royandersson00

INTERJÚ

Ismerd meg a rendezőt, akitől még Lars von Trier is fél

PRIZMA

2015/03/18

Régi kedvencünk új filmmel jelentkezik.

Tényleg csak néhány éve várjuk már, hogy napjaink filmgyártásának egyik legkülönösebb alkotója újra rendezzen, szóval annyira nem is izgulunk. A hazai mozikba is megérkezett az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről a svéd Roy Anderssontól, akit Lars von Trier egyszer úgy jellemzett, hogy ő az egyetlen Palme d’Orra jelölt rendező, akitől fél.

A bemutató örömére előkerestük a 72 éves alkotó régi klasszikusát, és most kiválogattunk néhány kérdés-választ a Cineuropa és a Cinema Scandinavia interjújából.

Régebben reklámfilmezésből finanszírozta a filmjeit. Ezúttal hogyan szerzett pénzt?
A reklámfilmkészítésből felépítettem a saját stúdiómat. Ezúttal azonban német, francia, svéd és norvég támogatást kaptam ­– a film körülbelül 4 millió euróból készült ­–, úgyhogy hála az égnek, nem kellett reklámokat forgatnom. Remélem, erre a jövőben sem lesz szükség, mert a reklámok minősége az évek során nagyon alacsony lett. Kicsit már szégyellnék is részt venni ebben az iparban. A karrierem elején még készültek nagyon jó reklámok.

Köztudottan hosszú ideig forgat. Ezt hogyan szervezi meg?
Úgy gondolom, mi nagyon olcsón dolgozunk. Az, hogy saját stúdióm van, kreatív szabadságot ad, és a saját időbeosztásom szerint dolgozhatok. Sok saját pénzt fektetek a filmjeimbe, remélve, hogy ez később visszajön.

Legutóbbi három filmemhez banki kölcsönt vettem fel.

Ragaszkodom a munkafolyamat kézbentartásához, nem akarom kiadni egy cégnek.

royandersson02

Igaz, hogy gyakran használ amatőr színészeket a filmjeiben?
Igen, hivatásos és amatőr színészekkel egyaránt dolgozom, ez utóbbiakat gyakran boltokban, benzinkutaknál, bárokban és hasonló helyeken ismerem meg. Szerintem minden ember potenciálisan színész lehet, vagy már az is.

Azt is tudni lehet önről, hogy maximalista. Mit gondol a digitális technológiáról?
Nagyon szeretem. A mélységélességnek különösen nagy rajongója vagyok, minden beállításnál 100%-os fókuszt akarok. A digitális technológia ebben sokat segített.

Manapság sokan rossz vetítési körülmények között néznek filmeket, gyakran nem is moziban, hanem tévében, mobiltelefonon, tableten, stb. Erről mi a véleménye?
Nem akarok nosztalgikus és konzervatív lenni. Elfogadom, ami van. Alkalmazkodni kell az aktuális környezetünkhöz, és meg kell próbálni kihozni belőle a legjobbat.

Engem nem zavar, ha az emberek az iPhone-jukon nézik meg az Egy galamb…-ot.

Akik meg inkább rövid videókat szeretnek nézni az iPhone-jukon, de érdekli őket a film, nyilván mozivásznon, jobb körülmények között nézik majd meg.

royandersson01

A filmiskolában többek között Ingmar Bergman tanította. Milyen élményei voltak vele?
Évente kétszer meg kellett látogatnunk az irodájában, ahol elmondta, mit kéne csinálnunk. Engem akkoriban nagyon foglalkoztatott a vietnámi háború elleni tüntetéssorozat. Az iskolánk nagylelkű volt, akár két évre is kölcsönözhettünk kamerát, és a nyersanyag mellett a labormunkát is fizették. Amikor Bergman megtudta, hogy mi a tüntetésekről készítünk anyagokat, nagyon dühös lett. Azt mondta: “Ha továbbra is így használod ki azokat a lehetőségeket, amikhez neked privilegizált hozzáférésed van, soha nem lesz esélyed játékfilmet készíteni.”

A mai svéd rendezőkkel kapcsolatban van?

Én nagyon máshogy dolgozom, mint a legtöbb rendező, úgyhogy kicsit magányos farkasnak tartom magam. De azért remélem, hogy a munkásságom inspirálóan hat majd a fiatal filmkészítőkre. Ruben Östlundra, a Lavina rendezőjére például hatottam, és ennek nagyon örülök. Jó érzés tudni, hogy mögöttünk van a következő generáció.

xl_612

Mi foglalkoztatta az Egy galamb… esetében?

A banális és a komoly között létrejövő feszültség, a létezés széles spektruma. Számomra három téma fontos. Az egyik az empátia hiánya, ami súlyos probléma, különösen ma, és ez részben a tisztelet hiányát vonja magával. A sérülékenység szintén fontos témám. Nagyon elszomorít a sérülékeny emberek megalázása. Ez utóbbi a harmadik téma, ami foglalkoztat.

És mi inspirálja?
Az élet: az, hogy sokféle helyzetet megéltem már. Az élet néha rém banális, és nem túl érdekes. Máskor meg nagyon is érdekes és félelmetes. Szeretem ezt a keveredést, és a filmekben az idővel is szeretek játszani. Most például sokféle anakronizmust használtam, kevertem a múltat és a jelent. Korábban sokkal realistább filmeket készítettem, de erre 15 év alatt ráuntam, és

elég merésznek éreztem magam ahhoz, hogy magam mögött hagyjam a realizmust, és inkább elmozduljak az absztrakció felé.

Miért változtatott a hozzáállásán?
Egy német festő ihletett meg, akinek iszonyú élményei voltak az első világháborúban. Otto Dix az Új Objektivitás első számú alakja. Az ő festményeinél mindig fontos a háttér, a mélység. A karrierem elején én mindig az arcokra koncentráltam, és a háttérben inkább köd volt. Most már képtelen lennék a mélységélesség kihasználása nélkül leforgatni egy jelenetet, de ez a munkamódszer több pénzt és időt igényel. Ezért is dolgozom inkább a stúdióban. Matisse-hoz hasonlóan azt mondom: vegyünk ki mindent, amire nincs szükség a képhez. Az utóbbi évek során elég “megtisztított” képsorokat vettem fel. Azt akarom, hogy univerzálisak és időtlenek legyenek. Ennek érdekében jobb szeretek azonos bőrszínű színészeket mozgatni és nem harsány színű ruhákat használni. A realizmushoz soha nem fogok visszatérni.

*

A szöveg forrásai: Cineuropa és Cinema Scandinavia. (fordította és szerkesztette: Roboz Gábor)

Címke: , ,

swlovestorylead

AJÁNLÓ

01_lavinalead

INTERJÚ

bergman_cinema

ESSZÉ

handmaiden00

INTERJÚ

2001_expl_00

ESSZÉ

jarmlead

INTERJÚ

menandchickenlead

KRITIKA

refnlead

INTERJÚ

dooflead

INTERJÚ

lvt05

INTERJÚ

pigeon

Jegyzet

franco03

INTERJÚ

Film Title: It's Complicated

INTERJÚ

En Chance Til

KRITIKA

birdmanlead

INTERJÚ

underskin00

INTERJÚ

aerobics

TRAILERPARK

zerotheorem00

INTERJÚ

02_dankrimilead

TRAILERPARK

forcemajeure

ESSZÉ