menandchickenlead

KRITIKA

Az Ádám almái rendezőjének kevés már az emberevés

Roboz Gábor

2015/10/18

Emberek, szárnyasok és más állatok.

Anders Thomas Jensen 2005 óta nem rendezett filmet, az elmúlt évtizedben a forgatókönyvírásra koncentrált, és az egyik legsokoldalúbb dán filmesként thrillereket, vígjátékokat és melodrámákat egyaránt letett az asztalra, sőt tavaly a western műfajában is kipróbálta magát. Egy interjúban azt nyilatkozta, csak akkor szeretne megint rendezni, ha úgy érzi, az adott történet ezt kívánja meg, és mivel az Ádám almáival világszerte kiugró sikert aratott, érthetően szüksége volt egy kis gondolkodási időre, hogy kitalálja, hogyan tovább.

Annyi biztos, hogy idei filmje, a Férfiak és csirkék emlékezetesen indít:

A középkorú Gabriel épp a kórterem mosdókagylójába hány, amikor a mögötte lévő ágyban fekvő apja meghal, és a rossz hírrel pont akkor hívja fel zavarodott öccsét, Eliast, amikor az a vécén ülve maszturbál.

A két nyúlszájú testvér aztán leül megnézni az apjuk által hátrahagyott videófelvételt, amiből megtudják, hogy ő nem is a vér szerinti öregük, biológiai apjukat pedig elvileg egy apró szigeten álló szanatóriumban találják, úgyhogy hamarosan kocsiba ülnek, de a romos épülethez érve egyre meredekebb meglepetések érik őket.

menchicken01

Jensen korábbi főszereplői sem éppen szívtipróként jelentek meg, ezúttal viszont látványosan csúnyára maszkírozott, pocsék frizurájú, már-már érezhetően hónaljszagú figurákat vonultat fel – többnyire jól ismert színészei alakításában, egyedül Ulrich Thomsen hiányzik –, akiket már a nyitó narrációban úgy jellemez, hogy

„Nekik a természet nem pont a legjobb lapokat osztotta, sőt talán nem is osztott semmilyet.”

A rendező aktuális hőseit persze nem csak fizikai megjelenésük száműzi az úgynevezett normalitás körén kívülre: a Férfiak és csirkék központi alakjai – a szerző él az eredeti címben szereplő „men” kettős jelentésével, így egyaránt fontos, hogy férfiak és hogy emberek – viselkedésüknek köszönhetően sem tudnának beilleszkedni a normálisnak tartott társadalomba.

menchicken02

A cselekmény fő helyszínét jelentő szanatórium három férfilakója minden konfliktust erőszakkal próbál megoldani, napközben csak úgy éldegélnek, esténként mesélnek egymásnak, néha bizarr gyakorlással igyekeznek felkészülni a csajozásra, ha pedig valaki megszegi valamelyik szabályukat (pl. a másik szavába vág), ketrecbe zárják.

Jensen tehát ismét egy saját rendszer szerint működő, fokozottan zárt kisközösséget mutat be – a nőfigurák talán még a korábbiaknál is kevésbé hangsúlyosak –, és ezúttal sem hazudtolja meg magát, azzal az

elfogadással ábrázolja különc és kiszolgáltatott hőseit,

ami alkotóként annyira jellemző rá, és ami annyira rokonszenvessé teszi.

menchicken03

Racionalitás és moralitás mindig is kulcsfogalmai voltak a rendező filmjeinek, a Férfiak és csirkék ugyanakkor annyiban más a korábbiakhoz képest, hogy főhősei nem bűnös figurák, a moralitás az ő szempontjukból nem jut szerephez, és olyan értelemben nem beszélhetünk a jellemüket eltorzító traumáról, mint a régebbi filmek főhőseinél. Kizárólag milyenségüknek köszönhetően rekednek a társadalmon kívülre, és

Jensen azzal kapcsolatban most eljutott a végpontig, hogy karakterei jellemét adottságnak állítsa be.

Aki a filmről poéngyilkosság nélkül akar írni, az kénytelen ilyen óvatoskodóan fogalmazni, a rendező ugyanis a Férfiak és csirkék cselekményét – tőle szokatlan módon – egy rejtélyre építi, ráadásul nem fél bedobni egy lerágott csontnak számító ötletet: a szanatórium alagsora szörnyű titkot rejt, amelyre csak a film legvégén derül fény.

Jensen nyilván tisztában van vele, hogy ilyen húzást csak akkor engedhet meg magának, ha tényleg valami olyasmivel tud előállni, amitől egy pillanatra elfelejtünk levegőt venni. Nem is üres az ígérete: ilyen messzire még egyszer sem merészkedett, pedig ő aztán alkotóként nagy rajongója a tragédiáknak és traumáknak, még az emberevéssel is humorizált.

menchicken05

Jensen három korábbi egészestés filmjével feltűnően egyéni látásmódot és emberképet jelenített meg, és egyértelművé tette, hogy nem a rendhagyó vizuális, illetve narratív megoldások híve: amit el szeretne mondani, ahhoz neki tökéletesen megfelel a klasszikus forma. Egy ennyire markáns stílusú alkotó, különösen ha már lassan harminc éve van a pályán, ritkán vesz száznyolcvan fokos fordulatot, és

ha valami radikálisan újat várunk tőle, csalódni is fogunk.

A Férfiak és csirkék is szerethetően fura és súlyosan kiszolgáltatott figurák családalkotási kísérletét mutatja be fekete humorral (ugyan talán unalmas mindig őt kiemelni, de ezúttal is Mads Mikkelsen brillírozik leginkább), bár egy kis hiányérzetünk azért támadhat a karakterekkel kapcsolatban. Míg a régebbi filmek figuráinál sokkal nagyobb volt a kontraszt, borzasztóan izgalmas volt a köztük lévő feszültség (erre nyilván a legjobb példa a pap és a neonáci, vagy akár a két hentes), a mostani film főhősei minden jellembeli különbségük ellenére sem alkotnak annyira sokszínű szereplőgárdát.

Ezzel együtt még mindig pofátlanul jó Jensen humora, egyes párbeszédei tényleg irigylésre méltóak, és továbbra is nagyon érzi, hogyan kell hamar érdekessé tenni a karakterei sorsát. A rendező bizarr meséjének még akkor is nehéz ellenállni, ha a korábbiak ismeretében nem okoz akkora meglepetést.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

adam

ESSZÉ

En Chance Til

KRITIKA

menandchicken02

TRAILERPARK

01_leadpr

TRAILERPARK

salvation

TRAILERPARK

anderssonlead

HÍREK

roverlead

LISTA

adam's apples

HÍREK

atworldsend02

KRITIKA

dagurkari00

ESSZÉ

tojasok

Filmklub

Brodre

INTERJÚ

crime4

ESSZÉ

pusher2

ESSZÉ

levande

INTERJÚ

wojaczek00

KRITIKA

filmsnodialoguetribe

LISTA

realitylead

lovelead

LISTA

loshongos00

INTERJÚ, KINO LATINO