ldb

KRITIKA

Nagyobbat szól, mint egy bomba

Mega Sára

2016/03/26

Pedig nincs benne Föld felé száguldó kisbolygó, sem szexmániás családanya vagy róka képében manifesztálódó antikrisztus. Hogy is lenne, hiszen ez a Trier, nem az a Trier. Joachim, bár állítólag van valami távoli rokoni kapcsolata Larsszal, norvég filmrendező, akinek a Hétköznapi titkaink (vagy eredeti címén Louder Than Bombs) a harmadik nagyjátékfilmje. Ha két korábbi munkája, a Szerzők és az Oslo, augusztus kapcsán nem figyeltetek föl rá, most itt az ideje, hogy megjegyezzétek a nevét.

Az első két film Trier életművében sok hasonlóságot mutat. A 2006-os Szerzőkben két huszonéves barát írói pályafutásának alakulását követjük nyomon. Egyikük a kezdeti kudarc ellenére sikert sikerre halmoz, míg az ígéretesen induló másik fél évre pszichiátriára kerül, és bár búcsút kell mondania karrierálmainak, barátnőjének köszönhetően kialakít egy normális életvitelt. Az Oslo, Augusztusban visszaköszön az előző film sikertelen, a társadalomtól eltávolodott fiatalja (a két karaktert ráadásul ugyanaz a színész, Anders Danielsen Lie alakítja), aki ezúttal nem képes megbirkózni a problémáival. A Szerzők és az Oslo ugyanazon az önreflexív úton járnak. Az előbbi huszonéves, szárnypróbálgató alkotói, a második filmben már családos harmincasok, akik a jólét és biztos szociális hátterük ellenére sokkal reménytelenebb helyzetben vannak fiatalkori önmagukhoz képest.

ldb1

Ezek után a Hétköznapi titkainkban válófélben lévő negyvenes családapáknak kéne elmerülniük az alkotói válság kénköves bugyraiban, de mivel az Oslo egyedüli főszereplőjévé váló egykori újságíró nem lép rá erre a közvetlen környezete által kitaposott útra, logikus, hogy a rendező generáció-sorozata, ebben a formában nem folytatható. A harmadik nagyjátékfilm első látásra valóban nagyon különbözik elődeitől: Amerikában, nemzetközi sztárok közreműködésével készült, a történet középpontjában pedig nem egy egzisztenciális szorongásokkal küzdő, társadalmilag marginalizálódott figura áll, hanem egy három éve anya illetve feleség nélkül maradt család, aminek tagjai eltérően reagálnak az életüket meghatározó hiányra. Isabelle (Isabelle Huppert) világhírű háborús fotóriporter, akit a hivatás és család állandó konfliktusából fakadó depresszió az öngyilkosságba kerget. Három évvel később, egy fotókiállítás okán, férje (Gabriel Byrne) és gyerekei (Jesse Eisenberg, Devin Druid) kénytelenek szembenézni a nő életének és halálának nyomasztó emlékeivel.

ldb2

A Hétköznapi titkaink ereje a különös szerkesztési, elbeszélés technikai, történetvezetési konstrukciójában rejlik, abban, hogy Trier nem választott főszereplőt a családtagok közül – az apa, a fiúk, sőt még az anya emlékei, problémái, gondolatai is ugyanolyan meghatározóak, a filmet hol egyikül, hol másikuk percepciója mozdítja előre. Ebből a szempontból nagyon jellemző, hogy a kezdőjelenetben az idősebbik fiú, Jonah első találkozását láthatjuk újszülött gyermekével, egy olyan, azt gondolom szándékosan giccsesre komponált képsort, ami utólag visszagondolva, előrevetíti a történetben végig fontos szerepet játszó szubjektivitást. Hiszen az apaság Jonah életében akkor és ott mindent felülíró élményként jelenik meg, míg a film további alakulásában, a család minden tagját érintő anyahiány-probléma vonatkozásában nincs kiemelt szerepe, egyszerűen betagozódik a családtagok egyéni problémái közé. Ráadásul Trier a különböző interpretációk szimultán jelenlétét nem csak a főtörténet szempontjából lényegtelen kezdőjelenettel, hanem annak ábrázolási technikájával is hangsúlyozza.

A gyakori nézőpontváltások, vagyis ez a tudatos fókuszálatlanság kölcsönöz a filmnek egyfajta légiességet, aminek köszönhetően, egy idő után feladjuk a fő konfliktus mielőbbi felismerésére törekvő, klasszikus befogadói attitűdöt és a történetről a szüzsére kezdünk fókuszálni. Hiszen az önmagában meglehetősen hétköznapi sztorit pont az egyes szereplők értelmezési folyamatai teszik izgalmassá. Az ezen keresztül kifejeződő szubjektivitásra Trier különböző eszközökkel reagál. Egyrészt van, hogy egy korábban látott történetet másik szemszögből mutat meg, amitől az egész átértelmeződik, új jelentésekkel telik meg. De ugyanez a nézőpont ütköztetés történik akkor is, amikor egy jelenséget a szereplők többféleképpen interpretálnak (az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor Jonah tapasztalt bátyként megpróbálja megvédeni lúzer öccsét az elérhetetlennek tűnő pomponlány szerelmétől) Van, hogy a film vizuális stílusát az éppen aktuális narrátor habitusához igazítja, ellenben a szereplők fejében játszódó eseményeket (álmokat, fantáziákat) gyakran mindenfajta megkülönböztető jelzés nélkül keveri a megtörtént események közé.

BeFunky Collage1

Egyrészt ennek a több oldalról megtámogatott szubjektivitásnak köszönhető, hogy a film képes végig őszinte és hiteles maradni. Hiszen pontosan átérezzük, hogy az aggódó szülői tekintet a gyerek a magánszféra súlyos megsértésének érezheti, vagy a frusztrált kamasz felszabadult tánca a bátyja számára furcsa és bizarr, egy kicsit talán ijesztő önkifejezési forma.  A szereplők a szemünk előtt alakulnak át, mutatják meg az őket vizslató tekintetek függvényében, más és más arcukat. És ehhez természetesen hozzátartozik a kiváló szereplőválasztás és a színészek egyformán erős játéka. Hiszen ennél a dramaturgiánál nagyon fontos, hogy egyik karakter se legyen erősebb a másiknál, ne boruljon fel az egyensúlyi helyzet.  A sztárok közül talán érdemes kiemelni a Jonah öccsét alakító Devin Druid nevét, aki tökéletesen hozza az amúgy remekül megírt problémás kamasz figuráját.

Az egyetlen szemrehányás a filmmel kapcsolatban a forgalmazót illeti. Sikerült tökéletesen jellegtelen és semmitmondó plakátot csinálni az eredeti címhez képest meglehetősen sablonos magyar változathoz.  A kettő együtt pedig kifejezetten unalmas, egy pillanatra sem köti le a figyelmünket. Kár, mert ez a film tényleg megérdemelné.

YouTube előnézeti kép

Címke:

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

carol1

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

kigyoloead0

KINO LATINO

32107-thumb

KRITIKA

ex4

KRITIKA

vadon

KRITIKA

20150212a-szurke-otven-arnyalata3

HARDCORE

spongya

KRITIKA

voiceslead

KRITIKA

blackhat

KRITIKA

Annie

KRITIKA