Képernyőfotó 2014-06-20 - 14.55.30

EXKLUZÍV, INTERJÚ

“Ha egy megrendelő lihegne a nyakunkban, a végeredmény egy kalap szar lenne” – Smash TV interjú

Martin Marcell

2014/06/20

Brendan Shields és Benjamin Craw szabadidejükben videókat gyártanak a Vimeóra Smash TV név alatt, amikkel a minőségi szórakoztatás és a kortárs művészet határait feszegetik.

Brendan Shields. Brooklynban él, rendezvényszervezőként dolgozik, a munkája fejlesztő webináriumok és hasonlók lebonyolítása. Sparkle Motion nevű projektjét még 2003-ban, a főiskolán kezdte, azóta több mint 50 egyórás mixet csinált. Ő a Smash TV audió szerkesztője, a videón pedig Bennel, a társával osztoznak. Ezen kívül Smash FM fedőnév alatt 5-10 óra hosszú rádióadásokat készít. A mixei megtalálhatóak itt.

Ben Craw. Brendan korábbi szobatársa, jelenleg a feleségével és két macskájukkal él Brooklynban. Vágó a Huffington Postnál, ahová rövid videókat készít. Talán legismertebb munkája egy Christopher Walken táncvideó, amit törölni kellett a Huffington Post Youtube csatornájáról, így most a Smash TV tulajdonában van.

Fő projektjük egy három éve elkezdett VJ (videó DJ) trilógia, amit az elmúlt hónapokban fejeztek be. Az egyenként körülbelül egyórás videókat saját gyártású mixekre rakták össze filmjelenetekből, egy esetben pedig reklámokból. Mintha az avantgárd found footage filmek újévezredes utódait látnánk: a páros videói remekül illeszkednek a VHS-kultúrát felélesztő mozgalmakba és a remixkultúrába, ugyanakkor ősrégi jogi kérdéseket is felvetnek.

A Smash TV olyan kreatív audiovizuális tartalmat jelent, amivel ilyen hosszú formátumban ritkán találkozni, ezért hiánypótlónak mondhatók, még ha ez a hiány eddig nem is tudatosult bennünk. Olyan rátalálni a csatornára, mintha egy elfeledett, de mindennél vagányabb videokazettára bukkannánk a többi közt. Shields és Craw küldetése sikeres: pontosan ezt akarták elérni.

Ha jól értem, kétemberes csapat vagytok. Hogyan ismertétek meg egymást és mi a munkamegosztás?

Brendan: Ben és én egy közös barátunknak köszönhetően találkoztunk valamikor 2006-ban, akit mindketten a New York-i stand up szcénából ismertünk. Osztoztunk a rétegfilmek, a 80-as évek zenéinek és a dancepartik szeretetén, szóval szinte azonnal kijöttünk egymással. Végül pár évvel később majd’ 3 évre lakótársak lettünk. Egymás közt cserélgettük a videókat és zenéket, majd mindketten beleszerettünk ebbe a videóba:

Ennek a többszöri megtekintése után – mivel már több éve volt DJ-s gyakorlatom és mindketten vágók vagyunk – úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk összehozni a Smash TV-t. Én vagyok a felelős a hanganyagért, a vágást pedig megosztjuk.

Ben: Az a videó volt a mi űrmonolitunk, ami inspirált és motivált minket, hogy fogyasztókból előállítókká nőjük ki magunkat. Mire ráakadtunk, Brendan már igen sok pöpec mixet tett le az asztalra, én pedig tudtam vágni. Így jött az az ötlete, hogy vágjak meg filmeket valamelyik mixére. Megállapodtunk egy western tematikájú mixben, amit ő még régebben Gunslingernek nevezett el, és én azon nyomban munkához is láttam. Mint azonban kiderült, meglehetősen lassú vagyok, szóval mire befejeztem a Gunslingert, Brendan is kitanulta a vágás fortélyait és elkészítette a Skinemaxot és a Memorexet.

Mik voltak az ambícióitok? Betagozódás a chillwave zenei irányzatával fémjelzett ’new retro’ hullámba, az újrahasznosító művészetekhez való hozzájárulás, vagy valami teljesen más?

Brendan: Igazából csak olyasmi terjedelmű videóművészetet akartunk alkotni, mint amit linkeltem. Akkoriban nagyon bírtam a 80-as évek retro zenéjét, ami később chillwave-ként vált (újra) ismertté. Az eredeti koncepció a Gunslinger volt, de ez az évek során mindig háttérbe szorult. Mivel nagyon érdekeltek az olyan retro hangzású művészek, mint Com Truise, Laurel Halo, Daniel Lopatin és társaik, ezért ilyen hanganyagon kezdtem el dolgozni, amiből a Skinemax zenéje lett. A 80-as évek B-filmjei remek kiegészítőnek tűntek ezekhez a számokhoz.

Ben: Ha őszinte akarok lenni, nem volt más motivációm, mint a saját magam és Brendan szórakoztatása. Felemelő érzés volt olyasmin dolgozni, amibe senkinek nem volt belelátása, vagy beleszólása, és egyedül a képzeletünk formálta az egészet. Fogalmunk sem volt, hogy ez egyáltalán érdekel-e ez bárkit rajtunk kívül, de élvezet volt csinálni, így akkor is megérte volna, ha csak nekünk jön be a végeredmény. A specifikus zenei- és művészi köröket kitágítva,

igazán nagy híve vagyok a mintavételezés/újrahasznosítás/rekontextualizálás gyakorlatának,

ezért lelkesen vettem részt ebben, hozzájárulva ehhez az ősrégi tradícióhoz.

Hogyan készül egy Smash TV videó, mik az előkészületek? A hanganyaghoz válogatjátok a felhasznált mozgóképet, vagy fordítva?

Brendan: Mindig a hang az első. Ami azt illeti, az mindig 100%-osan készen van, mielőtt egyáltalán a videó aspektusán elkezdünk gondolkodni. Onnantól pedig nincs semmi speciális trükk, csak nagy adag idő és türelem. Eldöntjük, hogy milyen anyagot akarunk használni, lemásoljuk, átkonvertáljuk, összeegyeztetjük a képarányokat és a képfrissítés sebességét, párezer kis darabra vágjuk a videót, csoportosítjuk őket, hogy később is megtaláljuk, aztán belefogunk abba a félelmetes feladatba, aminek során valami különlegessé igyekszünk összerakni. Ez nem kifejezetten nehéz, vagy technikailag kihívás, de átlagosan 400 órát igényel projektenként, ami több, mint amennyit bármelyik normális ember rááldozna ilyesmire. Talán kicsit kattantak is vagyunk.

Ben: Annyit tennék csak ehhez hozzá, hogy igen, biztosan őrültek vagyunk. Ami az én részemet illeti, az a 400 óra egy elég konzervatív becslésnek tűnik.

Nagyon tudatos alkotóknak tűntök, legyen szó a tematikák kiválasztásáról, zenehasználatról, vágásról, illetve az önmarketingről. Célotok, hogy ezt a nézőitek is észrevegyék? Más szavakkal: művészetnek tekintitek a munkátokat, vagy pusztán nosztalgia fűtötte szórakoztatásnak?

Brendan: Úgy gondolom, hogy a tematikák nagyon fontosan mindkettőnk számára. 2003 óta pörgetem a lemezeket és mindig is bosszantott, hogy egy csomó DJ nem tematizálja a mixeit, csak berakja azt, ami éppen nagyon megy. Ezért én arra törekedtem, hogy az évek alatt felgyülemlett 50 körüli mixemnek valamilyen fókuszt adjak. Ezek közül akad pár szórakoztató és lábrázós, néhány egy bizonyos korra és helyre összpontosít a zenei életben, és akad pár nyugalmas, olyanok, mint valami aláfestő zene azokhoz a könyvekhez, vagy filmekhez, amelyekért akkoriban odavoltam. Ezt továbbörökítettem a Smash TV-ben is. Ami a marketinget illeti, a digitális marketingben szereztem tapasztalatot a karrierem során és kifejezetten érdekelt a virális marketing, lényegében egy közönség és márka felépítése a semmiből. Kihívások elé állított, de elég szórakoztató is volt megszállottan statisztikákat követni és emberekkel felvenni a kapcsolatot a világ minden részéről annak érdekében, hogy a videó virálisan terjedjen. Hogy a munkánk művészet, avagy szórakoztatás-e? Azt mondanám, hogy egy kicsit mindkettő. Szerintem ez elég szubjektív.

De nem látom okát, miért ne lehetne a művészet egyben szórakoztatás is.

Ben: Mivel Brendan felelős a hangért – habár szeretek neki tanácsot adni néhanapján -, én teljes mértékben megbízom benne, hogy olyat alkot, ami nemcsak hogy király, de létrehozza a”hangulatot”. A mixeiben ennek a hangulatnak a létrejötte teljesen természetesnek és magától értődőnek tűnik, holott hihetetlen, mennyire nehéz olyan albumokat vagy mixeket találni, amik ennyire konzisztens és világos vízióval rendelkeznek. Tehetséges egy fickó. És igen, én szórakoztató művészetnek, vagy művészi szórakoztatásnak (vagy mindkettőnek) nevezném azt, amit csinálunk.

Mit gondoltok az újrahasznosított tartalmak felhasználásnak és terjesztésének jogi korlátozásáról, legyen szó zenéről (remixelés, hangmintázás) vagy mozgóképről? Nem gondoljátok, hogy ez keresztbetesz az önkifejezésnek?

Brendan: Én megértem a törvények szükségességét. Mindazonáltal mások munkáinak a rekontextualizálása elég komoly szelete a művészetnek, már évtizedek óta. Ebben a vállalkozásunkban mi soha nem a pénzszerzés lehetőségét láttuk, de szerintem a “mintavétel” – legyen az zene, mozgókép, vagy bármi más – nagyon fontos fejlődés a modern művészetben. A törvények léteznek, de a kreatív emberek mindig megtalálják a módját az önkifejezésnek

Ben: A művészet lenyúlása kb. öt másodperccel annak kialakulása után kezdődött. Biztos vagyok benne, hogy az ősemberek is azon veszekedtek, hogy Blorg hogyan kopizza Urff mamutos rajzait. Egyszóval igen, a törvényeknek van létjogosultsága. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok, hogy ezek a törvények relatíve rugalmasak, és hogy egy olyan korban élünk, ahol szinte bármilyen médiához hozzájuthatunk, ami csak létezik, vannak vágószoftverek, amikkel olyan hang- és videó anyagokat tudunk manipulálni, amit nem mi magunk csináltunk. Sokkal nehezebb, valószínűleg még költségesebb, illetve akár veszélyesebb is lenne azt csinálni, amit mi, ha nem olyan időket élnék, mint amilyeneket. Ezért pedig őszintén hálás vagyok.

A leírásotokban a Vimeón említitek a „80-as évek kulturális robbanását”? Körül tudnátok írni, hogy mit értetek ez alatt, mit jelent számotokra ez a fogalom?

Brendan: Elég nehéz ezt úgy elmagyarázni valakinek, aki nem a 80-as években nőtt fel, de mikor mi voltunk gyerekek, az amerikai tévé sokkal inkább úgy nézett ki, mint a Skinemax, vagy a Memorex. A korai MTV pedig kifejezetten radikális volt, ami eléggé felkavarta az állóvizet. Egy-két műsor és videó elég elborult volt, mivel ugye 24 órát kellett megtölteniük mindenféle szarsággal. Az Adult Swim egy pár évtizeddel későbbi jó párhuzam erre a “mindent szabad” elvű műsorgyártásra, de mire az a csatorna megjelent, addigra a YouTube már a küszöbön volt, aztán már sokkal könnyebben találtál beteg videókat. Most hogy már ilyen könnyen elérhető, nem tűnik nagy számnak, de anno elég komoly dolog volt egy olyan csatorna létezése, ami ennyire különc és fura volt, és mindent a képedbe tolt. Sajnos az MTV a 90-es évek közepén rettentően gagyivá vált.

Ben: Itt valószínűleg a “bármilyen kultúrát is fogyasztottál 4-13 évesen, azt automatikusan a legvagányabbnak tűnik számodra” esete forog fent. De nem is tudom – egy csomó cucc, ami akkoriban ment a tévében, ma már nem kerülne adásba. Olyan volt, mintha elképzelésük se lett volna, hogy mit is csinálnak, szóval leadtak mindent, illetve mintha sokkal szabadabban lehetett volna különcködni.

A harmadik rész tematikája miért üt el annyira az azt megelőzőktől? Szándékosan a Vissza a jövőbe trilógia előtt akartatok tisztelegni, vagy más oka van?

Brendan: Ahogy említettem korábban, a Gunslinger volt az első videó, ami tervben volt, csak ugye mindig elnapoltuk. Elég király, hogy Vissza a jövőbe 3 előtti főhajtásként is működik, de ez a véletlen műve. Mindenesetre elég nagy az eltérés, de hát elég unalmas ugyanazt csinálni újra és újra, nem?

Ben: Igen, semmi előretervezés, vagy elképzelés nem volt a “trilógiánk” mögött, egyszerűen csak mindketten a saját tempónkban dolgoztunk. De nem is akarunk megállni a trilógiánál. A negyedik darab már tervben van.

A Skinemax és a Memorex ugyanannak az érmének a két oldala, mégis nagyon eltérő a zenei aláfestés. Miért váltottátok le a chillwave számokat lo-fi ambient-re?

Brendan: Ahogy a Skinemaxon dolgoztunk, elkezdtem beleszeretni egy másféle 80-as évek retro hangzásba. Nagyon bejött Oneohtrix Point Never és a hipnagóg zenei világ. Mindig is nagy rajongója voltam a Boards of Canada és VHS Head zenéjének, ezért eldöntöttem, hogy a következő projektnek olyannak kell lennie, mint egy ősrégi mágikus kazettának, ami 25 éve fekszik felfedezetlenül. Alapanyagként ráéreztünk a 80-as évek reklámjaiban rejlő potenciálra, mivel ezek meghatározó és nosztalgikus részei a gyerekkorunknak.

Hogy néz ki egy mozis vetítésetek, hogyan hoztátok ezt egyáltalán össze?

Brendan: Ami azt illeti, különböző emberek kezdtek el érdeklődni irántunk, amint a Skinemax elterjedt pár nagyobb blogon. Brooklynban van egy kis mozi, a Spectacle Theater. Egy barátunk keresett meg minket azzal, hogy nem akarnánk-e levetíteni ott a Skinemaxot. Körülbelül 30 embert tud csak befogadni a hely, de elhívjuk a barátokat és a jó hangulat garantált. Ezután a világ különböző pontjairól jelentkeztek emberek, hogy ők is vetítenék a Smash TV videóit. Ez elég nagy megtiszteltetés számunkra, szóval általában teljesen bérmentve rábólintunk ezekre a kérésekre, ameddig a forrás fel van tüntetve. Ugyan még folyamatban van, de megbeszéléseket folytatunk arról, hogy a munkáinkat bemutassák a moszkvai NCCA (National Centre for Contemporary Arts) múzeumban, valamikor az idei év folyamán. Mindenképpen keresztülvisszük a dolgot, de még egyeztetni kell a részletekről egy októberi kiállításra. Reméljük, hogy a jövőben több hasonló kortárs/modern múzeumban is kiállíthatunk majd világszerte.

Ben: Amint több időnk lesz rá, igyekszünk több vetítést szervezni, igazából bárhol, ahol fogadnak minket. Ha az történetesen egy múzeum – király. Ha az egy haver tetője, vászonnal és vetítővel felszerelve –király. Magában is remek móka ezeket az anyagokat összeszerkeszteni, de ha barátokkal együtt megnézheted, az az igazi jutalma a munkának.

Az online nézettség és az elismerés hoz nektek valami gyakorlati hasznot? Kaptatok-e például bármiféle felkérést, vagy megbízást, ami ehhez a tevékenységetekhez köthető?

Brendan: Kaptunk pár munkát és felkérést helyekről, többnyire fizetség nélkül. Az egész dolog igazi értéke inkább az, hogy egy csomó érdekes, kreatív emberrel ismerkedhettünk meg. Mindig igyekszünk együtt lógni, vagy meginni valamit a rajongóinkkal, ha éppen New York-ban járnának.

Ben: Biztos vagyok benne, hogyha nem lennénk fizető állásban mindketten, akkor lenne időnk és ambíciónk a Smash TV-t profitáló vállalkozássá alakítani. De egyelőre megelégszünk azzal, hogy pusztán élvezetből csináljuk. Ez elég nagy luxus ám. Meg vagyok győződve afelől, ha egy megrendelő lihegne a nyakunkban, milliónyi változtatást követelve egy videónkhoz, az nem lenne túl élvezetes, a végeredmény pedig egy kalap szar lenne.

Ismertek, vagy tartjátok a kapcsolatot más alkotókkal?

Brendan: Igen, rengeteg rém tehetséges emberrel futottunk össze, akik kedvelik a munkánkat és fordítva. A különböző inspirációinkat a blogunkra töltjük fel válogatásvideó formájában: http://supersmashtv.tumblr.com/
A Show and Tell nevű Vimeo sorozatunk kiemel pár alkotót, akiket nagyon bírunk. A közeljövőben lesz egy új, hasonló videónk is, Intermission néven.

Mik a terveitek, most, hogy befejeztétek a trilógiátokat? Van már valami készülőben?

Brendan: Most tartunk egy jól megérdemelt szünetet. Mindketten elég elfoglaltak vagyunk manapság a magánéletünkben és munka terén egyaránt, szóval a Smash TV-t most takarékra vettük egy ideig, de bőven nincs vége. Rövidebb videókon ötletelünk és szerintem mindketten benne lennénk legalább még egy hosszabban is valamikor. Felmerült egy pár elképzelés, de semmi nincs még kőbe vésve. Valószínűleg egy pár évbe azért bele fog telni a dolog, mivel 2011 óta megállás nélkül dolgoztunk.

Ben: Nevetséges, de szerintem legalább annyi időt töltök leendő projekteken való gondolkozással, mint a jelenlegiek vágásával. Nem tudnám megmondani, hogy mennyi időt venne igénybe – tekintve, hogy a Gunslingerrel 2 évvel többet időztem el, mint szerettem volna –, de abszolút több van bennünk, mint egy trilógia. Annyi király alapanyag van, hogy alig bírom távol tartani a mancsaimat.

____
A Smash Tv csatornája itt található.

Címke: ,

thecompanion03

INTERJÚ, KINO LATINO

korine00

INTERJÚ

57179665

MI FOLYIK ITT?

loshongos00

INTERJÚ, KINO LATINO

dada

HARDCORE

voight

OFF SCREEN

2001-a-space-odyssey-original

INTERJÚ

Harry Brown movie image Michael Caine

INTERJÚ

blindcriticlead

INTERJÚ, Jegyzet

Shia_interview

OFF SCREEN

deakins1

INTERJÚ

woody5

INTERJÚ

Pigeon_Limping_Lotta a

MI FOLYIK ITT?

guard02

INTERJÚ

orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

carruthlead2

INTERJÚ

Van_valaki

INTERJÚ

enemy01

INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

tumblr_lk4vclA7be1qi4nyc

HARDCORE, KÍSÉRLETI VETÍTŐ