forcemajeure

ESSZÉ

Szigorúan ellenőrzött katasztrófák – Lavina

Mega Sára

2014/10/16

Ruben Östlund negyedik nagyjátékfilmjének talán legizgalmasabb tulajdonsága az, hogy három különböző szinten – családi drámaként, pszichológiai esettanulmányként és erős társadalomkritikaként – értelmezhető és élvezhető egyaránt. A svéd felső középosztálybeli család francia-alpokbeli síelése a második napon rémálommá változik, amikor egy mesterséges lavina keltette pánikhelyzetben Tomas, akin eluralkodik az életösztön, magára hagyja feleségét és két halálra vált gyermekét. Bár az ijedtségen túl mindenki sértetlenül megússza az incidenst, hiszen, ahogy ez az apa szájából többször is elhangzik, a fenyegető hóomlás valójában teljesen kontrollált körülmények között megy végbe, a család összes tagját nagyon megviselik a történtek.

Östlund filmje olyan, jellemzően jóléti társadalmakat érintő, szociálpszichológiai kérdéseket feszeget mint a hagyományos férfi-női szerepek és sztereotípiák, a nukleáris családmodell, illetve a családtagok közötti felszínes kommunikáció problémája, létjogosultsága.

Általános jelenség a filmforgalmazásban, hogy a lefordított, esetleg teljesen újragondolt cím nem tudja visszaadni az eredeti frappánsságát, kétértelműségét, játékosságát. A Lavina esetében pont fordított a helyzet. A nemzetközi forgalmazás során az eredeti Turist címet Force Majeure-re változtatták, ami a latin vis maior (’nagyobb erő’) kifejezés francia megfelelője. A jellemzően szerződések záradékában felbukkanó jogi terminus azt az esetet írja körül, amikor a szerződő felek, valamilyen rajtuk kívülálló rendkívüli esemény következtében, mentesülnek a szerződésben foglalt kötelezettségeik alól. Hogy milyen többlet jelentést hordoz magában a Force Majeure cím akár a Turisthoz, akár a Lavinához képest, azt nem nagyon kell megmagyarázni. Tomas egzisztenciális válságba kerül amiatt, hogy egy váratlan helyzet ösztönös, darwinista reakciókat vált ki belőle, amik inkompatibilisek a házassági szerződésben foglalt, a társadalmi elvárásoknak megfelelő íratlan kötelességeivel.

forcemajeure1

Östlund a krízis stádiumait, szinte végig a film során, szimbólumokkal fejezi ki. A fényűző szálloda elidegenítő makulátlansága, a hófödte hegyek néma mozdulatlansága, a védőruhákba csomagolt emberek izoláltsága mind az elmagányosodás, elhidegülés modern kori életérzésének kifejezőeszközei. Ahogy természetesen maga a lavina is szimbolikus jelentőségű – elindítja a család életében egyre lejjebb gyűrűző konfliktusspirált. És mivel a szülők képtelenek verbális úton feldolgozni a történteket, hiszen Tomas még az emlékeit is meghamisítja annak érdekében, hogy ne kelljen szembenézni saját gyengeségeivel, ők is kénytelenek jelképes aktusokon keresztül kommunikálni. Ebbának egyedüllétre van szüksége, így Tomas előzékenyen elvállalja a gyerekeket, hogy a nő magányosan végigsíelhessen egy napot. De a másnap reggeli közös fogmosás-jelenet minden explicit magyarázkodás nélkül bizonyítja, hogy ezt a konfliktust nem tudja egy-két figyelmes gesztus feloldani.

Talán elsőre kevésbé nyilvánvaló, de Östlund végig odafigyelt arra, hogy a család drámáját ne a „bűnösök és áldozatok” koordináta-rendszerben értelmezze – Tomast nem kiáltja ki főbűnösnek, csupán a lavina elindítójának.

Közelebbről megnézve Ebba figurája hasonló problémákkal küzd, mint a férfié. A feszültséget tovább fokozza tüntető némasága és Tomas beárulása a baráti párral töltött közös vacsora során. Míg egy rövid jelenetben arra is utalás történik, hogy ő sem képes szembenézni saját hibáival: magányos sízése során együtt felvonózik egy házaspárral, akik kérdőre vonják amiért figyelmetlenül hajtotta le a sílift biztonsági korlátját. A konfliktuskerülő Ebba, kihasználva a Francia-Alpok közönségének multikulturális sokszínűségét, úgy tesz, mintha nem értené a kioktatást.

A rendező nem próbálja palástolni a főszereplő családot bemutató társadalomkritikai hangvételét, de az árnyalt szemléletmódra ugyanúgy ügyel, ahogy az egyéni felelősök kérdésének tisztázása során is. Így a felvonultatott családvariációk nem fekete-fehér színben, csupán lehetséges alternatívaként tűnnek fel, tovább növelve a szereplők egzisztenciális bizonytalanságát. De Östlund arra sem ad egyértelmű választ, hogy az apa renoméjának helyreállítására tett szimbolikus kísérlet sikerrel járt-e, hogy Tomas és Ebba kapcsolata menthető-e egyáltalán. Az utolsó jelenet homályos támpontokat ad csupán: a síelés végén a család hosszú gyalogút elé néz, amely visszavezeti őket hétköznapi életükbe. A gyerekek fáradtak, a szülők kimerültek, és Tomas valami olyat cselekszik, amit korábban soha nem tett volna a gyerekei előtt: kis hezitálás után cigarettára gyújt. Igen, apa néha dohányzik és csal a játékban.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

Titanic (forrás: InterCom)

ESSZÉ

wcp_film_rivertitas_original

ESSZÉ

menandchickenlead

KRITIKA

royandersson00

INTERJÚ

swlovestorylead

AJÁNLÓ

En Chance Til

KRITIKA

aerobics

TRAILERPARK

02_dankrimilead

TRAILERPARK

menandchicken02

TRAILERPARK

10000-km-david-verdaguer-natalia-tena-picture

ESSZÉ

01_lavinalead

INTERJÚ

sundance - whiplash 1

BEAT IT!

topofthelake

ESSZÉ

01_leadpr

TRAILERPARK

quick

ESSZÉ

salvation

TRAILERPARK

anderssonlead

HÍREK

Maleficent

ESSZÉ

la danza

KRITIKA

white god

ESSZÉ