latinolead

KINO LATINO

10 izgalmas film, ami kimarad az év végi listákból

Árva Márton

2015/01/05

Egy csokorra való a latin-amerikai és a spanyol filmtermés idén látott legszerethetőbb és legkülönlegesebb darabjaiból.

Szerencsére idén is bőven volt alkalmunk kiemelkedő filmeket látni, legyen szó magyar alkotásokról (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Ítélet Magyarországon), emlékezetes hollywoodi produkciókról (Godzilla, 22 Jump Street – A túlkoros osztag, A Lego-kaland), független amerikai remekekről (Sráckor, Short term 12, Éjjeli féreg, Hallhatatlan szeretők, Mielőtt meghaltam, A Grand Budapest Hotel), európai (Lavina, Under the skin, Két nap, egy éjszaka, Locke, The selfish giant, A hasonmás), ausztrál (Országúti bosszú) vagy ázsiai (Sea Fog) csúcsteljesítményekről.

A következő filmajánló Latin-Amerika és Spanyolország alkotásaira fókuszálva egészíti ki az év végi számvetések sorát.

10 000 km (Carlos Marques-Marcet, 2014)

Merész párkapcsolati „kamaradráma”, érzelmi hullámvasút kontinensnyi távolságokkal és számítástechnikai eszközökkel megspékelve. Ahogy korábban már szó volt róla:

„Marqués-Marcet munkája nem csupán érzékeny színészvezetése vagy (…) az ember-gép-románcok realitásba rántása miatt érdemel figyelmet. Felvetett problémái, viselkedés- és konfliktuskezelés-mintái a mai nyugati társadalmak elidegeníthetetlen jellemzőit tárják fel.”

Az ígéret földje / La jaula de oro (Diego Quemada-Díez, 2013)

Az idén több fontos latin-amerikai film is látható volt magyar vásznakon (A német doktor, Göndör fürtök, Heli), melyek közül kompromisszumot nem ismerő, szikár fogalmazásmódja és a nincstelenek melletti elkötelezettsége miatt is kiemelhető Az ígéret földje tragikus vándorlás-története.

A film a Közép-Amerikán és Mexikón át az Egyesült Államokba igyekvő, mindent feladó tömegekből emel ki egy fiatalokból álló kis csoportot, hogy a Sin nombréban látott, akcióval, feszültséggel és hősiességgel telített történetet távolságtartóbb és még kiábrándultabb valójában is megörökítse.

YouTube előnézeti kép

Besos de azúcar (Carlos Cuarón, 2013)

Talán nem annyira közismert, hogy napjaink egyik legfelkapottabb hollywoodi vendégmunkása, Alfonso Cuarón pályája elejének invenciózus, okosan társadalomkritikus és hallatlanul vicces mexikói darabjait (Sólo con tu pareja, Anyádat is!) testvérével, Carlossal közösen készítette. És míg az idősebb fivér egyre univerzálisabb meséket szállít a nagyközönségnek (Gravitáció), addig az öcs továbbra is helyi közegbe adaptál zsánereket és történetsémákat.

Carlos Cuarón második egészestés rendezése a drogháború tépázta Mexikóvárosba helyezett, komédiába fordított Rómeó és Júlia-sztori, melyben a maffiacsalád bájos lánya valamint a DVD-kalóz és rendőr szülei ellen lázadozó élelmes kamaszfiú talál egymásra.

Caníbal (Manuel Martín Cuenca, 2013)

Spanyolország filmgyártása az utóbbi években depresszióval súlyosbított kétségbeesett pszichológiai portrét (La herida) és velejéig romlott, antiszociális főhőst mozgató pszichothrillert (Amíg alszol) is letett az asztalra, de nagyot téved, aki szerint az emberi lélek legsötétebb bugyraihoz lehetetlen ennél is közelebb férkőzni. Cuenca filmje rögtön a címválasztással megfosztja nézőjét minden meglepetéstől (ezzel minden reménytől is), és elképesztő töménységgel veti bele magát főhősének hátborzongató világába, ahol a figura által cipelt erkölcsi terheknél már csak hideg eleganciája és a benne felsejlő jó szándék elviselhetetlenebb.

Az Egy őrült szerelem balladájában is vérfagyasztó Antonio de la Torre szélsőséges karakterének, illetve a visszafogottan csordogáló „szerelmi” történetnek a befogadása komoly nézői munkát és fogékonyságot követel, de ha valakinek a Vagyunk, akik vagyunk kannibálhistóriája nem ülte meg a gyomrát, mindenképp próbálkozzon a Caníballal is.

latinotop02

Csocsó-sztori / Metegol (Juan José Campanella, 2013)

Az Anilogue-on is megfordult látványos CGI-animáció a Pixar-filmekhez mérhető eszképista családi szórakozás, némi argentin ízesítéssel. „Az egészestés CGI ősforrásának számító Toy Story alapötletét követve a Metegol magának való csocsójátékosát a varázslatosan életre kelő asztalifoci-figurák humoros próbatételeken át segítik a kisközösség megvédésében, az erkölcsi igazság megerősítésében és persze a szerelem elnyerésében.

És bár a szélsőséges jellemvonások mentén felskiccelt karakterek, a leegyszerűsített motivációk, illetve a világszínvonalon teljesítő animáció attrakciós logikája vezeti a sodró lendületű filmet, Campanella kommerszében így is helyet kap egy-két szándékos ütemtévesztés, ami finoman deformálja az Álomgyárból átvett formulát.”

Gloria (Sebastián Lelio, 2013)

Felszabadult és könnyedén szerethető chilei geronto-dramedy, ami úgy beszél dinamikusan és játékosan a neurózisokról, az elhúzódó kapuzárási pánikról és az intim kapcsolatokról, hogy közben a figurák 50-60 éves múltjából felhalmozott élményanyag súlyát is érdemben beépíti.

A főhősnő bámulatosan sokrétű portréját Paulina García komoly színészi munkájával megrajzoló alkotás a Hollywoodban felfutó senior-zsánerfilmek hatásos ellenpontja, ami a nem múló gyerekes reakciók, szorongások által vezérlet döntések és olykor kegyetlen érzelmi játszmák természetét kutatja tabukat nem ismerve, de sikeresen mellőzve a modorosságot és a mesterkéltséget.

A094_C002_0101MY.0001354F

Hermosa juventud (Jaime Rosales, 2014)

Banális mikrojelenetekből felépülő, mégis kegyetlen csattanóval sokkoló spanyol mozi, ami a magára hagyott i-generáció felnövés-történeteinek sorát gazdagítja egy példásan intim hangütésű, mégis szorongató darabbal, ami kínosan pontos társadalmi diagnózisként is megállja a helyét.

A remek alakításokkal életre keltett főszereplő fiatalok a mindennapos akadályokkal (kapunyitási pánik, pénztelenség, munkanélküliség, generációs konfliktusok, menni vagy maradni) vívják csatáikat, az elbeszélés fragmentáltsága és a különböző forrásokból származó képek pedig (lásd a fontos dramaturgiai funkciót is ellátó képernyőket és selfie-ket is!) gondosan elsimítanak bármiféle nagy drámai ívet.

Rosales filmje így az olykor kissé didaktikus fogalmazás mellett is könnyedén kényelembe ringatja a nézőt, aki így a figurákkal együtt átsiklik egy-egy kényes részleten, hogy aztán a szívbemarkoló zárlat pofonja alaposan kijózanítsa.

latinotop01

Jauja (Lisandro Alonso, 2014)

Ha csak annyit árulunk el, hogy a Jauja túlnyomó részében egy furcsán hipnotikus western, amiben dán földbirtokosok sátraznak a hűvös dél-argentin vidékeken, akkor még keveset mondtunk a film különlegességeiről. A pályája elején még kegyetlen naturalizmussal operáló Lisandro Alonso ebben a filmjében egy emelkedett, szuggesztív érzelmi világ és egy már-már képzőművészeti ambíciójú vizualitás megteremtése érdekében (utóbbiban Timo Salminen, Kaurismäki állandó operatőre volt segítségére) felfüggesztette a hagyományos elbeszélési normákat, hogy behúzza nézőjét egy bizonytalanságokkal és sejtett igazságokkal határolt lassú zuhanásba.

YouTube előnézeti kép

O homem das multidões (Marcelo Gomes, Cao Guimarães, 2013)

Egy fesztivál-beszámoló keretében már felhívtam a figyelmet a friss latin-amerikai művészfilmek legjavára, de még abból a nyolcfilmes válogatásból is kiemelkedett a brazil rendezőpáros munkája, melynek képei és megkapó melankóliája hónapok óta kísértenek.

„A középformátumú fotók négyzet alakú keretezését megidéző képek lélegzetelállítóan bűvészkednek a geometriával, a szimmetrikus kompozíciókkal, a fény-árnyék hatásokkal, a tükröződésekkel és olykor a mozgással is, miközben a hangsáv döntően a mindennapok urbánus zajait rendezi szimfóniává.”

Az év egyik legmaradandóbb filmélménye volt számomra, azóta is vadászom, és vissza-visszatérek az interneten fellelhető morzsáihoz.

YouTube előnézeti kép

Open windows (Nacho Vigalondo, 2014)

Az Időbűnökkel dobbantó Vigalondo munkásságát annak ellenére érdemes figyelemmel kísérni, hogy a rendező általában nem képes nagyszerű ötleteit a maguk teljességében igazán élvezhető filmekben kibontani.

Ez most sincs másként, hiszen az Open windows záró harmada az újabb és újabb fordulatok miatt már inkább fárasztóvá válik, mint érdekessé, azonban a 10 000 km és az Hermosa juventud kapcsán is dicsért, számítógépes interface-ek bevonásával kísérletező ambiciózus elbeszélés miatt mégis figyelemre méltó.

A hackertámadások-szivárogtatások témájának aktualitása, az újszerű filmfogyasztási élménnyel kecsegtető képi rétegzettség és a thriller-narratíva felfrissítésének szándéka azzal együtt tanulságossá teszik a filmet, hogy tulajdonképpen egy sikertelen kísérletről van szó.

latinotop04

Címke: ,