Ponyvaregény20: Daniel Day-Lewis mint Vincent Vega?

Megyeri Dániel

2014/07/27

„Mi lett volna, ha?”, avagy kicsin múlt, hogy ne John Travoltát vagy Bruce Willis-t lássuk a filmben.

A teoretikus castingok világa érdekes kitérőül szolgálhat az egyszeri mozirajongó számára. Tom Selleck mint Indiana Jones? Mel Gibson mint Maximus Decimus Meridius? Sean Connery mint Gandalf? Will Smith mint Neo? Mickey Rourke mint Axel Foley? Matthew McConaughey mint Jack Dawson (Titanic)? Burt Reynolds mint Han Solo? A tér-idő kontinuum bizonyos pontjain ezek az ötletek, akármily hihetetlenül is hangzanak manapság, igen is felmerültek. Miért pont a Ponyvaregény esete különbözne az átlagtól? Lássuk, kik kerültek szóba az azóta halhatatlanná vált szerepekkel kapcsolatban!

Vincent Vega szerepére eredetileg Michael „Mr. Blonde” Madsen volt a kiszemelt, ő végül a Wyatt Earp forgatási munkálatai miatt nem tudta elvállalni a munkát. Travoltának közben az Alkonyattól pirkadatig Seth Geckóját ajánlották fel, de a színész egyszerűen nem akart vámpírfilmben játszani. Tarantino fejében az is megfordult, hogy Tim Roth alakítsa Vegát és Gary Oldman Jules-t. Kész volt, hogy átírja a forgatókönyvet, és, hogy „két angol faszit” faragjon a karakterekből. Harvey Weinstein producerként viszont Daniel Day-Lewis mellett kampányolt, aki – egészen elképesztően hangzik, de – tényleg nagyon erősen érdeklődött a projekt iránt. (Weinstein még Sean Penn és William Hurt nevét is bedobta.) A szerep persze végül a karrierje szempontjából tetszhalott állapotban lévő Travoltáé lett. Tarantino olyannyira kitartott barátja mellett, hogy kész volt maga mögött hagyni a Ponyvaregényt, ha valaki megtorpedózza a választását.

Ezelőtt még Bruce Willis neve is felmerült Vega szerepére, de neki esze ágában sem volt főszerepet játszani. Azon kívül viszont bármilyen mellékszerepet elvállalt, mert nagyon szeretett volna Tarantinóval dolgozni. Így bújhatott Butch bőrébe, ami eredetileg Matt Dillon privilégiuma lett volna. Dillon viszont, pechjére, egy nap gondolkodási időt kért. És Willis épp azon a napon futott össze Tarantinóval egy barbeque partin, aminek Harvey Keitel volt a házigazdája. Hát nem gyönyörű?

Mindeközben: akármilyen hihetetlen, de Samuel L. Jackson majdnem mindent elbaszott. Ugyan ő volt Tarantino első számú kiszemeltje Jules Winnfieldként (miután együtt dolgoztak a Tiszta románcban), de a színész nem volt tisztában vele, hogy milyen energiát igényelne a szerep, és igen lagymatag teljesítményt nyújtott a castingon. Itt lépett a képbe Paul Calderon, aki viszont kitűnő volt. Mikor ezt megtudta Jackson, alaposan felhúzta magát, visszarobogott Los Angelesbe, és immár felfokozott állapotban adta elő az azóta mindenhol idézett „Ezékiel  25:17”-monológot. Calderon vigaszdíjként English Bob szerepét kapta meg, lásd a fenti képen. (Sőt, Calderon tudomása szerint Tarantino első választása nem más, mint Laurence Fishburne volt, aki viszont nem akarta Jules-t eljátszani.)

Ezek után nem lephet meg senkit, hogy Uma Thurman sem elsőként jutott az író-rendező eszébe. Mia Wallace karakterét eredetileg – mikor még 1991-ben kisköltségvetésű rövidfilmként alakult a Ponyvaregény – (dobpergés) a Vörös Szonja sztárjának, Sylvester Stallone feleségének, Brigitte Nielsennek szánta. Később, mikor nagyjátékfilmmé duzzadt a projekt, Meg Ryan és Michelle Pfeiffer is körözött a szerep körül, míg Tarantino Holly Hunterrel, Meg Tilly-vel, Alfre Woodarddal és Rosanna Arquette-tel készített próbafelvételeket. A szerep végül Umáé lett, habár elsőre Tarantino nem igazán kedvelte őt (az első személyes találkozás mindent megváltoztatott), Thurman pedig azt hitte, hogy nem alkalmas a szerepre. Mekkorát tévedett.

Végül jöjjön Marsellus Wallace. Tarantino Max Julient, a blaxploitation irányzat legendáját próbálta megnyerni magának (a fenti képen Richard Pryor oldalán), de a forgatókönyv elolvasása után Julien nemet mondott. Természetesen a nemi erőszak jelenet vágta ki nála a biztosítékot, állítva, hogy az ő rajongói nem akarnak ilyet látni. Ving Rhames és rajongói viszont nem voltak ennyire finnyásak, és miután már a Kutyaszorítóban idején is megpróbált a rendezővel dolgozni, végül Marsellus Wallace hozta meg számukra az első közös együttműködést.

És a többi, ahogy azt mondani szokás, történelem.

Címkék: Ponyvaregény, Tarantino