KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Határáthágás – “Csöcsök és légyzümmögés” egy magyar avantgárd filmben

Szalay Dorottya

2014/07/19

Egy-egy kivágott nyálcsere, mellbimbó, illetve némi szöméremszőrzet cizellálja a nagy semmit”; avagy „éteri borzongás, a valóság és fikció határmezsgyéin bolyongva”, mely a „lélekábrázolás legvégső filmművészeti határáig” juttat.  Lichter Péter Félálom című rövidfilmje igencsak megosztotta az interneten lektoráló magyar közönséget. Voltak, akik „simán végigülték”, míg mások a „feléig bírták” az amúgy hat perces avantgárd munkát.[1]light_sleep2

Az egy maroknyi hazai néző véleményét képviselő hozzászólások egy lényeges szempontból mégis hasonlítanak: legfeljebb két mondattal lerendezik az „észosztást”. Mivel a műfaj nem vállalja az analitikus megközelítést, a megjegyzések terjedelmét nem igazán lehet számon kérni. A gond csak az, hogy ez a tendencia egyes (elvileg) hozzáértő, kritikusi szemléletet képviselő portálokra is átterjedt[2]. A laikus észrevételek és a „szakmai” vélemények szűkszavúsága, illetve azok esetleges támadóan elutasító tartalma jórészt a nézői attitűd radikális átalakulásával vonhatóak párhuzamba. Hiába vet fel Lichter filmje nyíltan olyan sikamlós – így talán populáris – témákat, mint a pornográfia, az álomfejtés vagy a gyermekkori szexualitás; az általános filmnéző ingerküszöbe a 21. századra olyan mértékben kitolódott, hogy még a három tárgykör szimultán adagolása sem ér meg hat percet.  Ahogy maga a film sem érdemelt még ki egy bekezdésnél hosszabb értekezést.[3] Szerencsére ez utóbbin lehet változtatni.

A 2009-ben készült Félálom found footage filmként került bemutatásra. De mi is pontosan az a found footage? Michael Zryd Craig Baldwin Tribulation 99 című filmje kapcsán írt a szubzsánerről a The Moving Image című folyóiratban.[4]Definíciója szerint a found footage film a kísérleti (vagy avantgárd) film egyik specifikus alműfaja, mely olyan produkciókat takar, amik korábban rögzített mozgóképi anyagokat integrálnak. A kifejezés etimológiája rejtett tartalmak felfedése iránti elkötelezettséget sugall. Maga a footage szó egy mára már archaikusnak minősülő brit birodalmi mértékegység a filmszalag hosszának meghatározására. A kifejezés nagy mennyiségű ipari végtermék: szemét, hulladék képzetét kelti, de – ahogy a teoretikus fogalmaz – guberálással könnyen kincsekre lehet lelni (found).

Zryd különbséget tesz archív anyag (archival footage) és talált anyag (found footage) között. Az archív hivatalosan számon tartott, azaz jegyzett felvételt jelöl. A legtöbb found footage film ellenben olyan anyagokkal dolgozik, melyek nincsenek „jegyezve”, gyakran személyes gyűjtemények részei, ügynökségek stock felvételei, vagy egész egyszerűen az utcáról összeszedett mozgóképek kerülnek beolvasztásra. Zryd a lábjegyzetben hozzáteszi, hogy a felosztást általánosságban sem a kritikusok, sem pedig a filmkészítők nem tették magukévá. A kategorizálás elismerése Lichter filmjétől is megvonhatná a found footage besorolást, mivel a Félálomban használt filmrészletek korábbi évtizedek dán pornófilmjeinek (és egy NDK-s ifjúsági film) kiragadott részei.

light_sleep

Ez utóbbi dichotómia inkább csak érdekesség, viszont Zryd az alműfajról alkotott referenciális elképzelése annál relevánsabb. A teoretikus szerint a found footage filmesek minden esetben határterületeken játszanak. Hogy ezt a pozíciót az idegen anyag keltette éteri bizonytalanság vagy a feltárt kulturális tartalmak biztosítják, az a képek elrendezésének, azaz az alkotó víziójának függvénye. Lichter filmje azért is rendhagyó, mert mindkét „elérési útvonalat” használja.  Félálom miközben bepillantást enged a 70-es, 80-as évek egyik szubkultúrájába, sajátos technikával az obszcén anyagot is éterivé transzformálja. A pornó egyaránt utal saját magára, a filmes műfajra, és azon keresztül egy letűnt korra; miközben egy szerves egész részeként olyan – tőle általában idegen – attribútumokkal is bővül, mint a filozofikus, a tudományos; vagy az esztétikai értelemben vett szép.

A szexualitás öncélú szerepeltetését tagadja továbbá az erotika avantgárd (filmes) hagyományban betöltött úgymond esszenciális szerepe.  Az avantgárd kezdettől a marginálist, avagy a tabut képviselte. Olyan témákat bontott ki, melyek nem – vagy csak tompított formában – szerepelhettek klasszikus, műfaji mozgóképen. Az erotika visszatérő tematika volt az ember szorongó látomásait közvetítő expresszionista alkotásokban, a futuristák által megálmodott emberi test irreális rekonstrukcióiban, a kubisták absztrakt kompozícióiban, a dada az élet elsődlegességét hirdető provokatív gesztusaiban; és szinte tobzódott a szürrealizmus ideológiájának művészeti termékeiben, melyek – Freud nyomdokain haladva – a tudattalan felszínre hozásával akarták kiteljesíteni a személyiséget.

light_sleep3

Lichter filmje Marie Menken és Stan Brakhage által körülhatárolt irányzat, a lírai film nyomdokain halad. Brakhage – akinek vizionárius képi világa Lichter filmjeinek egyik meghatározó ihletője – a freudiánus gondolkodás leplezetlen követője. Ahogy P. Adams Sitney is megjegyezte: Freud az amerikai avantgárd filmművészetben senkinek nem jelentett olyan sokat, mint Brakhage-nek[5]. Freud tudományos munkásságának leginkább vitatott tárgykörei: a tudattalan régióinak feltárása, a fejlődés pszichoszexuális megközelítése Brakhage korai filmjeinek, és a Félálomnak is egyértelműen a gerincét képezi. Elég csak az 1957-es Loving egymásba olvadó, feldarabolt testeit vagy az 1959-es Wedlock House: An Intercourse előbukkanó erotikus képeit felidézni, és nyilvánvalóvá válik Lichter referenciáinak forrása.

A Félálom részben szexualitásra építő struktúrája Brakhage 50-es években keletkezett alkotásainak, és magának az avantgárd filmes hagyománynak a továbbgondolása. Fontos kitétel azonban, hogy Lichter bár utal az elődökre, de nem ismétli őket. A pornófilm részletek beiktatásával, és azok roncsolásával az erotika absztrakt ábrázolása egészen új lendületet vesz. Gazdagodik egyrészt a korábban már említett kulturális és filmes műfaji reflexióval, valamint a kémiai reakciók hatásainak szemléltetésével a testiség fogalmát is egy következő szintre emeli. Lichter körömlakkal, szemfestékkel, tintával, tejjel és különböző kemikáliákkal roncsolta a hozott nyersanyagot, melyet később levetített, és kamerával rögzített. Azzal, hogy a film anyagszerűségét láthatóvá tette, annak testét leplezte le. A Félálom tehát a film lemeztelenített testén mozgat pucér emberi testeket.

light_sleep6

Lichter filmje az avantgárd filmes irányzatokat tekintve is egy határhelyzetet demonstrál. Azt az átmeneti korszakot idézi fel, melyet – többek között – Brakhage Reflections on Black című munkája is képvisel, jóllehet az alkalmazott formai arányok nem egyeznek. A transz és a lírai film közti átmenetről van szó, melynek során a filmről eltűnik a protagonista, és a kamera mögé helyeződik át. Amit a filmen látunk, az az átpozícionált hős szemszöge. A lírai film folyamatosan utal a kamera mögött álló személy jelenlétére, a filmen megjelenő képek a látottakra adott reakcióit is közvetítik[6]. Ha a Félálom interpretációs lehetőségei közül elfogadjuk azt, mely szerint a film visszatérő figurájaként megjelenő, alvó kisgyerek álomképeit közvetítik a roncsolt pornó-szemelvények, akkor a transzfilm és a lírai film közti határvonal reprezentánsát üdvözölhetjük Lichter munkájában. Ennek alapján ugyanis a protagonista úgymond mozgásban van, a kamera előtt és mögött váltakozva foglal helyet. A transzfilmek alvajárójának (somnambulist) egy variánsa a gyermek, akinek álomképeit talán a szomszéd szobában lévő szülők (?) szeretkezésének hangfoszlányai konstruálják. Így kerül az álomba a légy zümmögése is, mely talán a szunyókáló kislány körül repked éppen.

Lichter filmje szintetizál, idéz és újít. Határhelyzeteket demonstrál, és határokat lép át. Többrétegűsége és ötletes strukturáltsága már egyszeri nézés után is szembetűnő, mely minőség az avantgárd filmes hagyományok ismerete nélkül is egyértelmű, elég csak odafigyelni a képekről szinte üvöltő fokódzkodási pontokra (felvetett témák, visszatérő képek). De ha még ez utóbbiak felett valahogy el is siklana a filmnéző, még mindig adott a Félálom megkapó, hipnotikus hangulata, mely már önmagában jóval több, mint – ahogy „tanult kollégánk” fogalmazott – „csöcsök, légyzümmögés és szétolvadó képkockák”.

Light-sleep (Félálom) from Péter Lichter on Vimeo.

 

konraCINEMA


[1] Az idézett kommentek a kritikus tömeg weboldalán olvashatóak.

[2] Egészen konkrétan Szűcs Gyula az index.hu oldalán publikált összefoglaló cikkére utalok itt.

[3] Fontos hozzátenni, hogy Lichter Péterrel több interjú is készült, és számos lapban olvasható mindössze egy-egy bekezdésben összefoglalt, de hozzáértő, szellemes elemzés a filmről.

A Félálom kapcsán egy interjút a magyar.film.hu is készített.

[4] Zryd, Michael: „Foud Footage Film as Discursive Metahistory: Craig Baldwin’s Tribulation 99”, The Moving Image, 2003/Fall, Volume 3, Number 2, p. 40-61.

[5] Sitney, Adams P.: Visionary Film. The American Avant-garde 1943-2000, Oxford University Press, 2002, p. 156.

[6] Sitney, 2002, p. 160.

 

 

Címke: , , , , ,

HARDCORE, Jegyzet

KRITIKA

HÍREK

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

LISTA

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

POSZTERFOLIO

HÍREK

Jegyzet

HÍREK

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

PRIZMATUBE

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, magazin

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

HARDCORE

ESSZÉ

INTERJÚ

HÍREK

HARDCORE