carol1

KRITIKA

Leszbikus románc soha nem volt még ennyire régimódi

Mega Sára

2016/02/13

Elsőre talán meglepően hangzik, hogy Todd Haynes leszbikus románca újabb mérföldkőnek számít a homoszexualitást ábrázoló filmek történetében. Hiszen a Carol, az azonos nemű főszereplőktől eltekintve, egy hagyományos szerelmi történet, mindenféle hivalkodó vagy tabudöntögető gesztus nélkül. Nem tesz kinyilatkoztatásszerű állításokat a téma szexuális, társadalmi vagy identitásbeli vetületével kapcsolatban. Hiányzik belőle minden forradalmiság vagy nevelési szándék. A Carolban pont az az újdonság, hogy a másság hétköznapiságára irányítja a nézők figyelmét. Ez elsősorban egy szerelmi történet.

Az, hogy a szerelem történetesen két nő között szövődik, ebből a szempontból teljesen másodlagos.

Ahhoz, hogy érthető legyen, miért számít úttörőnek az LMBT-filmek történetében egy ilyen darab, nem árt ismerni az elmúlt évek ez irányú tendenciáit. A nyolcvanas éveket megelőzően, írott és íratlan szabályokhoz igazodva, a filmekben megjelenő leszbikusnak sugallt karakterek (az explicit ábrázolás nem volt jellemző) egyértelműen negatív, erkölcsileg romlott figurák voltak, akik így vagy úgy, de megbűnhődnek züllött életvitelükért. A következő két évtizedben jelentősen megszaporodtak a női szerelmeseket bemutató filmek, amikben egyrészt nyíltabbá vált a szexualitás megjelenítése, másrészt felbukkant bennük a homoszexualitás polgárjogi aspektusa is. Ez a folyamat elválaszthatatlan a New Queer Cinema jelenségtől, ami az LMBT közösséget érintő témák egyre fokozottabb reprezentációját írja le a kilencvenes évek független filmes szcénájában.

carol3a

A következő állomás a fősodorbeli filmek, a sztárok, Hollywood meghódítása volt. Az 1999-es indie románc, A fiúk nem sírnak Oscar-díjat hozott az akkor még teljesen ismeretlen Hilary Swanknek, aki a film transznemű főszereplőjét alakítja. Hat évvel később a Brokeback Mountainban A-listás sztárok játszottak szerelmes cowboyokat, széleskörű szakmai és közönségsikert aratva. Leszbikus párokat bemutató film a 2010-es kis költségvetésű, de nagy neveket felvonultató A gyerekek jól vannak óta utoljára 2013-ban kapott nagyobb visszhangot – az Adéle élete grafikus szexjeleneteinek köszönhetően tudott relatíve magas nézőszámokat produkálni.

Ha a fent felsorolt filmeket a bennük működő konfliktusok, motivációk, hatásmechanizmusok alapján kategorizálnunk kéne, elsősorban mindegyik, az egyszerűség kedvéért „LMBT-filmek” gyűjtőnevű csoportba sorolódna. Mégpedig azért, mert a nem heteroszexuális identitás különböző – társadalmi, politikai, szexuális, életmódbeli – aspektusaival foglalkoznak,

akarva akaratlanul a másságra, a különbözőségre irányítva ezzel a figyelmet.

Ezután a rövid történeti kitérő után vegyük elő újra a Carolt. Az ötvenes évek New Yorkjában játszódó film, ami mellesleg egy 1952-es The Price of Salt című regény adaptációja, egy fiatal bolti eladólány és egy idősebb arisztokrata nő szerelmének történetét dolgozza fel. Bár a történelmi kor természetesen implikálja, hogy a két nő vonzalma a tiltottszerelem-archetípus motívumkészletét mozgósítsa, Haynes nem is árnyalja ennél tovább a konfliktust.

Magyarul a filmben lezajló dráma ugyanúgy értelmezhető bármilyen tiltottrománc-sablonra épülő narratívában. Az idősebb Carol lehetne családos egyetemi tanár, Therese pedig a tanítványa, de az úr-szolga szerepjáték bármelyik variációja (összeegyeztethetetlen társadalmi-, vagyoni-, faji ellentétek) működne ugyan ebben a történetsémában.

A Carol az emberiség narratívagyártásának egyik legősibb toposzát dörgöli az orrunk alá:

a szerelem egyetemes és nem ismer semmiféle akadályt. Szereplői elsősorban nem leszbikus nők, hanem emberek, akik nemtől, kortól, társadalmi státusztól függetlenül ugyanúgy szeretnek, mióta világ a világ.

carol4a

Haynes pedig tökéletes munkát végzett. A két főhősnő egymás ellenpontjai: Cate Blanchett társadalmi páncélként funkcionáló lehengerlő stílusán úgy hatol át Rooney Mara megejtő őszintesége, mint kés a vajon. Egymás iránt érzett megmagyarázatlan vonzalmuk az első találkozásuktól fogva nyilvánvaló, de kapcsolatuk lassan és rendkívül visszafogottan bomlik ki a vásznon. A ruhák, a díszletek hamisítatlanul hozzák az ötvenes évek Amerikájának atmoszféráját, de a film minden eleme alárendelődik a történet bemutatásának. Ahogy a rendező tartózkodik a leszbikus kapcsolat bármilyen specifikus vonatkozásának ábrázolásától, úgy figyeli azt is: nehogy akár az operatőri munka, akár a film zenéje elterelje a figyelmünket a románc központi motívumáról.

A Carol mértéktartó elbeszélői stílusa szerencsésen elkerüli a giccset. Az pedig egyszerűen ízlés kérdése, hogy mennyire tudunk belefeledkezni egy ilyen hagyományos szerelmi történetbe.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

kigyoloead0

KINO LATINO

32107-thumb

KRITIKA

ex4

KRITIKA

franco03

INTERJÚ

vadon

KRITIKA

20150212a-szurke-otven-arnyalata3

HARDCORE

spongya

KRITIKA

voiceslead

KRITIKA

blackhat

KRITIKA

Annie

KRITIKA

stations

KRITIKA