loshongos00

INTERJÚ, KINO LATINO

„Ez egy nagyon személyes film, a saját bőrömet viszem vele vásárra”

Árva Márton

2015/04/14

A Los Hongos szemet gyönyörködtető filmgraffitije magával ragadó lazasággal mesél az önkifejezés erejéről. A film rendezőjével, Oscar Ruiz Naviával a Cinélatino fesztiválon beszélgettünk.

Mi kell ahhoz, hogy egy olyan friss stílusú film, mint a Los Hongos, ma elkészüljön Kolumbiában?

2005 környékén egy új kolumbiai filmkészítő-generáció kezdett kibontakozni, például Ciro Guerra nagyon kis pénzből kezdte el forgatni a La sombra del caminante című filmjét, ami később több európai fesztiválon is nyert támogatást. Ez nekünk nagyon meglepő volt, mert azelőtt elképzelhetetlennek tűnt Kolumbiában, hogy filmet forgass 40 éves korod előtt, úgy, hogy még nincs mögötted semmilyen karrier.

De akkor azt láttam, hogy végre el lehet kezdeni úgy filmet készíteni, hogy útközben tanulod meg, hogyan kell csinálni.

Az első filmemet, az El vuelco del cangrejót még így is a rendszeren kívül, mondjuk úgy, hogy indie-ként kezdtem el. Később, már a forgatás alatt kaptunk hozzá állami támogatást, de mivel eleinte senki sem ismert minket, nagyon nehéz volt hozzáférni a forrásokhoz. Ebből az első próbálkozásból kiindulva építgettük a karrierünket. Alapítottunk egy gyártócéget, és a következő filmünk, a La sirga, aminek én voltam a producere, eljutott Cannes-ba, a Rendezők kéthete-szekcióba. Ez az út vezetett a Los hongos című második nagyjátékfilmemhez.

loshongos03

Jól tudom, hogy a Los Hongost már a cannes-i rezidencia program részeként írtad?

Igen, a munka első 5 hónapjában Párizsban írtam a forgatókönyvet. Ezek után Kolumbiában dolgoztam tovább, és ekkor már castingoltam is, ami nálam az írás alapvető eleme, mert ebből merítve alakítom ki a karakterek történetét. Nálam a szereplők, ha nem is direkten, de mindig részt vesznek a forgatókönyvírásban. Sok általuk elmesélt sztorit írok bele a filmbe.

Hogy történt mindez a Los hongos esetében?

Ras és Calvin, a két főszereplő a másfél évig tartó szereplőválogatás során kerültek a képbe. Mindkettejük nagyon passzolt a filmhez. Calvin szeret festeni, és a való életben is a nagymamájával él, a szülei punkok, ezért nem laknak vele. Nehéz a helyzete, mert ahogy mindenki, ő is nagyon bírja az undergroundot, de elég vad gyerekkora volt a szülei drogproblémái miatt. Ettől függetlenül szelíd, tehetséges és intelligens srác.

Ras viszont harsány személyiség, deszkás. Ő is fest. Neki sem éppen rózsás a családi háttere, egy tengerparti településen született, onnan költözött a városba. Mindig is két, külsőre nagyon különböző főhőssel képzeltem el a filmet, akiket egy közös szenvedély köt össze: a festés. Most is merítettem a szereplőim életéből,

rengeteg emlék és közös élmény kavarog a filmben.

loshongos01

A Los hongos rendezői részről is nagyon személyes film. Mondhatjuk, hogy fikció és dokumentum ötvözete?

Sok mindent a személyes múltamból és az emlékeimből merítettem. De persze a Los hongos alapvetően fikció. Egyik jelenet sem próbál pontos rekonstrukciója lenni annak, ami velem történt. Például Ňañitát, Calvin nagyanyját az én nagyim testvére játssza a filmben, de a nagymamámnak – aki sajnos már nem él – valójában sokkal szerényebb lakása volt. És az apám sem ilyen házban lakott. Minden emlék módosult egy kicsit.

Tehát az apa karakterét is a saját apád játssza?

Igen. Most először szerepel filmben, egyébként énekes. A tévében már többször fellépett.

És a fotóalbum, amit lapozgatnak a filmben?

Családtagok képei vannak benne, az album a nagymamámé volt.

loshongos02

Szerintem elég érdekes, hogy a filmben ennyire intim rétegek találkoznak a kolumbiai és nemzetközi politikai tudatossággal, mint például amikor a szereplők az arab tavasz kapcsán festenek.

Ez egy nagyon személyes film, a saját bőrömet viszem vele vásárra. Ebbe beletartoznak a világ legkülönbözőbb részeiről érkező hatások, amik valahogy megszólítottak. Úgy érzem, a film ettől hű a korhoz, amiben készült. Az érdekelt, hogy megmutassam, miként kapcsolódnak egymáshoz a közösségi hálózatok révén a fiatalok. És attól még, hogy bizonyos problémák a kontextus miatt különbözőnek tűnhetnek, nagyon sok közös vonást lehet találni.

Nekünk, latin-amerikaiaknak bizonyos értelemben sok hasonló gondunk van, mint az arab népeknek.

A fájdalom és az igazságtalanság univerzális. Én pedig meg akartam mutatni a lokális és a globális közti viszonyt, talán ezért van az, hogy a világban olyan sok helyen tudnak kapcsolódni a filmhez.

Ezzel szemben Kolumbiában egy ilyen film még összezavarja a nézőket, mert szokatlan. Éppen az erős politikai tartalom vált ki nemtetszést, mert újfajta módon szólal meg. Balról legalább annyi kritikát kapott a film, mint jobbról. Kolumbiát meghatározza a hosszú polgárháborús múlt, ezért nehéz a politikáról beszélni. Ha elkezdesz nálunk politizálni, az emberek rád fogják, hogy a régi időkből visszamaradt kommunista vagy. Nagyon hiányzik a párbeszéd, ezért senki nincs felkészülve a Los Hongoshoz hasonló alkotásokra, és ha ilyet látnak, nem is tudják hova tenni. Mert én úgy csinálok filmet, ahogy a graffitisek festenek: több réteget illesztek össze.

loshongos04

Tényleg eléggé kollázs-szerű a Los Hongos. Milyen filmek hatottak rá?

Mindig is nagy rajongója voltam az európai modernizmusnak. A neorealizmus, a francia újhullám, a német új film vagy a 70-es, 80-as évek szovjet művészfilmje nagy hatással volt rám. Sokáig sorolhatnám az engem inspiráló filmeseket.

Gondolom, Godard előkelő helyen lenne.

Godard-t nagyon szeretem, persze. De kedvelem az ázsiai mozit is, Tsai Ming Liang, Hou Hsiao Hsien, Apichatpong Weerasethakul vagy Hong Sang-soo munkáit. És persze a latin-amerikai film is nagyon inspirál: Reygadas, Lisandro Alonso, Lucrecia Martel. Sok rendezőnek csodálója vagyok, és ezek a hatások persze tudatosan vagy tudattalanul beszivárognak a saját filmjeimbe is. Talán éppen ez az ambivalencia érdekelt a munkámban:

a szereplők és az élmények az utca forgatagából kerülnek ki, esztétikai szempontból viszont precizitásra törekszem.

loshongos06

A Los Hongos cinelatinós vetítése után felmerült “Caliwood” fogalma is.

Caliwoodnak hívják azt a 70-es években, Cali városában kibontakozó filmes mozgalmat, aminek a legfontosabb képviselői Luis Ospina és Carlos Mayolo. Az ő idejükben sok társadalmi témájú film készült, a felső középosztály helyzetét és a hatalom kérdéseit boncolgatták, de mindezt vámpírfilmekben… A Los Hongos rájuk is sokat hivatkozik. Például Calvin és a nagymamája Carlos Mayolo Hús a húsodból című munkáját nézik a tévében…

De hát az a film, amit néznek, totál gore…

Hát persze hogy az!

Ehhez képest te nagyon finoman beszélsz az erőszakról.

Szerintem ha annyira evidensen mutatjuk be az erőszakot, az azt jelenti, hogy pusztán látványosságként akarjuk eladni. Én ebben a kérdésben igyekszem tiszteletteljes lenni, erkölcsi szempontból nagyon ellenzem az erőszak attrakcióvá alakítását. Vannak, akik azt hiszik, hogy ha vért mutatsz, akkor hú, de sokkal keményebb kritikát fogalmazol meg.

Szerintem meg nem feltétlenül kell vizuális erőszakot használnod, amikor az erőszak témáját akarod filmre vinni.

Úgy gondolom, a Los Hongos is az erőszakról és a korrupcióról szól, de máshogy.

Azt is mondtad, hogy lázadó dolognak tartod, ha valaki jóban van a nagymamájával.

Igen, a nagyszülők generációjával mindig jobb a viszony, mint a szülőkkel, mert velük csak a gond van. A film arról is szól, hogy a nemzedékek közötti ellentétnek egy kicsit tisztelettudóbbnak kellene lennie. Ha mindegyik generáció megtagadja az előzőt, csak az örökös arrogancia marad, nem? De ne általánosítsunk, a Los Hongosban sok döntésnek személyes oka van, a film egyéni történetekről szól. Persze mindenképp fontos az a kérdésfelvetés is, hogy tiszteljük-e az idősebb nemzedékeket vagy sem.

loshongos05

Zárásként mit mesélnél még a filmben látott punk mozgalomról?

Több mozgalom és csoport is van Cali underground színterén, ezek mind nagyon izgalmasak. A művészeti egyetemek diákjainak is megvan a saját kis világa és az irodalmat vagy kommunikációt hallgatóknak is. Ezenkívül színvonalas a graffitis mozgalom. A Caliban dolgozó graffitiművészek stílusa arról ismerhető fel, szemben mondjuk a bogotaiakéval vagy más festőkével, hogy nagyon szoros a kapcsolatuk a természettel. Sok organikus és állatmotívumot használnak, és ezekből kiindulva teljesen őrült dolgokat festenek.

Mondasz nekem néhány nevet?

Mario Wize, Pulpa, Dr. Makila, Mesek, Rep So, Fuzil. Mindegyiküket megtalálod a neten.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

carruthlead2

INTERJÚ

enemy01

INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

contralead

INTERJÚ

kaufman03

INTERJÚ

inarritu01

INTERJÚ

levande

INTERJÚ

noe_figyel1

INTERJÚ

Apichatpong2.preview_0

INTERJÚ

wojaczek00

KRITIKA

filmsnodialoguetribe

LISTA

thecompanion03

INTERJÚ, KINO LATINO

korine00

INTERJÚ

realitylead

menandchickenlead

KRITIKA

lovelead

LISTA

57179665

MI FOLYIK ITT?

voight

OFF SCREEN

2001-a-space-odyssey-original

INTERJÚ

Harry Brown movie image Michael Caine

INTERJÚ