OFF SCREEN

Kapcsold ki a gépet és költözz el anyádtól, különben baj lesz

Sepsi László

2014/10/04

A huszonéves spleen találkozása a testhorrorral egy bizarr novellában.

Amikor azt hinnénk, a dolgok már nem lesznek őrültebbek, mindig előkerül egy mozgalom, ami emeli a lécet. Az underground irodalomból kinőtt tengerentúli trend, a bizarro fiction egyetlen könnyen körülírható vállalása, hogy minden korábbnál őrültebb legyen. A viszonylag fiatal szerzők, mint Carlton Melick III (Satan Burger, Apeshit), Jeremy Robert Johnson (We Live Inside You) és a jelen novellát is jegyző Cameron Pierce (Ass-goblins of Auschwitz) neoszürrealizusa a legkülönfélébb műfajok és irodalmi hagyományok vegyítésére épít, ahol könnyedén egymás mellé kerülhet Tim Burton és holokausztdráma vagy Dr Seuss és David Cronenberg.
Cameron Pierce alább olvasható ujjgyakorlata a perverz splattert és a Peter Pan-generáció lelki kínjait elbeszélő szépirodalmi tradíciót dolgozza egybe. A címben megidézett Tao Lin az utóbbi hagyomány talán legfiatalabb és legismertebb képviselője a tengerentúlon, akit egyik oldalról kamaszos közhelyességgel vádolnak, a másikról a generációjának hangjaként ünnepelnek. Pierce alig párezer leütésbe sűríti a téma szinte összes közhelyét (magány, szexuális frusztrációk, az élet minden szegmensét átható popkultúra és tömegmédia), majd Az emberi százlábú felidézésével áthelyezi egy teljesen eltérő műfaji közegbe. Az emberi százlábú 2 – Antiszoc kiadás Tao Lin tollából korántsem a bizarro legvadabb vagy legeredetibb képviselője, de laza stílusparódiaként mégis érdemes a figyelemre. Folytatásként pedig Matthew Stokoe Cows című kisregényét ajánljuk, amiben a szerző gyilkos tehénhordával, koprofágiával és incesztussal dobja fel ugyanezt a témát.

YouTube előnézeti kép

Az emberi százlábú 2 – Antiszoc kiadás Tao Lin tollából
(regény)

Martin megtekinti Az emberi százlábú első epizódját a számítógépén, majd elhajt a mélygarázsba.
A kicsinyke fülkében gubbasztva bámulja a négy részre osztott biztonsági monitort. A jobb felső negyedbe besétál egy huszonéves pár. Úgy fest, vitatkoznak.
Martin magához vesz egy feszítővasat, és lesétál a garázsba.
Elbújik az egyik betonoszlop mögött, így a lány és a fiú nem láthatják meg.
– Nagyon rábasztunk – mondja a fiú.
– Rá?
– Elmondhatatlanul rábasztunk.
– Elhozzuk a pótkulcsot és holnap visszajövünk.
A fiú előveszi az iPhone-ját, és lő egy szelfit.
– Mit művelsz? – kérdi a lány.
– Lefotózom magam és kiposztolom Tumblrre, így az emberek emlékeznek majd rá, hogy néztem ki, mielőtt az apám megcsonkított. Ez az autó volt az élete.
– Ez abból a filmből van, nem? Meglógtam a Ferrarival?
– Ha megcsonkít, attól talán felmennek a könyveladásaim. Nemzeti tragédia leszek.
Martin előbújik a betonoszlop mögül.
A lány észreveszi.
Martin bezúzza a fejét a feszítővassal. A lány a földre zuhan.
A fiú arcán félelem, harag és szomorúság váltakozik. A Death Cab for Cutie énekesére emlékeztet.
Martin előhúzza a pisztolyt a gatyakorcából és lábon lövi.
– Kibaszott seggfej – mondja a srác.

Martin úgy bámulja a vérző lábat, mint egy gmailes csetüzenetet valakitől, akit nem kedvel. Martin nagyon sok embert nem kedvel, ezért akar emberi százlábút építeni.

Leragasztja a kezeiket, a lábaikat és a szájukat, aztán bezsúfolja őket a szatírmobilja hátuljába. Elhajt a város egy félreeső részére, és leparkol egy raktárépület előtt.
Kiszáll a furgonból. A raktár előtt egy Mobyra emlékeztető fickó cigarettázik.
– Nnna, húzzunk bele – mondja, miközben elpöcköli a cigarettacsikket.
Odabent Martint megrohanják az érzelmek. Bizonytalan hullámokban önti el valami reményszerűség. Depressziós, magányos és elhízott, de mindig van remény.
– Ideje letudni a kurva papírmunkát – mondja a fickó, aki úgy néz ki, mint Moby.
Martin elképzeli, ahogy a tizenkét főből összefércelt százlábúja a raktár padlóján araszol. A gondolattól vigyor terül szét az arcán.
– Szefós vagy? Írd alá a szerződést! – türelmetlenkedik a tulaj.
Martin nem szereti, ha szefósnak hívják. Térdkalácson lövi a tulajt, és ettől hat százalékkal közelebb érzi magát a végcélhoz.
A fiút, a lányt és a tulajt betömött szájjal és összekötözve hagyja ott a raktár padlóján. Martinnak már csak kilenc embert kell meggyilkolnia.
Hazamegy.
Martin megeteti a kis házi százlábúját, majd alsógatyában leül az ágya szélére, és lenéz püffedő pókhasára. Egy magányos planéta növekszik bennem, gondolja.
Talán elmehetne egy barkácsboltba, vehetne egy láncfűrészt, és ott helyben véget vethetne az egésznek. Ilyen egyszerűen.
Az anyja csoszog be a szobába:
– Megérkezett a doktor úr – mondja, miközben egyszerre megvető és bizalmatlan pillantást vet a számítógépre. Martin mamája szerint a számítógépek az ördögtől valók. Martin addig bámulja az asszonyt, mígnem az eloldalog.
Martin egy zsidó orvos mellett ül a kanapén, aki úgy néz ki, mint egy lerobbant, szakállas John Lennon.

Martint mindenki egy híres zenészre emlékezteti. Azért, mert az apja molesztálta.

– Tessék, a gyógyszereid – mondja a doktor, és átad egy tasakot Martinnak.
– Egyre rosszabb – mondja Martin anyja. A szoba másik végében álldogál, a százlábú terráriuma mellett. – Folyton egy tizenkét ember hosszú százlábúról fecseg.
– Egy százlábú, aha – motyogja a doktor, miközben érzékien simogatja Martin combját. – A százlábú fallikus szimbólum. Martin így fejezi ki bánatát amiatt, amit az apja tett vele.
– Miattad van börtönben a férjem! – kiabálja Martin mamája.
– A szexuális bántalmazás áldozatai olykor megcsonkítják a saját nemi szerveiket – közli a doktor.  A keze feljebb kúszik Martin combján.
A doktor távozik. Martin és a mamája vacsoráznak.
A felettük lévő lakásból hangos és pocsék technózene szűrődik át.
Martin mamája feláll egy székre és egy seprűnyéllel átdörömböl a plafonon.
Pár perccel később kopogtatnak a bejárati ajtón.
Martin mamája kimegy a konyhából és a felső szomszéddal tér vissza, aki egy tetovált, kigyúrt bőrfejű. Úgy néz ki, mint egy metálegyüttes énekese, de Martinnak nem jut eszébe, melyiknek.
– Ő volt az – mondja Martin mamája. – Gyűlöli a zenéteket.
– Bajod van a zenénkkel?
Martin eszi tovább a babos húst. Nincs baja ennek a férfinak a zenéjével. Az emberiséggel van baja.
A bőrfejű félrelöki a pehelykönnyű konyhaasztalt. Ököllel Martin arcába vág.
– Csinálj valamit! Legyél férfi, mint az apád!
Martin elesik a székkel. A bőrfejű többször belerúg.
– Ne merj még egyszer a plafonon dörömbölni, te zsíros szarjankó!
Miután a bőrfejű távozott, Martin mamája azt mondja: – Meg fogom ölni mindkettőnket.
Martin felmegy a szobájába. A halálon gondolkodik, miközben újra és újra Az emberi százlábú első részét nézi, amíg bele nem alszik.
Martin másnap munkába megy. Felhívja Ashlynn Yennie ügynökét. Ashlynn Yennie Az emberi százlábú első részének főszereplője. Kétszer kicsöng, aztán bekapcsol az üzenetrögzítő.
– Quentin Tarantino vagyok, és Ashlynn Yennie szeretném a következő filmembe. Tudunk egyeztetni egy meghallgatást? Rendben, szép napot. Visszhall.
Martin hónapok óta először beszélt. Ettől kicsit jobban érzi magát, de nem sokkal.

A fordítás alapja:
Cameron Pierce: The Human Centipede 2 (UFSI Sequence) by Tao Lin: A Novel, in Die You Doughnut Bastards, Eraserhead Press, 2012.
Fordította: Sepsi László

Címke: , , ,

OFF SCREEN

OFF SCREEN

AJÁNLÓ

OFF SCREEN

A NAP KÉPE

OFF SCREEN

MIDNIGHT MOVIEZ

HÍREK

HÍREK

MONSTER OF THE WEEK

ESSZÉ

Filmklub

KELETI EXPEDÍCIÓ

MONSTER OF THE WEEK

TRAILERPARK

TRAILERPARK

ESSZÉ

ESSZÉ

ESSZÉ

ESSZÉ