franco03

INTERJÚ

A hetero James Franco beszélget a meleg James Francóval

PRIZMA

2015/03/24

színész, író, rendező, költő, festő, tanár, bla-bla-bla, ezúttal önmagával interjúzott.

Hetero James: Csá, haver, ez elég fura. Önmagaddal készítesz interjút.

Meleg James: Ja, tudom. Ki készíti és kivel készül?

HJ: Dumáljunk egyet, próbáljunk meg jól bekukkantani Jamesbe.

MJ: Megbeszéltük. De az igazi kérdésem az, ki a valódi James, és ki a maszk?

HJ: Mindenki ezt akarja tudni, nem?

MJ: Lehet, de asszem hiába van egy ilyen nyilvános személyiségem, ami nagyon fura és nehezen megfogható, vagy akár irritáló is, bizonyos értelemben még így is sokkal valódibb vagyok, mintha csak egy homlokzat vagy ilyesmi mögött bujkálnék.

HJ: Homlokzat. Mármint a filmsztár-maszkra gondolsz?

MJ: Aha, hogy elrejtőzöm a filmjeim mögött, próbálok menőnek tűnni, nem beszélek semmi lényegiről, csak semmitmondó válaszokat adok minden kérdésre, mint egy sportoló. „Ja, ma este tényleg szívből játszottunk. Beleadtunk mindent.”

franco01

HJ: Oké, itt akkor bele is vághatunk. Térjünk rá valami lényegire: buzi vagy, bazdmeg, vagy mi?

MJ: Én erre úgy szeretek gondolni, hogy a művészetemben meleg vagyok, az életemben hetero. Bár a közösülést leszámítva az életemben is meleg vagyok, de azt is mondhatjuk, hogy hetero. Attól függ, hogyan határozod meg a meleget. Ha azáltal, hogy kivel szexelünk, akkor asszem hetero vagyok. A húszas-harmincas években a viselkedés és nem a szexpartnerek alapján határozták meg a homoszexualitást. A tengerészek sokat dugtak pasikkal, de amíg férfiasan viselkedtek, nem tartották őket melegnek. Írtam is erről egy rövid verset.

Meleg New York

Gay New York
Ez egy könyv címe
A melegekről szól, akik New Yorkban élnek
A tizenkilencedik századtól kezdve.

A harmincas években,
A második világháború előtt,
A “gay” szó még nem is létezett,
Hacsak nem a “vidám” értelemben.

Az ember “queer” volt,
Ha furán viselkedett.
De kikezdhetett egy tengerésszel
És hetero maradt

Amíg nem beszélt
Selypítve, vagy nem viselt bizonyos ruhákat.
Érdekes, egy fogalom mennyire megváltoztathat
Egy teljes kultúrát.

Foglalkoznunk kell azzal,
Hogy kivel szexelünk.
Furcsa, hogy egy kis szopás
Manapság máris köcsöggé tesz.

HJ: Aha, Hart Crane sok tengerésszel dugott.

MJ: Oké, Hart Crane… szóval, eljátszottad az általad rendezett The Broken Towerben. Ebben a filmben a szádba veszel egy dildót, aztán eljátszod, hogy szexelsz Michael Shannonnal. Ez hogy is van?

HJ: Hogyhogy? Azt akartam, hogy azok a jelenetek explicitek legyenek, két okból. Egy, tudtam, hogy Crane nyíltan meleg volt egy olyan korszakban, amikor ez ritkaságszámba ment, és olyannyira felvállalta, hogy a konzervatívabb költőbarátait egészen megrémisztette, úgyhogy azokkal a jelenetekkel illusztrálni tudtam Crane szexualitásának arcbamászós természetét. Meg ott van az is, hogy tudtam, a film tele lesz sűrű versekkel, szóval fel akartam lazítani egy kis dugással.

MJ: Jó, de nem gondoltad, hogy a kritikusok csak erről fognak beszélni?

HJ: Dehogynem, de ez az ő szűklátókörűségükről árulkodik. Amint beiratkoztam egy filmes suliba, és elkezdtem magam rendezni a filmjeimet, rájöttem, hogy csak olyan filmeket fogok rendezni, amik különösen fontosak, személyesek számomra, és nem fog érdekelni a kritika. Színészként elvállaltam olyan kasszasikereket, mint a Pókember és A majmok bolygója, de olyan, kritikusok által magasztalt filmeket is, mint a Milk és a 127 óra, meg vígjátékokat is, mint az Ananász expressz meg az Itt a vége. Úgyhogy a siker minden oldalát ismerem. A saját rendezéseimnél a művészi érték az elsődleges. Igen, azt akarom, hogy megnézzék ezeket a filmeket, és persze, azt is, hogy szeressék őket, de elsődlegesen akkor is maga a mű érdekel.

franco04

MJ: Oké, ahogy gondolod. De közben adod a gyagyást is, főleg az Instagramon. Amúgy meg azt szeretnéd, hogy melegnek tartsanak? Nem lenne jobb, ha simán hetero lennél, mint mondjuk Ryan Gosling, egy hetero srác, kész-passz?

HJ: Miért mondod, hogy jó lenne, ha heterónak tartanának? Én igazából örülök, ha melegnek tartanak, jó kis pajzs. Mint a Sampon főszereplője, vagy a film alapjául szolgáló Falusi feleség című drámáé.

MJ: Ezt hogy érted? Örülnél, ha megtehetnéd, hogy melegnek tettetve magad megdugod más férfiak feleségét?

HJ: Nem. Azt hiszem, úgy értem, hogy szeretem a queer nyilvános személyiségem. Tetszik, hogy olyan nehéz meghatározni engem, és hogy az emberek folyton találgatni kénytelenek. Nem tudják, mi a franc van velem, és ez nagyszerű. Nem mintha azért csinálnám, amit csinálok, hogy összezavarjam az embereket, de amíg ők zavartak, addig van időm játszani.

MJ: Egyesek szerint idegesítő, amit csinálsz.

HJ: Ha annyira idegesítő vagyok, miért írnak rólam? Ha tényleg ki nem állhatnák a szarságaimat, semmibe vennének, de nem ez történik. Nem figyeleméhségből teszem, amit teszek, hanem azért, mert hiszek benne. Persze néha pimaszkodok, de ez csak stílus. Nem én hívom magamra a paparazzikat, csak párbeszédet folytatok a közönséggel. Ha valaki nem akar velem dumálni, hát ne tegye. Ha akar, király.

franco02

MJ: Jó, de egyesek azt mondják, hogy inkább dugj meg egy féfit, és akkor le lenne tudva ez a meleg művészet-dolog. Hogy eljátszod Hart Crane-t vagy egy másik meleg költőt, Allen Ginsberget, vagy megrendezed az Interior. Leather Bart, amiben konkrétan van meleg szex, vagy lefested a meztelen Seth Rogent. Nem lehet, hogy ha csak simán megdugnál egy pasit, túltennéd magad azon, hogy egzotikusan akarod bemutatni a meleg életstílusokat?

HJ: Lehet, hogy ha lefeküdnék egy férfival, az változtatna pár dolgon, de kétlem. Ahogy mondtam, csak a művészetemben vagyok meleg. Pontosabban queer. És nem politikai okokból, bár néha politikaivá válik, mint amikor az azonos neműek házassága mellett szavaztam, stb. De inkább arról szól ez az egész, hogy olyan queer művészetet csinálok, ami felforgatja a mélyen gyökerező létmódokat, olyan művészetet, ami provokáció a hegemón gondolkodás számára.

MJ: De elkerülhetetlen, hogy ezek miatt melegnek tartsanak, azt fogják gondolni, hogy azért játszottál a Milkben, az Üvöltésben, a The Broken Towerben és az Interior. Leather Barban, mert tényleg meleg vagy. Hogy mindez csak bújócskázás.

HJ: Ezek mind műalkotások, és a művészet szabad, megvan a saját birodalma. Persze olvashatók ezek a filmek az életrajz felől is, és persze egy olyasvalami, mint az Interior. Leather Bar az én személyiségemet használja, hogy ilyen ügyekről beszéljen, de ezek akkor is elsősorban műalkotások, és nem igazán tényként kezelendő állítások arról, hogy én egyébként ki vagyok.

MJ: És ez az interjú ilyen állítás lenne?

HJ: Igen és nem. Igen, abban az értelemben, hogy James Francóként válaszolok, és nem, abban az értelemben, hogy ez egy nyilvánosságnak szóló állítás egy szórakoztatóipari magazinban, vagyis a nyilvános személyiségemhez tartozik, és nem a privát, veridikális (vagyis igaz) énemhez – és ha ez a szöveg a New York Timesban jelenne meg, ugyanez lenne a helyzet: a nyilvános személyiségem megjelenítéséről van szó.

franco06

MJ: Akkor mi lenne, ha befejeznéd a játszadozást, és megnyitnád egy kicsit előttünk a privát énedet?

HJ: Ez elég lehetetlen, nem? Amint megosztom, nyilvános lesz. Itt van viszont egy vers erről.

Hamis

Van belőlem egy hamis változat,
Ő írja
Ezeket a verseket.
Erős a stílusa, folyton hepciáskodik,

Szemben velem.
De a papíron ez a hamis én
Az, aki beszél.
És ez a hamis én hangosabb

Mint a valódi én, és
Őt ismeri mindenki.
Ő lett a valódi én,
Mert mindenki úgy kezel engem,

Mintha én lennék a hamis én.

MJ: És a nyilvános én miért kevésbé őszinte, mint a privát?

HJ: Jó kérdés. Azt hiszem, én ezt egy kicsit megtagadtam. Fiatal koromban nagyon erősen próbáltam befolyásolni, milyen kép él rólam a nyilvánosság számára, de arra jutottam, hogy ez energiapocsékolás, részben mert nem tudtam irányítani, hogy az emberek milyennek lássanak, részben meg egy idő után nem érdekelt.

MJ: Nem érdekel, ha nem szeretnek?

HJ: De, persze hogy érdekel, de ez nem tántorít el attól, hogy olyasmit csináljak, amiben hiszek. Tegyük fel, hogy máról holnapra minden rajongóm ellenem fordul. Őszintén szólva egy szavam se lehetne, mert mostanáig nagyon király életem volt. Olyan, amiről sokan csak álmodnak, és ha holnap ezt elveszteném, még mindig mondhatnám, hogy bőven kijutott a jóból.

MJ: Ezért tanítasz? Hogy visszaadj másoknak valamennyit a jóból?

HJ: Blöeh.

MJ: Ezt kifejtenéd?

HJ: Hogyne. Azért tanítok, hogy egy rövid időre ne magammal foglalkozzak. Meg azért is, mert szerintem az osztályterem nagyon tiszta hely, amit szinte egyáltalán nem fertőzött meg az üzleti világ. Szeretem az olyanokat, akik még mindig mernek nagyokat álmodni, és akiket felemészt a munkájuk. A művészettel foglalkozó tanulók nagy része ilyen.

franco05

MJ: Oké, utolsó kérdés. Mit mondasz azoknak, akik szerint kisajátítod a meleg kultúrát a munkásságod számára?

HJ: Hogy menjenek a picsába, bár ezt csak gyengéden mondom. Ez annyira túlterhelt kérdés, és minden vonatkozására érzékeny vagyok. De először is, nem én hoztam összefüggésbe a nyilvános személyiségem a meleg világgal, hanem a hetero pletykalapok és a meleg pletykalapok, amik a nemi identitásomról spekuláltak. Abszolút nem érdekel, mit gondolnak a szexualitásomról, és amúgy sincs közük hozzá. Szóval igazából nem választhatok úgy, hogy azonosulok a nyilvános személyiségemmel. Nem érdekel a legtöbb hetero férfibarátkozós rituálé, de a meleg közösség sem fogadhat be teljesen, mert nem hiszem, hogy bárki is tényleg azt gondolja, hogy férfiakkal szexelek.

MJ: De, páran ezt gondolják, nekem elhiheted.

HJ: Helyes, örülök neki.

MJ: Miért?

HJ: Mert eszerint a változás figurája lehetek. Olyan figura, aki megmutathatja a hetero közösségnek, hogy sok meghatározásuk unalmas, illetve eljárt felettük az idő. Ugyanakkor megmutathatom a meleg közösségnek, hogy sok olyan velük kapcsolatos dolog, amit feladnak, hogy beléphessenek a hetero közösségbe, igazából értékes és gyönyörű.

fra7

MJ: Jó, a Child of Godról azért még beszélhetünk egy kicsit? Filmet forgattál a Cormac McCarthy-regényből, és a haverod, Scott Haze elképesztő alakítást nyújt benne, amiről a New York Times csak úgy áradozott. Már elérhető a Netflixen.

HJ: Jaja.

MJ: De ez már megint mi a bánat, James? Nekrofília? A film egy olyan csávóról szól, aki az erdőben szexel hullákkal! Mindenki azt fogja gondolni, hogy még annál is őrültebb vagy, mint hitték.

HJ: Na, azt azért ne felejtsük már el, hogy a film hűséges adaptációja a könyvnek, amit Cormac McCarthy írt, aki pedig Pulitzer-díjas, és szerepelt Oprah Könyvklubjában. Amúgy igazad van, elég súlyos cucc. De nem azért csináltam meg a filmet, mert érdekel a hullákkal folytatott szex. Hanem azért, mert az érdekelt, hogy kik vagyunk, amikor egyedül vagyunk, és kik, amikor intim közelségbe kerülünk egy másik emberrel. A történet főhőse, Lester Ballard olyasvalaki, akinek teljes kapcsolata van a hulláival – ezt úgy értem, hogy a mentális kapcsolat mindkét szerepét eljátssza, de fizikai kapcsolatot is folytat a testekkel.

MJ: Kicsit emlékeztet erre a beszélgetésre, csak itt egy test van.

HJ: Basszus, de megdugnálak! Akkor meleg lennék?

MJ: Folyton kivered nekem.

HJ: Naja, de közben nőkre gondolok, vagy hetero pornót nézek.

MJ: Na és, egy csomó meleg pasit ismerek, aki hetero pornót néz.

HJ: Kicsit kezd elkanászodni ez az interjú, és szerintem az ügynököm nem fog örülni annak, hogy pornóról beszélgetünk.

fra8

MJ: Jó, oké, akkor egy uccsó kérdés.

HJ: Ezt mondtad előbb is.

MJ: Hát, rohadt sok projektedet kell reklámoznod, és az ügynököd nyilván azt akarja, hogy mindegyikről beszélj.

HJ: Ne mondd meg nekem, mit akar.

MJ: Miért ne? Az én ügynököm is.

HJ: Ja, de ő azt akarja, hogy te kerüld a nyilvánosságot, mert meleg vagy.

MJ: Ez baromság. Robin Baum leszarja, mit csinálok.

HJ: Nem tudom, hogy ez így van-e, de mit akartál kérdezni?

MJ: Mesélj az új filmedről, amit Justin Kelly, a Milk egyik vágója rendezett.

 HJ: Egy Michael Glatze nevű fickóról szól, aki a 2000-es évek elején ismert melegjogi aktivista volt San Franciscóban, az XY magazinnak dolgozott, és járta a középsulikat, hirdette a gyerekeknek, hogy melegnek lenni teljesen oké. Aztán jött a pálfordulás, megtalálta Istent, keresztény lett, pappá szentelték, és már egy nő férje. Eleinte hátat fordított az ex-fiújának és minden barátjának, és azt mondta nekik, hogy aki meleg, az a pokolra jut. De azóta szerintem kicsit visszavett ebből.

MJ: Milyen kedves tőle.

HJ: Ja, kis időre eléggé elszállt.

MJ: Hmmm, és miért lett hetero?

HJ: Mert az hitte, meg fog halni.

James Franco "Actors Anonymous" Book Event

MJ: És te miért vagy meleg?

HJ: Mert szórakoztatóbb.

MJ: És miért csináltad meg azt a filmet? Mármint mi értelme volt?

HJ: Nem arról van szó, hogy ez a film melegellenes. Inkább csak nagyon érdekesen és különlegesen vizsgálja azt, hogyan határozzák meg mások, ki a hetero és ki a meleg, és hogyan határozzuk meg magunk.

MJ: (egy percre elgondolkodik) Figyelj, szerintem elég arrogáns vagy.

HJ: Ezt most miért mondod?

MJ: Nem tudom, ez az egész interjú. Érted, eleve hogy van pofád interjút készíteni magaddal? Annyira idegesítő már ez, hogy mindig próbálsz meta lenni, mint az Itt a végében.

HJ: Haver, ez az interjú nem az én ötletem volt. Felkértek ettől a magazintól, hogy interjúvoljam meg magam. Az Itt a végét pedig nem én írtam, de örülök, hogy szerepeltem benne. Sok mindenről beszélhettünk azzal a filmmel anélkül, hogy fenyegetőek lettünk volna, mert komikus formában tettük.

MJ: Na jó, akkor csókolózzunk megint a tükörben.

HJ: Gyere csak, bébi.

(Csókolóznak.)

*

Forrás

(fordította: Roboz Gábor)

Címke: , , ,

Attachment-1

ESSZÉ

handmaiden00

INTERJÚ

2001_expl_00

ESSZÉ

jarmlead

INTERJÚ

carol1

KRITIKA

refnlead

INTERJÚ

archilead0

POSZTERFOLIO

dooflead

INTERJÚ

mmax00

Jegyzet

lvt05

INTERJÚ

lynchlead

PRIZMATUBE

dreamstime_m_36499293

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, magazin

Light_Is_Waiting_01a_560_265_c1

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

477811689_640

HARDCORE

royandersson00

INTERJÚ

raiderslead

HÍREK

Film Title: It's Complicated

INTERJÚ

bergman1-1024x571

A NAP KÉPE

skinless

Jegyzet

he-took-his-skin-off-for-me

Rövidfilm