10000-km-david-verdaguer-natalia-tena-picture

ESSZÉ

Többször simogatjuk meg az okostelefon képernyőjét, mint életünk szerelmét

Árva Márton

2014/10/05

Avagy jelenetek egy virtuális kapcsolatból. A képernyőkön keresztül megélt szerelem problémája a spanyol 10.000 km-ben élesedik ki igazán.

Ahogy arról Spike Jonze közkedvelt cyber-románca kapcsán már e hasábokon is esett szó, ma már nem ritka, hogy „többször simogatjuk meg az okostelefon képernyőjét, mint életünk szerelmét”. A nő koncepciója talán éppen azért bizonyulhatott széles körben vonzónak, mert úgy játszott el az átalakuló technikai környezet miatt megváltozott mindennapi viselkedésünk érzelmi vonatkozásával, hogy főhőse válláról egy könnyed mozdulattal száműzte a kibontakozó kapcsolat tulajdonképpeni felelősségének terhét. Hiszen már azzal a gesztussal, hogy Samatha „csak egy operációs rendszer”, emberünk számára a másik fél szabad alakíthatósága elvileg akadálytalanná válik, és ami még fontosabb: morális alapon nehezen támadható.

Ráadásul Jonze ezt még azzal a fordulattal is megfejeli, hogy a pár két tagjának egyenlőtlen fejlődésével – „tudományosan” – indokolja a kapcsolat menthetetlen felbomlását.

A nő Theodore-ja számára a tét „mindössze” saját lelkének esetleges sérülése, szerelméért, annak érzéseiért nem tartozik felelősséggel

– nem is lehet képes rá.

Vagy ahogy Huber Zoltán fogalmaz:

„Ha lenne egy másik, aki reagálna, sérülne, küzdene, mindez nem történhetne ilyen simán, de Samantha csupán Theodore függvénye, egy valódi személyiség nélküli szellem, egy üres ideál.”

Samantha-Representation

SZERELEM ÉS INTERFÉSZ
Ugyancsak 2013-ban látott napvilágot a téma ellenkező előjelű boncolgatójaként a Noah című rövidfilm, Patrick Cederberg és Walter Woodman munkája, ami teljes hosszában képernyők történéseit mutatja. Ez a kísérleti mű a címszereplő kapcsolatának érzelmi dinamikája helyett elsősorban annak újszerű csatornákon történő artikulációjával foglalkozik, vagyis míg A nő technika révén létrejövő, rendhagyó szerelmespárja a hagyományos beszéd- és testiségalapú érzelemkifejezéssel kommunikál, a Noah szakítása a legklasszikusabb értelemben vett emberi érzéseket újrakódolt (technológiai) üzenetekként kezeli.

Mindkét koncepció a humán szerelem kudarcának balsejtelme köré szerveződik, de míg előbbi esetben a cyber-partner (Samantha) nem összehangolható az emberi szereplő (Theodore) vágyaival és (humánumtól fűtött) érzelmi jelzéseivel, utóbbi tanulsága szerint azáltal, hogy az informatikai közeg („az interfész”) szabja meg a viszony kereteit és a jelek természetét (lásd a közösségi háló „status”-mezejének elsőbbségét a hagyományos kommunikációval szemben),

az ember-ember kapcsolat is a program által meghatározott, és nem is létezhet nélküle.

Mindkét fenti példa elgondolkodtató stílusgyakorlat keretében hozza karnyújtásnyi közelségbe a sci-fi-ként már unásig ismert toposzt, az ember és a technika közötti érzelmi összemosódások témáját. Ezekben az esetekben az attól való félelmet, hogy az érzelmek gépek által is (re)produkálhatóvá válnak, felváltja a gépek által formált emberi kapcsolat nagyon is aktuális réme.

NOAH-Short-Film-625x351

Ugyanakkor mindkét munka megajándékozza nézőjét a biztonságot jelentő távolsággal is: Jonze „közeljövője” és a kanadai kisfilm kvázi „kamaszos szeszélyként” ábrázolt románca a befogadók többségének biztosítja az elvonatkoztatás kényelmét. Ráadásul ezek a filmek – különböző módokon – elkerülik a képernyő „két végén” helyet foglaló hús-vér figurák szembenézésének drámáját, történetszövésükbe öntudatos irónia vegyül, amivel a körüljárt problémát (az érzelem és az információ fogalmának soha nem látott közelségét) élvezetesebben-könnyedebben tudják prezentálni.

Megformálásukban hangsúlyosabb az ember-komputer-kapcsolat (interfész), mint az ember-ember viszony.

A „megszemélyesített informatikai közeg” egyébként ötletes fogása mindkét esetben elodázza a szembenézést „a képernyő mint ember-ember interfész” égető problematikájával: az érzelmi történést érdekes módon A nő említett „technikailag determinált szakítása” mellett a Noah-ban is éppen az iPhone képernyőn felgyorsított időmúlás érzelemmentesített/technikai értelmű képsora rejti el.

A052_C001_08243A.0005424

TÁVKAPCSOLAT
Az idei 10.000 km ebből a perspektívából nézve épphogy földhözragadtsága okán nevezhető bátor próbálkozásnak. A korábban rövidfilmeket jegyző katalán Carlos Marques-Marcet a cselekményvilágot semmilyen szinten nem próbálja absztrahálni, sőt, a közvetlen jelenlét élményét szándékozik felkelteni a nézőben – legyen szó a szereplők szemszögéből láttatott skype-beszélgetések képsorairól vagy a figurákat rendszerint magányos rutinjukban (általában számítógépük közelében) mutató jelenetekről.

Az alaphelyzet szerint egy évek óta együtt élő pár női tagja éppen akkor kap meg egy egyéves amerikai ösztöndíjat, amikor szerelmével közös gyereket terveznek. A játékidő túlnyomó többsége ennek az egymástól tízezer kilométerre töltött időnek szeli ki kisebb-nagyobb részleteit. A jelenség közkeletű és ismert, a karakterek hétköznapiak, a történet végkimenetele terén pedig alig néhány lehetőség áll az alkotók rendelkezésre. A tét így tulajdonképpen a távkapcsolat, illetve a kizárólag technikai eszközökkel kommunikáló hősök témájának alapos körüljárása.

A 10.000 km kevés eszköz között válogat, vizuális megjelenítési módjai és a történetszerkesztési megoldásai is lényegre törőek. A radikális folyamatosság (az együttlét) a radikális töredezettséggel (a szétszakítottság) kerül szembe, a személyes jelenlét közvetlenségére pedig a messziről érkező, széteső képek válaszolnak. A 23 perc hosszú, megszakítatlan snittben felvett nyitójelenet még a főcím előtt magába sűríti a történet legtöbb jelentős fordulatát – a színészi és filmkészítői bravúr mellett ez ragyogó expozíció is.

A már-már zavarba ejtően közvetlen szexjelenet, a személyes érintkezés és a gyereknemzés motívuma, a szereplők folyamatosan egymásba gabalyodó lépései, szinte kényszeres érintései (simogatás, csapdosás) hangsúlyosan a néző elé tárják mindazt, ami a következőkben hiányként jelentkezik majd. A jelen töretlen ritmusa, a jelentékeny és jelentéktelen szünetek, üresjáratok átélése a későbbi megváltozott időérzékelést, a rapszodikus bejelentkezéseket ellenpontozza.

A052_C001_08243A.0005424

A film középső szakaszának (a távollétnek) skype-képekkel tagolt és az 500 nap nyár romkomjának időjátékát könyörtelenül lineáris sorba rendező elbeszélése a kézzelfogható – emberi – kapcsolat hiányát és az „interfész-összeköttetés” természetét boncolgatja.

A hősök a számítógép által egyben tartott életek lelki szintetizálásával próbálkoznak, a főzés, az intim együttlét vagy bármilyen más fizikai kontaktus megoldását kutatják.

Az érzelemkifejezés és az információátadás közti meg-nem-felelések a kapcsolatot komoly próbatétel elé állítják, a videochat, a közösségi oldal, az e-mail (vagy a Sergit megformáló David Verdaguer szavaival: „a XXI. századi monológ”) itt tisztán a szerelmespár tagjainak egymás felé intézett megnyilatkozásainak terepeként jelennek meg.

Az ember és az interfész ellentmondásosan összehangolható logikájának egy másik oldalról történő megvilágítása a szerkesztés látszólagos önkényessége. Noha a technológiai közeg szorongatóan determinálja a hősök viselkedését és üzeneteik formáját, a dramaturgia mégis kiemeli az emberi tényező szeszélyességét és kiszámíthatatlanságát: Álex és Sergi – szabálytalan, megérzés-szerű – döntéseikkel a maguk képére próbálják formálni a kapcsolatot, aminek hatására a film elbeszélése is szokatlanul alakul. Forgatókönyvírói szabályokat (lásd olykor a célorientáltság teljes hiányát), arányosságot (lásd az elkeseredettségükben adott reakciók inkorrektségét, például a megcsalást) vagy következetességet felrúgva épül a cselekmény, mintegy előtérbe helyezve a krízisre adott megjósolhatatlan érzelmi reakciókat, idomulva a főhősök hangulatváltásaihoz.

En-la-sesion-de-clausura-de-ho_54407510736_54028874188_960_639

Ahogy annak idején Bergman Jelenetek egy házasságbólja is pszichológiai segédanyag lett, a 10.000 km-féle mozik a bennük megfogalmazott, megdöbbentő szembenézés-élmények révén a mai terápiáknak lehetnek segítségére.

Marqués-Marcet munkája nem csupán érzékeny színészvezetése vagy – a fent vázolt gondolatmenet alapján – az ember-gép-románcok realitásba rántása miatt érdemel figyelmet. Felvetett problémái, viselkedés- és konfliktuskezelés-mintái a mai nyugati társadalmak elidegeníthetetlen jellemzőit tárják fel.

 

Címke: , , ,

p4anwchsfevx

ESSZÉ

wcp_film_rivertitas_original

ESSZÉ

14781-1

ESSZÉ

adéle

Infografika

fifty-shades-grey

KRITIKA

secretary

AJÁNLÓ, TRAILERPARK

farfrom

TRAILERPARK

forcemajeure

ESSZÉ

sundance - whiplash 1

BEAT IT!

topofthelake

ESSZÉ

5072b6c4

PRIZMATUBE

quick

ESSZÉ

herlead

POSZTERFOLIO

molls-umathurman-590x350

PULP

light_sleep

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Maleficent

ESSZÉ

la danza

KRITIKA

white god

ESSZÉ

Calzona-Wedding-7x20-callie-and-arizona-21380164-595-397

Jegyzet

batman2

ESSZÉ, KÉPREGÉNY