960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

Mondja mindenki egyszerre, hangosan, lazán: Menstruáció! Menstruáció!

Huber Zoltán

2017/03/05

Pillanatfelvétel a konzervatív fordulat előtti Amerikáról.

Izgalmas, aktív hősnőkkel és árnyalt női sorsokkal sajnos még mindig csak elvétve találkozhatunk a vásznon, ahol pedig a mellettük felbukkanó férfi a passzívabb fél, szinte soha. A 20th Century Women már csak azért is érdekfeszítő, mert a történet középpontjába állított tinédzser fiút három erős nő formálja önálló személyiséggé. Mike Mills tizenéves hőse felnőttlétbe vezető útján felvillantja az amerikai történelem egy fontos fordulópontját, miközben fejet hajt három generáció anyái és lányai előtt. Írói tehetségét és a színészválasztását dícséri, hogy a sokszorosan rétegzett, számos egyenrangú karaktert mozgató sztori könnyedén siklik előre és egy pillanatra sem esik szét.

1979 viszonylag keveset hivatkozott, mégis rendkívül fontos fordulópont az Egyesült Államok történelmében. Irán, energiaválság, infláció, bűnözés, növekvő gazdasági, társadalmi és erkölcsi válság, amire aztán a Reagan-korszak neokonzervatív fordulata lesz a válasz. Mills nem véletlenül idézi fel Jimmy Carter híres beszédét (“Crisis of Confidence“), a maguk mikrovilágában a szereplők is az elveszettség és a kiúttalanság érzésével szembesülnek és eltérő módokon reagálnak.

Az egy fedél alatt élő három nő a huszadik század három kulcsfontosságú pillanatában született és teljesen másképp éli meg saját nőiességét. A második világháború idején születtt anya a Bogart-féle klasszikus férfi kihalásával és a hagyományos értékek eltűnésével szembesül. Az ötvenes években született Abbie az önmegvalósítás és a feminizmus harcos követője, míg Julie a hatvannyolcas események gyümölcse, bonyolult és kaotikus jellem. Különböző személyiségű, egymással gyakran egyet nem értő karakterek ők, mégis összeköti őket, hogy mindannyian öntudatos, markáns személyiségek és másképpen ugyan, de mindhárman szeretik a fiúból éppen férfivá érő Jamie-t.

YouTube előnézeti kép

A filmet Mills saját bevallása szerint az őt felnevő anyja és nővére ihlette, hősnőit a nyilvánvaló alteregó Jamie szemszögén keresztül mutatja be: az anyát, aki feltétel nélkül elfogadja és szereti a fiát, az idősebb nővérként funkcionáló Abbie-t, aki lázadni és csajozni tanítja, az önmagát kereső Julie-t, akibe szerelmes. Jamie életében egyetlen férfi bukkan csak fel, a hippi William, aki maga is passzívan fogadja el a nők szeretetét és figyelmét, azaz apaként azért nem funkcionálhat, mert maga is gyerek még.

Mills nem tör pálcát a férfiak felett, egyszerűen csak konstatálja a hagyományos férfiszerepek, a család szétmállását és a kitörni készülő értékválságot, amit a rájuk szakadó szabadság ellenére pont a bemutatott nők szenvednek meg a leginkább. Keserédes szomorúság lengi be a jeleneteket, mely egyszerre fakad az adott történelmi pillanatból és kibomló életutakból. A 20th Century Women a címnek megfelelően tényleg olyan tabló, mely képes felmutatni a genderszerepek és minták átalakulásának fontosabb gócpontjait, a film mégsem válik tételszerűvé vagy didaktikussá.

Sőt, az egész épp azáltal lehet átélhető és érdekes, mert végül minden a fiún keresztül csapódik le. Mills érezhetően a saját kamaszkorát és a nőkhöz való viszonyát gondolja tovább, a figurákat és párbeszédeket hitelesnek érezzük. Hálás szerepek ezek és a színészek szerencsére maximálisan élnek a forgatókönyvben felkínált lehetőségekkel. Elle Fanning hibátlanul ragadja meg a törékenysége mögött rejtőző kőkemény passzív-agressziót, Greta Gerwig természetessége rendkívül magával ragadó. A legösszetettebb alakítást mégis Annette Bening nyújtja, az anya ellentmondásos karakterét apró gesztusokból, nagy átéléssel építi fel. Sajnálatos igazságtalanság, hogy az idei díjszezonban szinte teljesen mellőzték a színésznőt.

A kaliforniai helyszín és a kortárs punkszcéna érzékeny ábrázolása különös módon a hivatkozott történelmi események ellenére is kortalanná és kínzóan aktuálissá varázsolja a filmet. A Carter-beszédből kiragadott rész különös fénytörést kap 2017-ben, a válság szó divatosabb, mint valaha. Az elveszettség és a kilátástalanság érzése, a pozitív jövőkép hiánya, a hisztéria és a düh mindenhová beszivárog és szép lassan mérgez mindenkit. A 20th Century Women azért bravúr, mert miközben három nőre koncentrálunk és próbáljuk megérteni a döntéseiket, 1979, a punk és feminizmus, a társadalmi és személyes problémák mélyebb összefüggései szépen kirajzolódnak.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

vadon

KRITIKA

jupiter_holdja_screenshot_20170518192834_1_original

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA

carol1

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

dasdsa

LISTA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

kigyoloead0

KINO LATINO

32107-thumb

KRITIKA

classy_gif

OFF SCREEN

ex4

KRITIKA

20150212a-szurke-otven-arnyalata3

HARDCORE

spongya

KRITIKA