Képernyőfotó 2014-03-20 - 13.03.55

KRITIKA

Az ember, aki túl sokat tudott – Grand Budapest Hotel

Tüske Zsuzsanna

2014/03/20

A kamaszlelkű, különc filmfenomént, Wes Andersont mára nem csak a szűkebb, rokonlelkű nézőtábor zárta szívébe – tehetős álomgyáros keresztapák is örökbefogadták, műértőkként és ügyes befektetőkként ápolják kultuszát és gondoskodnak arról, hogy a legújabb cizellált, fanyar szépségű műalkotások füstje és bevétele is hollywoodi méretűre nőjön.

Minden eddiginél látványosabb példa erre a Grand Budapest Hotel-jelenség, hiszen még csak hithű mozijáróknak sem kellett volna lennünk ahhoz, hogy a hosszú reklámkampány alatt ikonként égjen az agyunkba az író-rendezőzseni cukorkaszínűre álmodott hoteljának képe. Mindemellett Anderson, akárcsak vadabb lelkű évfolyamtársa, Tarantino, a másik született Sundance-kölyök, minden halvány kétely ellenére is képes megőrizni függetlenségét: a Grand Budapest Hotel ezúttal határozottabb klasszikus műfaji elvek szerint berendezett babaházában is saját kezűleg öltözteti fel és mozgatja figuráit.

A képzeletbeli ‘30-as években játszódó történet mesebeli, kelet-európai helyszíne a Zubrowka Köztársaság, itt magasodik a patinás szépségű és hírnevű Grand Budapest Hotel. Ide veszik fel próbaidőre kifutófiúnak az árva Zero Moustafát, aki az elegáns szálló valódi lelkével, Monsieur Gustave-val, az igazgatóval is azonnal megismerkedik. A fiú lassanként rájön, hogy a választékos beszédmodorral és gyilkos szigorral felvértezett, peckes úriembert sem mindig skatulyából kell előhúzni: általában egy-egy idős, gazdag hölgy ágyából, akiknek szerelmi szolgáltatásokat nyújt bokros teendői mellett. Monsieur Gustave sorsa váratlan fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy aktuális túlkoros szerelme, Madame D. tragikus hirtelenséggel elhunyt. A férfi azonnal felkerekedik, hogy búcsút vegyen kedves szponzorától, az utazásra jobb kezét, Zerot is magával viszi. Az igazi megpróbáltatások a hagyatéki tárgyalással kezdődnek, ahol Monsieur Gustave-nak egy rakás kapzsi, vicsorgó rokonnal kell szembenéznie, a végrendelet szerint ugyanis ő örökli az asszony egyik felbecsülhetetlen értékű kincsét, a Fiú almával című reneszánsz kori festményt. A képre leginkább Dimitri, az asszony felháborodott fia feni a fogát, aki nem válogat az eszközökben, így egyik pillanatról a másikra Gustave élete is veszélybe kerül.

Anderson a Grand Budapest Hotellel talán eddigi legszínpompásabb kollázsát készítette el: a vászonra ismét felkerülnek a sajátos fanyar humorral, aprólékosan kidolgozott, bizarr, delikát részletek, amiket ezúttal klasszikus thrillerszerkezet fog össze. A Hitchcocktól származó, patinás menekülő férfi tematikában tökéletes helyet kapnak a monomániásan használt, sziporkázó, andersoni hajszák (lásd. Fantasztikus Róka úr), sőt, az ínyenc alkotó a Szakadt függöny egy jelenetét megidézve is fejet hajt a thriller nagymestere előtt.

A jellegzetes, Anderson-féle bábszerű figurák remekül összegerjednek a szintén klasszikus hollywoodi alkotásokból életre hívott, mesterséges díszlet- és makettháttérrel, de a pazar színekkel kifestett őrültek házában azért most is megjelennek a melankólia árnyalatai. A kifinomult szerző-rendező egyik kedvenc írója, Stefan Zweig mélabújából és elvágyódásából is felfest valamennyit a vászonra, illetve a Monsieur Gustave kalandjait összefogó háromszoros mesélői keretben szó szerinti idézettel mondja el a történetmesélés titkát. Anderson a saját motívumrendszerébe illő elveszett apafigurán túl sajátos Gatsby-alakot teremt Monsieur Gustav karakterével, aki gyengeségeivel együtt is az utolsó képviselője a régmúlt letűnt értékeienek. Ezzel Anderson a Holdfény királyságból is ismert nosztalgia iránti gyengéd vonzalma tűnik elő a látványos színkavalkád és a féktelen kalandok mögül.

Előfordulhat, hogy Anderson csendesebb alkotásainak rajongói fenntartásokkal fogadják majd a kollekció legújabb darabját, az örökifjúra azonban igazából ezúttal sem lehet panasz: kifinomult szerzői trükkjeivel és csalhatatlan ízlésével a Grand Budapest Hotel hangsúlyos, klasszikus műfaji elemeit úgy illeszti be saját univerzumába, hogy közben még szélesebb közönséget, a hagyományosabb formák kedvelőit is képes megszólítani.

YouTube előnézeti kép

Címke: ,

Kutyák szigete (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

Die Tomorrow (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

The Heiresses (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

jupiter_holdja_screenshot_20170518192834_1_original

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA

carol1

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

thedarjeelinglimited

LISTA

kigyoloead0

KINO LATINO

weswes

magazin

32107-thumb

KRITIKA