The Heiresses (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

Máris felbukkant egy halkszavú remekmű a Berlinalén

Árva Márton

2018/02/17

Okos és megkapóan költői paraguayi film rázta fel pénteken a fesztivált.

 

Ritkán sikerül a fontos társadalmi kérdésfelvetéseket és az érzékletes lélekábrázolást ugyanabban a munkában összehozni, ezért nem lehet eléggé becsülni, ha ilyesmivel találkozunk. Az idei Berlinale versenyprogramjában ráadásul egy paraguayi elsőfilmesnek köszönhetjük a katartikus pillanatokat. Marcelo Martinessi filmje friss, de nem teljesen előzmény nélküli.

A 80-as, 90-es évek neoliberális gazdaságpolitikai átalakulása alaposan átrendezte a társadalmi viszonyokat az amúgy is drámaian széttagolt latin-amerikai országokban. A szabadpiac térnyerése és az állami intézmények hatáskörének visszaszorulása itt is hatalmas egyenlőtlenségeket szült, amit az ekkor színre lépő, nemzetközi fesztiválokra termelő filmkészítő generáció előszeretettel választott témájául. 2004-ben például az argentin Jorge Gaggero készített érzékeny drámát Cselédszoba (Cama adentro) címmel, melyben a korábbi rendszerből átmentett, stabil nagypolgári egzisztenciáját fenntartani képtelen hatvan körüli nő végül a bejárónőjénél, a város peremén kénytelen meghúzni magát. A főhős megállíthatatlan társadalmi lecsúszása azért is olyan megrendítő ebben a filmben, mert ugyan hiába oldja fel a vadkapitalizmus pénzközpontú logikája Beba asszony addig garantált kiváltságait, a nő képtelen a gazdasági irányváltás gyorsaságával maga mögött hagyni az öntudatába beleégett viselkedésmintákat is. Beba asszony így minden délutáni kártyapartin kétségbeesetten leplezi cserfes barátnői előtt az elszegényedés szégyenét, akárcsak Cervantes Don Quijotéjának egyik epizódszereplője, akinek szemből nézve pompás nemesi kelméi a hátsó felét már csupaszon hagyják.

Ez a kérdéskör olyannyira nem vesztett aktualitásából, hogy az idei Berlinalén debütáló Marcelo Martinessi gyakorlatilag megduplázza a fenti képletet a szomszédos Paraguay kulisszái között. A The Heiresses (Az örökösök) szintén hatvanas leszbikus párja vonakodva válik meg az évtizedek óta otthonként szolgáló, hajdan fényűző villa berendezési tárgyaitól, anyagi nehézségeik miatt mégis kénytelenek átengedni örökségüket a hiénákként portyázó vásárlóknak. Az adósságokba süllyedt Chela és Chiquita ráadásul egy homályos és kifejtetlen jogi csapdába is besétál, melynek következtében – mivel törleszteni nem tudnak – az egyiküknek néhány hónapra börtönbe kell vonulnia. A szeretetteljes tekintetű Chiquita bebörtönzésének fordulata csattanós pofonként indítja be a film cselekményét, egyben azt is egyértelművé teszi, hogy Martinessi szerint nem a látványos gesztusok és harsányan kimondott tanulságok pecsételik meg a sorsokat, hanem néhány halkan odasuttogott szó vagy alig észrevehető pillantás.

The Heiresses (forrás: Berlinale)

The Heiresses (forrás: Berlinale)

Ilyen mozzanat például a kép elmosódott hátterében belépő, bentlakásos cseléd megjelenése, akit Chiquita tanít be, hogy a távollétében gondoskodni tudjon a nap nagy részében absztrakt festményeket pingáló és klasszikus zenét hallgató Cheláról. És ilyen pillanat az is, amikor a hajlott kora ellenére nagyon is aktív, folyton pletykálkodó, vaskosra rúzsozott ajkú szomszédasszony fuvart kér a magába zuhant Chelától, mert a jómódba belefeledkezve arra sem szánja el magát, hogy taxit hívjon. A közös autókázás végül nemcsak a fehér városi felső-középosztály öntudatának már-már paródiába hajló kinyilatkoztatására ad alkalmat, hanem arra is, hogy az ugyancsak kártyapartira igyekvő nagyasszony pénzzel hálálja meg a szívességet, ezzel Chelát – valószínűleg életében először – a fizetett munka útjára terelje.

Innentől kezdve okosan felépülő, érzelmi és társadalmi mozgásokat ütköztető dramaturgia vonul végig Martinessi filmjén, ami ritkán látható költőiséggel vizsgálja meg az anyagi és a lelki biztonság közötti kölcsönhatásokat. A képeken is folyamatosan ajtókeretek vagy belógó falak között fuldokló főszereplők ellenétes irányba hagyják el az omladozó otthont, és míg Chiquita a börtön terében próbál boldogulni, Chela tényleg beáll a jómódúak magánzó sofőrjének, és egyre terebélyesedő klientúrája egyre távolabbi utazások felé sodorja.

The Heiresses (forrás: Berlinale)

The Heiresses (forrás: Berlinale)

A láthatatlan szálak által mozgatva átrendeződő társadalmi hierarchiában egymás mellett párhuzamosan létező világok körvonalazódnak, a talpra állásukon dolgozó főszereplőket pedig újdonsült közegükön belül újfajta érzelmi csábítások is érik. A film tolakodás nélkül, mégis határozottan rajzolja ki a széttagolt szociális csoportok közötti szakadékokat, Chela útját követve pedig látványosan össze is köti ezeket. Így fordulhat elő, hogy a hobbifestőből nem hivatalos (hiszen még jogosítványa sincs) taxisofőrré változó nő az egyik pillanatban még a büszkeségét elnyomva fogadja el a fuvarért járó aprót, később pedig már masszázsért nyújtja megfáradt lábát a nála is szerencsétlenebb, indián cselédnek.

A gyakran alkalmazott közelképek és a kis mélységélesség nem engedik átlátni a teljes viszonyrendszert, ahol a szereplőket is csak a közvetlen környezetükben, az épp soron következő, jelentéktelennek tűnő döntés közben mutatják meg. Apró jelzésekből áll össze az elszegényedésre adott kétfajta válasz abban a közegben, melyben az állam egyedül a polgárok magánügyének tekinti a boldogulás feladatát, és tömegközlekedés helyett csak börtönöket biztosít. Míg Chiquita az elítéltek közé simulva lejjebb lép a társadalmi ranglétrán, de ezáltal meg tudja tartani viszonylagosan kivételezett szerepét, Chela felfelé mozdul, hogy ott rendelje alá magát, és mások kényelmét szolgálja.

YouTube előnézeti kép

A kétfajta váltáshoz szükséges lelkiállapotok és az ebből következő érzelmi átalakulások csak akkor kerülnek szem elé, amikor végre letelik Chiquita büntetése. De Martinessi finom ívű, tudatosan szerkesztett drámája ekkor is jó érzékkel tartózkodik a teátrális fogásoktól. Megint csak két megviselt arcot, tétova lépteket, illetve a valaha nyugvópontként ismert közös ház üres tereit látjuk, és mindezt a korábbiak emléke telíti jelentéssel. A visszafogott, mégis érzékletes történetmeséléssel sikerül a The Heiresses-nek a ritka bravúr, hogy személyes érzelmekként fogalmazzon meg társadalmi mozgásokat.

Címke: , ,

Die Tomorrow (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

a-nemet-doktor-wakolda

KRITIKA

Film-Pablo-Larrain_03web

KINO LATINO

tabu21

KRITIKA

Medianeras

KINO LATINO

amigalszollead

KRITIKA

el-secreto-de-sus-ojos

magazin

201813990_1_IMG_FIX_700x700-2

AJÁNLÓ

201813586_4_IMG_FIX_700x700

KINO LATINO

wes-anderson-isle-of-dogs-026

FESZTIVÁL

jupiter_holdja_screenshot_20170518192834_1_original

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA