kaufman03

INTERJÚ

David Jenkins: Beszéljenek a nézők (Interjú Charlie Kaufmannal)

Roboz Gábor

2012/01/09

Az 53 éves Charlie Kaufman olyan különc és agyafúrt mozikat írt, mint például A John Malkovich-menet (1999), az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) és a Kis-nagy világ (2008), amit rendezőként is jegyez.[1] A tekervényes elbeszélésekben gondolkodó szerzőt, aki szeret játszadozni valóság és fikció keverésével, egyesek „a meta-forgatókönyvíró”-nak keresztelték el, akinek sikerült megteremtenie saját kis zugát a Rendszeren belül.[2] David Jenkins sajátos meglátásairól és műhelytitkairól faggatta az amerikai alkotót a BAFTÁ-s és BFI-os Forgatókönyvírók Előadássorozatán.

A stúdiófilmezésről:
„Sok filmet, különösen a stúdióprodukciókat, kizárólag azzal a célkitűzéssel forgatnak le, hogy az emberek szeressék ezeket, és beszéljenek róluk a barátaiknak. Magyarán terméket állítanak elő. Mintha egy Buickot szerelnének össze. Ezzel talán még a stúdió fejesei sem vitatkoznának. Nagy és nagyon kockázatos üzletről beszélünk, és nyilván bizonyosságot akarnak arról, hogy a termékük sikeres lesz. Meg kell nyomniuk bizonyos gombokat. Számomra az ilyen filmek nem érdekesek.”

Arról, hogy „matematikus” forgatókönyvírónak tartják:
„Hallottam már ezt a jelzőt, de nem tudok azonosulni vele, mert én máshogy közelítek meg egy munkát. Persze gyakran oda lyukadok ki, hogy bizonyos fikciós események különféle permutációit képzelem el. De az fix, hogy a hátteremnek semmi köze a matematikához. Meglehetősen kényszeres alkat vagyok, úgyhogy gyakorta gondolkodom körkörös módon. Újra meg újra nekifutok ugyanannak a problémának, és igyekszem elérni, hogy mindig más nézőpontból tekintsek rá.”


A terápiaként felfogott forgatókönyvírásról:
„Ha jutottam is valamire a forgatókönyvírással történő problémamegoldást illetően, akkor az a következő: nem vagyok képes a forgatókönyvírással történő problémamegoldásra. A krízis állandó. Valahogyan mindig számot kell vetnünk magunkkal, csupán a körülmények változnak. Nem gondolom, hogy a forgatókönyvírás olyan, mint egy terápia. Számomra ez nagyon, nagyon kemény munka. Nem túl élvezetes procedúra. Azt már néha szeretem, amikor egy forgatókönyv publikus állapotba kerül, és az emberek beszélgetnek róla. Többször kérdeztek már ezzel kapcsolatban, és végül mindig ugyanoda futott ki a társalgás: létezik olyasmi, amit szívesebben csinálnék terápia címszó alatt? Fiatal koromban színészkedtem, és határozottan úgy gondolom, hogy a színészet terapeutikus hatású. Nagyon szerettem. A forgatókönyvírásnál viszont nem érzem, hogy bármit is megoldanék, vagy hogy boldogabb lennék tőle.”

A forgatókönyvek eladásáról:
„Nekem ez soha nem szempont. Soha nem írtam abból a célból, hogy pénzt szerezzek vele. A John Malkovich menet sem megrendelésre készült. A televízió területén dolgoztam, és a szabadidőmben írtam. Egyedül arra figyeltem, hogy az így megszerzett tapasztalatot kamatoztathassam esetleges filmes megbízásoknál.”

Arról, hogy a nagy nevek mágnesként működnek:
„John Malkovichot leszámítva soha nem úgy írtam, hogy kifejezetten egy színész neve járt a fejemben. Ha ugyanis valaki így dolgozik, akkor már eleve a színész képességeire vonatkozó ismerete tudatában ír. Amikor például az Egy makulátlan elme örök ragyogását írtam, eszembe sem jutott Jim Carrey. Ha így lett volna, akkor valószínűleg Jim Carrey-s szerepet írok, legalábbis befolyásoltak volna a Jim Carrey-re vonatkozó élményeim. Így pedig nehéz lett volna kitalálni egy önálló figurát. Az ideális helyzet a következő: írunk egy figurát, aztán belép a képbe mondjuk Jim Carrey, vagyis Jim Carrey beleviszi a karakterbe Jim Carrey-t, hiszen Jim Carrey maga Jim Carrey. Ennek eredményeként Jim Carrey elmozdul attól, akit ismer (ez lenne Jim Carrey), a karakter pedig közelíteni kezd Jim Carrey aktuális énje felé, és így létrejön valamiféle szintézis, ami igen klassz.”


Arról, hogy milyen nagyot álmodni:
„Mindig vannak ötleteim, amiket nem tartok kompatibilisnek a filmmel. De mivel leggyakrabban Spike Jonze-val és Michel Gondry-val dolgoztam, mindig ilyen válaszokat kaptam a panaszkodásaimra: »Te csak ne aggódj emiatt. Sima ügy, majd megoldjuk!« Bizonyos dolgokat mindig ki kell vágni. És nagyon gyakran történik az, hogy a legdrágábban kivitelezhetőnek tűnő ötletekről kiderül, hogy ezeket korábban már megvalósították. Mostantól, hogy belevágtam a rendezésbe is, nyilván egyre többször élek majd át ilyesmit. Már nem gondolhatok arra egy rázósabb elképzelésnél, hogy »Nem gond, majd Spike megoldja.«”

Arról, hogy visszatérne-e a televízió területére:
„A tévénél alkalmazott voltam. Soha nem saját műsort készítettem, mindig más keze alá dolgoztam. Legtöbbször olyan produkciókban közreműködtem [The Dana Carvey Show, The Edge, Get a Life], amik nem különösebben érdekeltek. Örültem, hogy egyáltalán íróként dolgozhatok. Nemrég írtam egy pilotot, amit akár le is lehetne forgatni. Ha erre sor kerülne, rászánnám az időt, hogy sorozatot készítsek belőle, és szívesen felügyelném az alakulását. Az HBO-n tudnám elképzelni. Egy elég személyes hangvételű szériáról lenne szó, amit egyedül írhatok. Sem óriási írócsapatot, sem magas költségvetést nem akarok.”

A filmjeiről írt kritikákról:
„Szeretem elolvasni ezeket. Van egy elvem: soha nem magyarázok meg mindent egy filmben, mert azt akarom, hogy az emberek kialakítsanak vele egy értelmezői viszonyt. Nagyon szeretem, ha többféleképpen lehet interpretálni valamit, és gyakran ennek tudatában írok.”

A Frank or Francis című következő filmtervéről:
„Ha végignézek a készülő forgatókönyvemben lévő ötleteken, azt kell mondjam, hogy fogalmam sincs, miként fogjuk ezeket megvalósítani. Amúgy mindig jó voltam abban, hogy elválasszam a logisztikai mizériákat az írás folyamatától. Fontos, hogy írás közben ne nyomasszanak a különböző gyakorlati problémák. A filmben, amin most dolgozok, rengeteg jelenet és szereplő lesz. A vállalása és a világa nagyon, értsd: nagyon nagy. A legtágabb értelemben az online filmkritikáról szól, de mint általában, most sem feltétlenül arról a világról írok, amiről írok. Csak választottam egy közeget, és kész. A forgatókönyvben nagyrészt az internet és a düh: a kulturális, társadalmi és egyéni szinten működő düh kapcsolatáról írok. És a jelen korunkat jellemző elszigetelődésről. Meg a versenyszellemről: arról, hogy a mostani világban milyen sok ember célja a láthatóság kivívása. Mondjuk nem szeretek így magyarázni a filmjeimről, mert bárhogyan fogalmazok, úgy tűnik, mintha üzenetem lenne a közönség számára, vagy mintha beszélni szeretnék valamiről. Ez meg nem igaz. Beszéljenek a nézők.”

A bevezetőben említett Kaufman-előadás a képre kattintva megtekinthető.

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A szöveg forrása: Jenkins, David: The screenwriting rules of Charlie Kaufman.
  2. Kaufman forgatókönyveinek szerkezetét Réz Anna elemzi. Lásd: Réz Anna: „Ontológiai darázsfészek: Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben”, in: Prizma, 2011/02, pp. 98-110.

Címke: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
carruthlead2

INTERJÚ

enemy01

INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

contralead

INTERJÚ

inarritu01

INTERJÚ

Apichatpong2.preview_0

INTERJÚ

01_boy_lead

INTERJÚ

mapslead

INTERJÚ

kimlead

HÍREK, INTERJÚ, KOREAI EXPEDÍCIÓ

guard02

INTERJÚ

orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

beforemid01

INTERJÚ

themaster02

INTERJÚ

From Holloman to Hollywood, Transformers make movie magic

LISTA

escapefromalcatrazeastwoodlobby_1

A NAP KÉPE

brandon-generator-screen-6

INTERJÚ

levande

INTERJÚ

noe_figyel1

INTERJÚ

02_kubricklead

INTERJÚ, Jegyzet

01_lavinalead

INTERJÚ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu