INTERJÚ

“Makacs egy rohadék vagyok”

Jankovics Márton

2014/12/09

Sir Michael Caine 80 körül is teljes erőbedobással dolgozik, és jellegzetes humorát sem vesztette el.

Legutóbb a Csillagok közöttben láthattuk, ahol az emberiségért aggodó fizikusként sokat elmélkedett az idő mibenlétéről. A témáról többet tudhatunk meg, ha Nolan tudományos-szentimentális közhelyparádéja helyett, Michael Caine saját gondolatait hallgatjuk meg az életről, az öregedésről és a sorsfordító pillanatokról. Íme:

Mr. Caine, milyen érzés megöregedni?

Az ember elkezd úgy élni, hogy minden pillanatnak értelmet ad. Legalábbis ajánlatos, hogy így tegyen. Nem szabad egy helyben ücsörögni és várni a halált.

A temetőbe motorbiciklivel kell érkezni, farolni egyet, aztán lendületből belevetni magunkat a koporsóba és felkiáltani: „Nagyszerű, épp időben!”.

Michael's Fists

Tehát nem rémíti meg a halál?

Amikor retrospektív vetítést tartanak a filmjeimből, akkor például mindig aggódom egy kicsit. Fenyegetésként tekintek az ilyesmire, mert óhatatlanul is eszembe juttatja a halálomat. De hát makacs egy rohadék vagyok.

Szóval nem akar rá túl sokat gondolni?

Gyakran látni középkorú embereket a tévében, akik legyőzték a rákot, és ettől kezdve minden pillanatukat másként akarják megélni. A rémület kizökkentette őket a mindennapi mókuskerékből. Nekem ez a sokk már tizenkilenc évesen megvolt, mikor katona voltam, szóval én cirka hatvan éve ezzel a tudattal élem az életem.

caine8

És mi történt magával katonaként, amitől azóta képes értekelni minden egyes pillanatot?

A koreai szolgálat idején keveredtem egy olyan szituációba, amiben egyszerűen tudtam, hogy meghalok – ahogy azok a rákos emberek is tudják, aztán hozzájuk hasonlóan, én is túléltem a dolgot.

De a pillanat velem maradt – 19 voltam akkor. Azóta minden francos percet teljes odaadással éltem meg.

Az embernek tanulnia kell a saját hibáiból. Ön mennyire volt vad annak idején?

Hát én azért mindent végigcsináltam. Sokáig keményen cigiztem, de leszoktam – ám addigra rákaptam a szivarozásra. Azóta persze már azt is abbahagytam. Régen sokat ittam is, ma viszont már csak egy-egy pohár bort töltök a vacsora mellé. Ha sokáig akar élni az ember, az ugyebár áldozatokkal jár.

caine1

Mikor nehéz idők jártak önre, megfordult valaha a fejében, hogy feladja a színészetet?

Nem. Gyakran kérdezik tőlem, hogy szoktam-e tanácsot osztogatni fiatal színészeknek. Mire én rendre elárulom, hogy soha. Mégpedig azért, mert az egyetlen tanács, amit én valaha kaptam idősebb színész-kollégáimtól, az volt, hogy adjam fel. A szemembe néztek és azt mondták:

„Add fel, Michael, úgysem fog sikerülni!”. Egytől-egyig ezt mondogatták nekem. Ám bennem szerencsére él valami őrület, így sosem álltam le. Nem adom fel.

És mikor hagyták abba ennek a frázisnak az ismételgetését?

Nem hagyták abba. Még mindig azt mondják: „Add fel, Michael, úgysem sikerül”

caine4

Ám maga mégis nagyon elégedettnek és kiegyensúlyozottnak tűnik.

Az vagyok. Megválaszthatom a munkáimat, és aztán mindig nagyon boldogan vágok bele a forgatásokba. Igazából azért is szeretek annyira filmezni, mert ez a szakma a cirkuszra emlékeztet. Az apám félig cigány volt, szóval bennem is megvan kicsit ez a vonal. Akkor vagyok a legboldogabb, mikor pakolok, hogy belevághassak egy újabb kalandba.

Nomád vagyok, a stáb a törzsem és együtt utazunk egyik helyről a másikra a karavánjainkkal, hogy aztán egy időre letelepedjünk. Ez az egész életforma csodálatos.

(Fordította és szerkesztette: J. M.)

(A szöveg az alábbi interjú rövidített változata)

Címke: ,

INTERJÚ, KINO LATINO

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ, KINO LATINO

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ, Jegyzet

OFF SCREEN

INTERJÚ

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

INTERJÚ

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ

EXKLUZÍV, INTERJÚ

INTERJÚ

MI FOLYIK ITT?

HARDCORE