David Lynch megmondja a tutit

Jankovics Márton

2014/10/14

A mester szerint a termékelhelyezés rohaszt és nyomorba dönt.

Dühít, ha a sok arcodba tolt Macbooktól nem látod a szereplőket? Rosszul viseled, mikor Bond két diszkrét Martini-reklám lezavarása között kocsiba száll, hogy hosszú másodpercekig a márkajelzést mutogathassa a kamera?  Ki nem állhatod, ha a nyomozó Marlboróra gyújt, mielőtt zseniálisan megoldaná a rejtélyt, vagy Brad Pittnek épp egy Pepsihez támad kedve a zombi-apokalipszis kellős közepén?

Nyugtasson a tudat, hogy mindez fele annyira sem bosszant téged, mint David Lynchet, aki nehezen tűrtőzteti magát, ha a termékelhelyezésre terelődik a szó.

Ellenérzéseinek a 2007-es Inland empire bemutatása idején adott hangot legmarkánsabban, utánozhatatlan tömörséggel foglalva össze véleményét, amivel egy szempillantás alatt belefagyasztotta a szót a bőbeszédű riporterbe. Interjút innen visszahozni, az újságírás magasiskolája:

Egy évvel később Lynchet újra megkérdezték, immár azt is szemére olvasva: nem lát-e abban ellentmondást, hogy maga is rendez reklámokat. A mester itt sem beszél mellé: szokott néha reklámot rendezni, ha kell a pénz. A reklámmal nincs baja, az egy őszinte műfaj, és még tanulni is lehet belőle a célirányos elbeszélésről, csak nem szabad beszennyezni vele a filmet. Ha jól sejtjük, akkor Special Agent Cooper 2016-ban sem válik egyetlen kávé vagy fánkmárka mozgó reklámfelületévé.