KRITIKA

Delejező képeken tárul fel a pokol

Nikola Gocic

2016/12/16

Súlyos életrajzi dráma Lengyelországból.

Az elismert filmrendező, Wojciech Has tanítványaként indult Lech Majewski napjaink egyik legkreatívabb, egyúttal legkevésbé emlegetett szerzője, aki hiába zsebelt be egy rakás elismerést – különösen a káprázatos látványvilágú Malom és Keresztért –, továbbra is a nemzetközi művészfilmgyártás peremén tengődik.

Egyetlen fekete-fehér munkájának főhőse Rafał Wojaczek (1945-1971), a lengyel költő és okkal lázadó, akinek életét alkoholizmus és depresszió kísérte, és végül önkezével vetett neki véget. Majewski Wojaczek című 1999-es filmje szerint a fiatal művész önpusztító életmódját körbelengte valamiféle rejtély és sötét romantika: léte keserűségét megízlelve olyan benyomása támad az embernek, mintha a férfi egy angyal lett volna, akit a háború utáni Felső-Szilézia kommunista pusztaságába száműztek, ahol sehogy sem találta a helyét.

wojaczek01

Amikor először találkozzunk ezzel a tragikus hőssel, hangos üvegcsörömpölést hallunk, ahogy az ablakon keresztül távozik egy étteremből. A karcolásokkal és sebekkel borított Wojaczek – akit a költő, egyúttal amatőrszínész Krzysztof Siwczyk alakít – feláll, és elbotorkál szülei otthonához.

Később gyakran részegen látjuk, amint hergeli a katonákat, rendhagyó gyónást tesz egy templomban, elszavalja a verseit nyilvános helyeken, szexel egy nővérrel egy elmegyógyintézetben, és meglátogatja korán elhunyt nővére sírját.

YouTube előnézeti kép

Majewski életrajzi drámáját mély csend burkolja be, amelyet időnként fülsüketítő hangok sértenek fel, vagy az irodalmi kávézó zenekarának érzelgős zenéjét halljuk (a rendező ritkán megcsillanó, rezignált humora jót tesz a filmnek), míg Adam Sikora delejező képi világa érzékletesen ragadja meg Wojaczek nihilista létezését.

A többnyire statikus, szigorúan komponált felvételek, amelyek Majewski életművében megszokottnak számítanak, ezúttal teljesen új jelentést vesznek fel, amennyiben tökéletesen tükrözik a késő hatvanas évek lengyel társadalmának elviselhetetlenül komor atmoszféráját. Lényegében minden beállítás olyan, mint a főhős elveszett, önmagát felemésztő lelkének börtöne.

***

A szerb Nikola Gocić végzős építészhallgató, blogger és underground képregényrajzoló, szövegének saját, a Prizma részére készített angol fordítását Roboz Gábor magyarította.

Címke: , ,

LISTA

KRITIKA

LISTA

INTERJÚ, KINO LATINO

HÍREK

AJÁNLÓ

INTERJÚ

HÍREK

TRAILERPARK

INTERJÚ

EXKLUZÍV, INTERJÚ, magazin

HÍREK, INTERJÚ, KOREAI EXPEDÍCIÓ

HÍREK

KRITIKA

KRITIKA

KRITIKA

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ