Képernyőfotó 2014-07-13 - 12.38.15

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

5 avantgárd lírai film, ami visszarepít a magzati idők lebegésébe

Lichter Péter

2014/07/13

Szinte lehetetlen egzakt definícióval körülírni a lírai filmet – akárcsak a költészet, elpárolog a szigorú osztályozás szorításában. A „lírai” jelző a „széppel”, vagy az „igazzal” egyenértékű dicsérő előtagként már a filmtörténet egészen korai szakaszában felbukkant, a filmkritika és a filmtörténeti csoportosítás elterjedésével egyre több, szögesen ellentétes formanyelvű alkotást címkéztek fel a szóval. Ami biztos: ezt a filmcsoportot az amerikai avantgárd „találta fel”.

A filmköltészet tulajdonképpen a dokumentumfilmezés egy radikálisan személyes, gyakran absztrakt változata. Az amerikai avantgárd lírai filmjei és a magyar avantgárd film műhelyéből, a BBS-ből kikerülő alkotások, mint például Huszárik Zoltán: Elégiája és Tóth János: Arénája között a montázs absztrakciós használata az összekötő kapocs. Ahogy Nemes Gyula, a BBS filmverseiről szóló cikkében írta,

a lírai film a „szubjektív, közvetlen, cselekmény nélküli, jelen idejű, emocionális, a tudatműködést reprodukálja, az értelmen túli értelmet ragadja meg. A filmi líra szükségszerűen objektív, mivel valóságképeket használ fel. (…) Ezt azonban fellazíthatja a személyesség, az érzelmi telítettség vagy a zeneiség dominanciája. (…) A vágás is az olvasás, a gondolkodás, a képzelet, az álom működését idézi”.

A lírai film szemlélődésre, a filmnyelv által finomra őrölt valóság újfajta érzékelésére bíztat; általában olyan egészen egyszerű stiláris eszközökkel játszik, mint a gyorsmontázs és az egymásra fotografálás. Az avantgárd film a versadaptációk helyett inkább a mozgókép médiumát próbálta költőivé tenni, anélkül, hogy az irodalmi nyelv megjelenne benne: a filmnyelvben próbálta megtalálni a költészet alternatíváját.

A lírai film elnevezés P. Adam Sitney írásai révén vált elfogadottá, aki a Visionary Film című 1976-os munkájában a következőképp definiálta:

„A lírai formában nincs többé hős, ehelyett a kép mozgással telítődik, olyan mozgással, ami az apró rezdülésekkel és a montázzsal az emberi tekintet működését modellezi. Nézőként az alkotó percepciós élményét látjuk.”

Sitney tehát egyfajta közvetítő-közegként tekint a lírai filmre, ami a finom rezdülések élményére irányítja a figyelmet. Az avantgárd e dokumentarista irányzata a hétköznapok attrakcióit keresi, gyakran olyan egyszerű, banális témákat helyez a fókuszába, mint az eső vagy a hólapátolás.

Következzen 5 varázslatos amerikai lírai film:

Stan Brakhage: Commingled Containers (1997)
Stan Brakhage érett korszakától, a hatvanas évek elejétől kezdve a nyelven túli tapasztalatok transzcendens élményeit kereste radikális formavilágú munkáiban. Számára – aki legendás tanárként a beszédből kereste a kenyerét – a hangoktól és a nyelvtől megfosztott film volt az egyetlen hiteles módja annak, hogy a néző megtalálja a gondolkodás és a nyelv előtti állapotokat. Leghíresebb elméleti szövegében, a Metaphors on Vision-ben a csecsemő ártatlan percepciójához téríti vissza a filmet, a mindent nevén nevező nyelv előtti tiszta észlelésig. Filmjei ezt a tiszta, értelmezői tudat nélküli, érzéki tapasztalatot reprodukálják. Brakhage-filmet nézni olyan, mint visszarepülni a magzati idők lebegésébe.

Scott Macdonald egyszerűen így ragadja meg az életművet: „A filmkészítő Brakhage elkötelezettsége a szavakat háttérbe szorító képek iránt olyan filmeket eredményezett, amikről híresen nehéz írni.” Néhány évvel a halála előtt készítette ezt a rövid műremeket, vízből és párából szőtt finom filmverset. Brakhage ekkor már súlyos beteg volt: a hatvanas évek óta a filmjeihez használt kemikáliák miatt lett rákos.

YouTube előnézeti kép

A Commingled Containers különböző vízfelületek makro-felvételeiből készült, Brakhage gyakran hagyta a nedvességet szétáramlani az optika csillogó felületén. Ezzel a direkt hibás módszerrel különös fénytükröződések halványkék gázfelhőit tudta dokumentálni.
____

Leighton Pierce: 50 feet of string (1995)
A feliratokkal, tizenkét szegmensre osztott ötvenkét perces filmet az amerikai avantgárd középnemzedékébe tarozó Pierce készítette, a rá jellemző „kézműves minimalizmussal”. A zenészként induló művész az ambient zene struktúrái, annak körkörössége szerint formálta meg a munkáját.

Pierce a teljes filmet a házában és a kertjében filmezte; az ezerszer látott, jellegzetes amerikai kertvárosi miliő egy végtelenül nyugodt szemlélődő szemén keresztül jelenik meg, úgy, ahogy még eddig biztos, hogy nem láttuk. Pierce módszeresen változtatja egyszerű eszközökkel felismerhetetlenné környezetét: közelképekkel, felületekre fókuszáló makro-felvételekkel lágy tónusú csendéletet alkot. A montázs leginkább a távoli hangok morajlására épít, a filmet áthatja a melankolikus lassúság: a gyermek-szemszög nem a montázsban nyilvánul meg, mint Brakhage-nél, hanem a merengés egyszerűségében.
____

Phil Solomon: Psalm III: „Night of the Meek” (2002)
Solomon vált Brakhage leghíresebb tanítványává, aki a mester mellett leste el filmkészítés titkait a Colorado Universityn, a nyolcvanas években még több közös filmet is jegyeztek. Solomon a kilencvenes években kifejlesztett egy olyan formavilágot, ami tanára munkáiból táplálkozik, ám azt jelentősen meghaladva egy egészen különös hangulatú szerzői univerzumot teremt. A főként amatőr filmtekercsekből, talált nyersanyagból dolgozó Solomon titokzatos kémiai módszerrel organikus, cseppfolyós alakzatokat animál a képekre, amik kockánként vannak utólag megmozgatva.

A film a képre kattintha tekinthető meg:

Képernyőfotó 2014-07-13 - 12.38.15

Filmjeiben így egyszerre marad látható az eredeti kép, és az azon higanyként folydogáló, meghatározhatatlan szín-plazma. Solomon minden filmjében sötét atmoszférájú zenei hátteret használ, ami nagyon erős, szinte misztikus hangulatot injektál a képekbe. Ez a kép-hang kombináció az, ami létrehozza a jellegzetes éteri Solomon-hangulatot. Ez a kevésbé ismert és egyedüliként a neten elérhető filmje az 1938-as Kristályéjszakának állít emléket archív felvéletek újradolgozásával.

James Benning: Ten Skies (2004)
Benning a negyvenes-ötvenes években született generációhoz tartozik, azokhoz, akik ma már az avantgárd film élő klasszikusainak számítanak. Az ő szerzői világa a szélsőséges minimalizmus provokatív egyszerűségét keveri a szemlélődő lírai film puritánságával: filmjei Bruce Baillie és Andy Warhol furcsa ötvözeteinek tűnnek.

Benning munkáit a strukturalista irányzathoz szokták sorolni, amely csoport esetében az analitikus látásmód, a filmek makro-szerkezetére fektetett hangsúly az elsődleges, és nem pedig a személyes, szubjektív látásmód. Benning leghíresebb munkáit, az úgynevezett tájképfilmjeit ezzel a szerkezeti, szinte matematikai szigorral alkotta. (Fiatalkorában a matek és a baseball volt a két kedvenc elfoglaltsága.) Ami miatt viszont Benning filmjei – még a szélsőséges Ten Skies is – összeérnek a lírai film tendenciáival, az a finom rezdülésekre fordított figyelem gesztusában található – nemcsak a film szerkezete a lényeg, hanem a képeken végbemenő alig regisztrálható változások, a zenhez hasonló elmélyülés.

YouTube előnézeti kép

Benning ezt így fogalmazta meg egy interjúban:„Ezek a filmek minimalisták, és mégis annyi változás van bennük, hogy nagy koncentrációt igényel a befogadásuk. Azt hiszem, leginkább a koncentráció és az idő közötti kapcsolat érdekel, a koncentrációval eltöltött idő mennyisége fontos számomra.”
____

Jeanne Liotta: Observando El Cielo (2007)
Liotta hét évig forgatta ezt a különös hangulatú filmet, ami leginkább egy kiadós ebéd után félálomban bóbiskoló csillagász látomásához hasonlít. A Brooklynban élő művész fél életét a csillagok látványa nélkül töltötte, ezért a megszaporodó hétvégi kirándulásokon 16mm-es kamerájával elkezdte az éjszakai égboltot filmezni.

A hosszú expozíció révén felvillanó konstellációk űrzajokkal keverednek, a különböző űrállomásokon befogott csillagközi hangok izgalmasan egészítik ki a gyakran felderengő képi hibákat: sajátos ritmussal ég ki, villog és pulzál a celluloid, mintha egyenes a galaxisok felől érkező energia roncsolná.

A film a képre kattintható megtekinthető:

Képernyőfotó 2014-07-13 - 12.43.00

 

Címke: ,

GDT13-post

LISTA

mothlight

LISTA

feature_maya_deren

LISTA

A Ghost Story

LISTA, magazin

whlead

HÍREK

filmsnodialoguetribe

LISTA

zero2

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

joegibbonslead

HÍREK

45 7

HÍREK

szexi

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

dada

HARDCORE

459224647_1280x720

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

nympho

LISTA

foxcatech

LISTA

00enemy

LISTA

BABADOOK-012

LISTA

tumblr_muu398JFfb1so8d2oo1_1280

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

broomer_05

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

1346699623

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

faun

INTERJÚ, LISTA