960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

A gazdag fehérek és fekete szexrabszolgáik – Tűnj el!

Huber Zoltán

2017/05/02

Ha enyhén paranoid kisebbségi vagy, még könnyen lehet, hogy tényleg üldöznek. Kisebb-nagyobb spoilerek a szövegben!

A liberalizmus halálát vizionálók a politikai korrektség fojtogató szépségtapaszai helyett olyan szép új világot ígérnek, ahol végre kertelés nélkül ki lehet mondani a nagybetűs igazságot, bármit is jelentsen ez. A Tűnj el! éjfekete horrorszatírája azért talál telibe és lesz kínzóan aktuális, mert nagyon sajátos nézőpontból gondolja végig, mennyire abszurd következményekkel járna, ha az idilli felszín alatt tényleg ott lappangana a felfoghatatlan titok.

Az elsősorban komikusként ismert Jordan Peele első rendezésével tökéletesen érzett rá a hisztérikus korhangulatra, az egyre mélyülő árkok ellentétes szélein egymásra vicsorgók egyre groteszkebb helyzetére. Mélységesen ironikus filmje görbe tükröt tart a szembenálló gyűlölködők felé, ám főleg azokból csinál viccet, akik szeretnek mindenféle hangzatos szlogenek és látványos pózok mögé bújni.

getout01

Húsba vágó kérdései és erőteljes fricskái miatt a Tűnj el! amerikai diadalmenete érthető, de ahogyan a globális érdeklődés is jelzi, jóval többről van itt szó, mint a hétköznapi rasszizmus egyébként igen fontos témája. Peele persze nagyon érzi a műfajt és a külsőségeit tekintve klasszikus vonalvezetésű, hibátlan horrort készített. Az író-rendező hibátlanul adagolja az információkat, mesterien keveri a feszültséget és a humort, a filmet mégis a rafinált alapállása emeli a mezőny fölé.

Trump elnöksége idején óriási ziccer lenne viccet csinálni a zsigeri érzelmekkel játszadozó populizmus túlkapásaiból, a Tűnj el! azonban ennél jóval elegánsabb és okosabb. Peele úgy ragadja meg a mai közélet égető ellentmondásait, hogy a liberális lózungokat veszi célba, így figurázva ki a mechanikusan szajkózott jelszavakat és önáltatásul használt tételmondatokat.

YouTube előnézeti kép

A sztori nagy vonalakban a Találd ki ki jön ma vacsorára és A stepfordi feleségek fő csapásirányait követi, a barátnő hiperliberális fehér szüleihez látogató afro-amerikai fiú morbid kálváriája kíméletlenül lerántja a leplet az álszentség igen kártékony pózairól. A néző pontosan úgy jár, mint amikor szalonrasszizmusba vagy gondosan becsomagolt, jól álcázott gyűlölködésbe ütközik. Az első pillanatban még nem egészen biztos benne, tényleg jól hallotta/értette el az elhangzottakat és ösztönösen magában kezdi keresni a hibát, a saját érzékenységét okolja.

A film finoman csepegteti az őrületet, sokáig nem lehetünk biztosak benne, nem csak a főhős kényes helyzetéről, az abból fakadó túlzott reakciójáról van-e szó. Ennek érdekében Peele óvatosan karikírozza a fehér és fekete szereplőket, akik pontosan úgy viselkednek, ahogy azt a másik általában gondolni szokta róluk. Az afro-amerikai szereplők lazább szlenget beszélnek, míg a szülők nyitottsága és kedvessége azért lesz egyre furcsább és kényelmetlenebb, mert túlságosan rendben van. A paranoia örök paradoxonánál járunk, a “csak képzelem, hogy igazam van” és a “tényleg igazam van” homályzónájában, ami nem mellesleg a liberalizmus törvényszerű vakfoltja is egyben.

getout2

Peele kisebbségi szemszögből mutatja meg, hogyan működik a rasszizmus egy olyan környezetben, ahol mindenki tagadja, hogy létezne ilyesmi. A liberális felfogás ugyanis nem igazán tud mit kezdeni azzal, hogy az alapértékének tartott véleményszabadság trójai falóként is tökéletesen felhasználható.

Hősünk is csak akkor döbben rá, milyen szörnyű helyzetbe keveredett, mikor már késő: a szörnyű csapda felé önként és mosolyogva menetelő férfiért azért szorítunk annyira, mert a fájdalmasan kései helyzetfelismerése ha karikírozva is, de igen súlyos történelmi tapasztalatokra és nagyon is valós lehetőségekre rímel.

get-out-movie-trailer

A Tűnj el! ráadásul tovább keveri a kártyákat és arra is határozottan rámutat, mennyi passzív agresszió, jól-rosszul leplezett felsőbbrendűségi tudat munkálhat a politikai korrektség, a látványosan hangoztatott tolerancia mögött. Peele arányérzékét és éleslátását dicséri, hogy a film tökéletesen működne muszlim bevándorlóval vagy déli white trash fiatalemberrel is, de egy pici finomhangolással egy cigány-magyar szerelmespárral is lazán újramesélhető.

Sőt, a groteszk parabola annyira univerzális, hogy akár a szabadelvű családhoz látogató ifjú jobboldali oligarchával vagy a közös vasárnapi templomlátogatásra gyanútlanul betoppanó marxista egyetemistával is csípős maradna.

Screen-Shot-2016-10-04-at-5.40.57-PM

A film ugyan súlyos problémákról beszél, de egyetlen másodpercre sem veszi magát komolyan és végig a választott műfaj keretei között marad. Peele nagy ívben kerüli a népnevelést és a képmutatást, nem szeretne leegyszerűsített válaszokkal szolgálni. A humor/borzongás kombinációjával káros magatartásformákra és potenciális veszélyforrásokra hívja fel a figyelmet: a tökéletesen mímelt politikai korrektség kongó ürességére, de telitalálat az is, ahogyan mindenki, még az egyértelműen pozitív szereplők is a saját előítéleteikből indulnak ki.

Amikor hősünk elmeséli a barátjának a hihetetlen felfedezéseit, az szinte megkönnyebbülve csap a homlokára, hisz számára teljesen nyilvánvaló, hogy a gazdag fehérek csak és kizárólag potenciális szexrabszolgaként tekinthetnek a feketékre. A fehér család átváltozása végül pont azért lesz mesteri, mert az egész egyszerre meghökkentő és teljességgel logikus.

Címke:

jupiter_holdja_screenshot_20170518192834_1_original

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA

carol1

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

kigyoloead0

KINO LATINO

32107-thumb

KRITIKA

ex4

KRITIKA

vadon

KRITIKA

20150212a-szurke-otven-arnyalata3

HARDCORE

spongya

KRITIKA

voiceslead

KRITIKA

blackhat

KRITIKA