Az 53 éves Charlie Kaufman olyan különc és agyafúrt mozikat írt, mint például A John Malkovich-menet (1999), az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) és a Kis-nagy világ (2008), amit rendezőként is jegyez. A tekervényes elbeszélésekben gondolkodó szerzőt, aki szeret játszadozni valóság és fikció keverésével, egyesek „a meta-forgatókönyvíró”-nak keresztelték el, akinek sikerült megteremtenie saját kis zugát a Rendszeren belül. David Jenkins sajátos meglátásairól és műhelytitkairól faggatta az amerikai alkotót a BAFTÁ-s és BFI-os Forgatókönyvírók Előadássorozatán.

A Mordecai Richler Így látta Barney című regényéből készült Barney és a nőket a héten mutatják be Magyarországon. Ennek kapcsán beszélgettünk Robert Lantos producerrel, aki miután átfutotta a Prizma Cronenbergről szóló első számát, kedvesen megígérte, hogy továbbadja azt Davidnek – ha már úgyis róla szól az egész.

A Prizma hatodik számában az interjú mellett további szövegek olvashatóak Jensen munkáinak morálfilozófiai vetületeiről, illetve a kortárs dán film főbb áramlatairól. A megszokott árusító helyek mellett lapszámaink az Odeon-Lloyd Mozival és a Magyarhangyával közös Északi szél filmklubon kedvezményes, 500 forintos áron kaphatóak!

Beszélgetés Janisch Attilával a hazai műfaji filmezés akadályairól és lehetőségeiről.
Készítette: Roboz Gábor

A szöveg eredetileg a Prizma második számában jelent meg.

Alejandro González Iňárritu legújabb munkája a rendező első olyan nagyjátékfilmje, amit saját forgatókönyvből készített. A Biutiful premierje kapcsán a mexikói alkotó beszélt többek között a poétikájában bekövetkezett váltásról, a témaválasztásról és a film társadalmi vetületéről. A szöveg a collider.com, az askmen.com és a soundsandcolours.com interjújának egybeszerkesztett változata.

- Mintha legutolsó filmjében a hangvétel kevésbé lenne cinikus, mint például a Dalok a második emeletről esetében. A Te, aki élszben több romantikus jelenetet is találunk.
- Ez azért így leegyszerűsítés. Napjainkban az emberek azt hiszik, hogy a boldogság kulcsa egy jó párkapcsolat. Én azt gondolom, hogy ez tévedés, nem több, mint banális filozófia. Természetesen jó dolog, de nem megoldás mindenre. Létezik egy harmincas években született fantasztikus regény, amit Hans Fallada írt. Egy fiatal párról szól, akik pont akkor lesznek szerelmesek, amikor a náci párt hatalomra jut Németországban, de ők mindentől elszigetelik magukat, és csak egymással törődnek. Azonban egy nagyon fontos zsidó filozófus, Martin Buber azt írta, hogy ha nem vagy tisztában életed körülményeivel, ha nem érdekel az a tágabb kontextus, amiben létezel, ha nem törődsz az életfeltételeiddel, politikai prédává leszel. Ha csak a szerelmeddel törődsz, préda leszel a történelem, az idő számára.
Gyenge Zsolt Roy Andersson-portréja a Prizma hatodik számában olvasható.

A Visszafordíthatatlan híres-hírhedt alkotójának legfrissebb munkáját a Magyarhangya mutatta be Magyarországon. A Tokióban játszódó Hirtelen az üresség kapcsán Budapestre látogató Gaspar Noéval a szélsőséges nézői reakciók, vallásfóbiája és drogos élményei mellett rendezői stílusáról is próbáltunk beszélgetni. Több-kevesebb sikerrel.

A 101 Reykjavíkkal debütált Baltasar Kormákurral a 2009-es Titanic Filmfesztiválon beszélgettünk rendezői karrierjéről, a színházi és a filmrendezés kapcsolatáról, illetve a Titanic-közönségdíjas Fehér nászéjszakáról.

Apichatpong Weerasethakul buddhizmusról, Ray Bradbury-ről és Boonmee bácsiról.

Kieron Corless: Hogyan kezdtél filmmel foglalkozni?
Apichatpong Weerasethakul: 1994-ben filmes tanulmányokat folytattam ChicagóbanPróbálkoztam például festéssel, de igazán a film fogott meg. A mozi védelmet nyújtott. Nagyon szégyenlős valaki vagyok – és az elejétől úgy éreztem, a kamera olyan, mint valami pajzs. Ha beraknak száz ember közé, lefagyok, de ha közénk rakod a kamerát, valamiféle közvetítőként kezd viselkedni. Időközben a naplómmá vált, rajta keresztül kommunikálok. Nagy szerencsémre a chicagói kurzus, amire jártam, a kísérleti filmmel foglalkozott, aminek akkoriban még a létezéséről sem nagyon tudtam, úgyhogy igazi felismerést jelentett Len Lye rögtönzött filmjeit látni, és megérteni, hogy a mozi mennyire személyes tud lenni –  Bruce Baillie és Jonas Mekas filmjei olyanok, mintha tágra nyitott szemű gyerekek készítették volna őket.

Zombola Péter fiatal kortárs zeneszerző. Magyar és külföldi fesztiválok bemutatói, két tanári állás (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola), zenekari-, kórus-, szóló-, illetve színházi művek komponálása mellett a filmes világgal is kapcsolatba került, legutóbb Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című filmjének zenei szerkesztőjeként. Beszélgetésünk során leginkább életének ez utóbbi – filmes – szeletéről kérdeztem.