt a pontot tulajdonképpen kötelező volt beleírni a nevezésbe.

Minden vizsgafilm potenciálisan fontos lehet, de önmagában az intézményi háttér nem feltétlenül kéne, hogy előnyt jelentsen a nevezéskor.

4. A Magyar Filmakadémia által felsorolt 40 filmfesztivál egyikén szerepeltek.

A Filmhét honlapja nevesít 40 fesztivált, aminek a fele A-kategóriás elitfesztivál, amelyen évente legfeljebb egy-két magyar rövidfilm szerepel, már ha egyáltalán – és a többi nagy része is valamilyen szempont szerint jelentős mustra, ahol a magyar rövidfilmek jelenléte viszonylag ritka. De a lista nem tartalmaz számos dokumentumfilm-fesztivált (pl. Jihlava), illetve egyetlen kísérleti filmes vagy médiaművészeti fesztivált sem, vagy olyan mustrát, amely a függetlenfilmekre fókuszálna (pl. Slamdance).

De összességében nem is a lista átgondolatlansága a baj, hanem a léte: nehéz elképzelni olyan filmfesztivált, ahol a nevezési feltételek között szerepelne más, konkretizált fesztiválszereplés, nem is ismerek ilyet.

Azért nehéz, mert ez élből, bevallottan kirekesztő, és elveszi az ismeretlen alkotók esélyét. Álságos lenne arra hivatkozni, hogy ezzel a Filmhét minőségét védik, hiszen nálunk nem készül évente 150-200-nál több nevezhető rövidfilm. Ha pedig Cannes-ban vagy Rotterdamban meg tudnak nézni több ezer vagy tízezer nevezett filmet, akkor a Filmhét zsűritagjainak is menne.

Lehet, hogy lesz száz nézhetetlen előzsűrizendő film, de az is elképzelhető, hogy ezek közül az amatőrök közül kerülnek ki a következő Fliegauf, Reisz Gábor, Tóth Barna, Szirmai Márton, Szabó Simon és Buharov testvérek (stb, stb, stb).

Itt meg kell említenem, hogy személyesen is érintve vagyok ebben a történetben: ilyen kiírások mellett én sem tudtam volna részt venni 2007-ben és 2010-ben a Szemle versenyprogramjában, hiszen outsiderként állami támogatás nélkül forgattunk, ahogy sokan mások is. Általában a Szemle volt a kisfilmek első nyilvános bemutatási helye, innen vitték sokszor külföldre a meghívott szakmai vendégek az alkotásokat.

A Filmszemlének korábban éppen az volt a vonzereje, hogy bárki, bármilyen pénzből forgatott amatőr filmet nevezhetett, így tűnhettek ki a tömegből az igazán izgalmas, független finanszírozásban készült alkotások.

Ez a nevezési feltétel nyíltan kirekesztő, a Filmhét  az őt támogató szervezeteknek (NMHH, Filmalap) akar kedvezni. Más filmfesztiválokon és szemléken a filmek – legalább látszólag – egyenlő eséllyel indulnak. Máshol nem az a fontos, hogy honnan jön a film, hanem hogy milyen a film: a 2016-os Filmhét kiírása ennek az ellenkezőjét közvetíti.

Persze a nevezési feltételek látszólag utat engednek a nem állami pályázatokon finanszírozott filmeknek is, de éppen ez a szabályzat legálságosabb része.

Eszerint ugyanis bármelyik NMHH-s pályázaton pénzt nyerni, és így automatikusan televíziós sugárzásba kerülni, gyakorlatilag ugyanolyan, mintha a Berlinale, Cannes, Locarno, Tribeca vagy Oberhausen programjában szerepelnénk.

Ráadásul az NMHH által támogatott kisfilmek 80%-a nem jut el azokra a nagy fesztiválokra, amiket a kiírás másoknak előír. Ez könnyen leellenőrizhető, hiszen a Pályázati tükörben minden támogatott kisfilm fesztiválszereplését felvezetik, itt megtekinthetők.

Eszerint például az NMHH Huszárik Zoltán-pályázatán 2013-ban támogatott 11 db kisjátékfilm közül 2 db szerepelt a nevezési feltételek között felsorolt filmfesztivál egyikén, illetve a 11 támogatott közül 8 db nem szerepelt semmilyen nemzetközi fesztiválon, csak a 2014-es Filmhéten.

Ha a nevezés során nem is ellenőrzik vissza egy adott független finanszírozású film fesztivállistáit, már maga az elv is problémás, hiszen potenciálisan egy csomó kezdőt elriaszt a nevezéstől:

mintha a minőséget egy Petőfi-tévés sugárzás vagy fesztiválszereplés szavatolná.

Megkérdeztem egy évtizedes tapasztalattal és jelentős fesztiválsikerekkel rendelkező producert, mit gondol erről az egészről. Úgy fogalmazott, hogy a Filmszemle éppen a nyitottsága miatt tudott díjazni rengeteg alulról, a pálya széléről érkező filmest, akiknek ez fontos előrelépés volt a karrierjükben, hiszen nem mindenki tud vagy tudott eljutni a hivatalos pénzosztó forrásokig.

Egy másik megkérdezett szakmabeli, egy sikeres nagyjátékfilmes rendező szerint ez a kiírás

„pont azt az energikus minden áron filmezni akaró réteget szorítja ki, aki számomra a legszimpatikusabb. Ezek a pályakezdők nem fesztiválokban, üzleti vállalkozásokban gondolkoznak, hanem csak filmet akarnak csinálni. Ez elképesztően rossz kommunikáció egy olyan szakmától, amit eleve mindenki nagyon belterjesnek tart.”

Kerestük a Filmhetet szervező Filmakadémia elnökét, Novák Emilt, egyelőre sikertelenül. Kérdéseinket elküldtük e-mailben a Filmakadémiának, ha érkezik válasz, frissítjük a cikket.

Címkék: Filmhét, NMHH, Vajna