Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

Wes Anderson kinézett a gyerekszobájából, de nem tetszett neki, amit látott

Árva Márton

2018/02/16

Az önfeledt játékba ezúttal élősködő politikusok zavartak bele.

Wes Anderson legutóbbi filmjeivel úgy építette fel a félreismerhetetlenség és a kiszámíthatóság között ingázó, színpompás alkotói világát, hogy egyre inkább egy külön bejáratú gyerekszobában játszó kisgyerek benyomását keltette. Közelmúltbeli életművének gondosan berendezett babaházában stilizált figurák parádéznak csomagolópapír-hátterek előtt, hangulatos aláfestés szól néhány katonás sorba állított, felhúzható zenedobozból, a kamera pedig a darabos mozgású kisvasút mozdonyára van felerősítve.

Ahogy az A fantasztikus Róka úrral egyszer már bizonyítást nyert, ennek a filmkészítői hozzáállásnak a stoptrükk-technika a legtalálóbb megnyilvánulási formája. Amikor szó szerint betekinthetünk Anderson bábszínházába, a szerző munkamódszerére és a filmes intézményrendszeren belüli mozgására is rálátás nyílik. A fantasztikus Róka úrban bemutatott alagútásás a három gazda javai felé „az underground és a hollywoodi stúdiók között állandó átjárással rendelkező «partizán»” személyes vallomása. A bábanimáció pedig minden képkockáján magán viseli az alkotó aprólékos pepecselésének nyomait.

Wes Anderson második stoptrükk-filmjében, a Kutyák szigetében szerencsére nem csak azt látjuk, hogy a rendező képes volt emelni a tétet, és a tőle megszokott precizitás mellett minden eddiginél összetettebb képi világot létrehozni. Ezúttal kinyitotta a gyerekszoba ajtaját, és életműve legpolitikusabb darabját készítette el. Hiába pakolta rogyásig a filmet idézetekkel, kisállatokkal, megható egymásra találásokkal és idétlen kellékekkel (ki mondta, hogy egy kutya nem pödörhet hipszterbajuszt?), a Kutyák szigete így is a kirekesztésből hatalmat kovácsolók uralmáról és a megvezetett tömegek tönkretett életéről szóló, kiábrándult mese lett.

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

A kacskaringós cselekmény a közeljövő képzeletbeli Japánjának Megasaki nevű városában játszódik, melynek polgármestere, Kobayashi, a kutyainfluenza terjedésére hivatkozva, rendeleti úton deportálja a város kutyáit az addig szeméttelepként működő Kutyák szigetére. A 12 éves Atari – Kobayashi unokaöccse – viszont elhatározza, hogy megkeresi kedvencét, Spotsot, és ebben segítséget is kap a szigeten tengődő állatoktól.

Spots (a magyar feliratos előzetes szerint Pötyi) a járvány előtt Atari „őrző-védő ölebeként” szolgált, ami rögtön magában is foglalja a filmet uraló kontrasztot: a kirekesztés és a szolidaritás témáinak beemelése, a harc és a gyengédség ellentéte egyszerre hoz elrettentő és szeretetteljesen humoros vonásokat a rendező „bájosan abszurd”  világába. Ez a látszólag apró tónusváltás a melankóliától a megrendítő mozzanatok felé egyértelműen jelzi, hogy Anderson egy lépéssel közelebb kívánt kerülni a nézők által is ismert valósághoz. A Kutyák szigete társadalmi kontextus irányába is nyitó nézőpontja nem igazán engedi meg a burokban élő széplelkek ártatlan mélabújának átélését, ami az életmű korábbi tételeinek egyik alapja volt.

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

A cselekménybe kódolt politikai dimenzió tehát új árnyalatokat hoz Anderson palettájára, és ez a figurák kinézetétől a konfliktusok jellegéig sok mindenen nyomot hagy. Az életműben hemzsegő, jólfésült figurák helyett ezúttal taknyosan prüszkölő, kullancsokkal pettyezett kutyusokkal találkozunk, akik pedánsan elrendezett szeméthalmokon és csillogó üvegszilánkokkal díszített utakon keresztülvágva barátkoznak össze a vakmerő kisfiúval. Az újfent komikusan bonyolult – és  ironikusan hosszú monológokban elővezetett – identitáskrízisek ezúttal a hatalmi elnyomás árnyékába kerülnek, és azzal összefüggésben bontakoznak ki. A kirívó magatartásnak ezúttal közvetlen politikai vetülete is van (lásd az engedelmeskedést megtagadó kóbor kutyát), az iskola különcei pedig ahelyett, hogy színdarabot próbálnának, felszabadító gerillahadtestként épülnek be a fegyveres osztagokba, vagy éppen a várost mételyező korrupciót igyekeznek leleplezni. A helyszínek közé pedig már nemcsak a játékosan makettszerű kulisszák és rózsaszínben úszó hotelek kerülnek, hanem a náci haláltáborokra emlékeztető, félelmetes állatkísérlet-központ is.

Mindez persze csak a rendező pályáján újdonság: az eltiport kutyák motívumát a politikai klímára rímeltető Fehér Isten vagy a deportálásokat egy új vírus ürügyével összehozó A majmok bolygója – Háború csak a legfrissebb darabjai a kétségbeejtő társadalmi állapotokat állathősökkel kifejező filmek sorának. Mégis meglepő, hogy már az andersoni varázsvilág sem tud megvédeni attól a kiábrándultságtól, ami a tengerentúlon és -innen is ismerős közéleti jelenetekből ered. A Kobayashi újraválasztására készülődő Megasakiban egy esélytelen ellenzéki jelölt a kutyainfluenza elleni gyógyszer kutatásába fog, ami igencsak szúrja a hatalmon lévők szemét. Az uralkodó és köre pedig a megfelelő megtorló akció kiagyalása mellett a média manipulálásával, illetve a visszaéléseket szóvá tevő aktivisták megbélyegzésével („külföldről irányított felforgatóknak” titulálásával) foglalatoskodik. Ezektől még persze a Kutyák szigete meséje nem lesz tüzes hangú politikai kiáltvány, de azért figyelemre méltó, hogy immár nem csak egy reménytelen szerelem vagy egy újraegyesülő család köré idomul a várakozásokhoz méltó, gazdag látványvilág.

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

A látványvilág ugyanis elképesztően gazdag és rétegzett, talán legutóbb Greenaway Párnakönyvében láttam ennyire sűrű vizuális szövetet (érdekes lenne megvizsgálni, hogyan ihlette meg a két nyugati filmest a japán motívumkincs). A Hokusai és Hiroshige metszeteinek könnyen felismerhető stílusát imitáló képi inzertektől az osztott képernyős megoldásokon és a folyamatos japán-angol feliratokon át az animációs formák ütköztetéséig (a stop-motion film világán belüli képernyőkön rajzfilmes szekvenciák futnak) mérhetetlenül bő zuhatagban érkeznek az ingerek.

De egymást érik a keleti és nyugati filmes idézetek is az Ozuhoz hasonlóan derékmagasságból (a tatamin ülő ember szemmagasságából) felvett beállításoktól Tarantino Kill Billjének sárga rácsos háttér előtt kirajzolódó sziluettjéig. Minderre pedig nemcsak a beszéd rétegzettsége felel (a japán és angol dialógok egymás mellett futnak, néhol a filmen belüli szinkrontolmácsolással, mivel „csak a kutyaugatást fordították angolra”), hanem a történetvezetés kifacsarásából adódó kanyarok is. A film fejezetekre van osztva, önironikusan, szövegesen jelzett flashbackek szakítják meg, és a nézőhöz intézett kikacsintások is folyamatosan érkeznek a bagoly-szerűen hátraforduló, a kamerának beszélő kutyáktól egészen az olyan apróságokig, minthogy a Yoko Ono Tudósasszisztens nevű szereplőnek Yoko Ono kölcsönzi a hangját.

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

Ez a mérhetetlenül tömény és részletekbe menően aprólékos fogalmazásmód rengeteg egyedileg tervezett szereplő felvonultatására és az egyszerű kiindulóponthoz mérten fordulatos cselekményvezetésre ad lehetőséget (igaz, senki sem vádolhatja azzal a rendezőt, hogy a japánokra is megpróbált volna egyéni személyiségjegyeket vagy különféle fizikai vonásokat szabni). Ez a változatosság boldoggá fogja tenni Anderson rajongóit. A Kutyák szigete viszont ennél egy kicsit messzebbre is elmerészkedik, és így nemcsak egy szívmelengető mese az ember legjobb barátjáról, hanem a vészesen terjedő gyűlöletpolitikának a rendezőhöz méltó módon elnagyolt ábrázolása is.

YouTube előnézeti kép

 

Címke: , ,

Die Tomorrow (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

The Heiresses (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2014-03-20 - 13.03.55

KRITIKA

201813990_1_IMG_FIX_700x700-2

AJÁNLÓ

201813586_4_IMG_FIX_700x700

KINO LATINO

wes-anderson-isle-of-dogs-026

FESZTIVÁL

jupiter_holdja_screenshot_20170518192834_1_original

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA

carol1

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

thedarjeelinglimited

LISTA