chilleramaretrolead

ESSZÉ

Rosebud, motherfucker! (Sullivan-Rifkin-Lynch-Green: Chillerama)

Sepsi László

2012/01/29

Miközben az idei Oscar-szezon egyik potenciális befutója a némafilmkorszak megidézésével állít emlékművet a mozimágiának, a lassan irányzattá növekedett neoexploitation – amely bizonyos értelemben soha nem is szólt másról, mint a mozi imádatáról, habár képviselői érezhetően jobban húznak a szakadó szalag és a fedetlen keblek, mint a régimódi glamour felé – már tavaly kitermelte saját különbejáratú siratóénekét. A Chillerama második jelenetében (az elsőben a perverz mozigépész próbál egy utolsó orális aktust kikényszeríteni halott feleségéből) a rozmárbajszos Richard Riehle (árulkodó filmbeli nevén Cecil B. Kaufman) monologizál könnyes szemekkel Orson Welles egészfalas posztere előtt: „És most már kinek kell időben munkába érnie… amióta kikölcsönözhetsz minden filmet, meg itt vannak ezek a nagyfelbontású szarok? Bármikor megnézheted őket otthon. Kinek kell már a régi csillagos ég alatti mozizás egy kis filmes mágiával megfűszerezve? Erről szólt az egész, nem igaz? Trükkökről, megtévesztésről. Már senkit sem érdekel a varázslat. Nem. A világ egyre kisebb. És a lelki társak megfakulnak, mint a régi Kodak képek. De ma este semmi sem állíthat meg, hogy előhozzak valamit abból a varázslatból.” Becsületére legyen mondva: sok szexzombit kell érte herén lőnie, de sikerül neki.

Hangozzék bármily kifacsartnak, a Chillerama valójában a Grindhouse-projekt trashfilm-verziója, ahol a széles körben megbecsült rendezőtitánok helyett a kortárs horrorfilm derék iparosai lubickolnak a számukra legkedvesebb hagyományokban. Tarantino és Rodriguez nem kis mértékben túlintellektualizált – bizonyos fogásaival az akadémiának és a szennyfilmek megszállottjainak ugyanúgy imponáló – double feature-je körülbelül úgy viszonyul a Chilleramához, mint a Jurassic Park Joe Dante Matinéjához. Előbbi elsősorban azt szolgálja, hogy az adott tradíció még mélyebb gyökeret verjen a fősodorban, míg utóbbi a kemény magnak szóló örömzene, amely nyíltan vállalja az eredeti hagyomány a szélesebb nézőközönséget esetleg hamar elidegenítő sajátosságait is – a Chillerama esetében ez a lehető legbrutálisabb esztétikai és ideológiai határsértésekben nyilvánul meg, de ezekről részletesebben pár bekezdéssel később.

A horror-négyesfogat szkeccsfilmje már alapszituációjában is a Matiné kései leszármazottja: Dante remekéhez hasonlóan egy amerikai kisvárosban járunk, ahol a rém(es)filmekre szakosodott helyi autósmozi a ledózerolás előtti utolsó vetítéssorozatát tartja. A happening során kitörő zombijárványra felhúzott keretsztorival és a mélyen beteg, de sajnos elég rövid Deathicationnel együtt öt szegmens idézi fel a lehető legtöményebb formában a korszak jellemző műfajait és hagyományait, egyértelműen rámutatva arra is, hogy a Tarantino nyomán sarjadt cinephil cinema mennyiben képvisel a hetvenes-nyolcvanas évek retróhullámát fémjelző Lucas-Spielberg-Dante-Landis istállótól eltérő attitűdöt. A már említett filmek mellett a Homályzóna-szkeccs, az Indiana Jones-széria vagy akár a Vérbeli hajsza és az Űrrandevú ugyan éppoly nyíltan az alkotók ifjúkorát meghatározó tömegkulturális trendekre építettek, mint jelen vállalkozás, azzal a különbséggel, hogy Spielberg és követői (élen a tavalyi Super 8-cal és J.J. Abrams-szel) mai napig tartják magukat a gyermeki nézőponthoz, ami nem mellékesen filmjeik piacképességét is nagyban befolyásolja. Spielberg és csatlósai kikezdhetetlen profizmussal reprodukálják azt a (nem rossz értelemben) szentimentális ámulatot, mellyel gyermekkoruk moziélményeit befogadták, és aminek emelkedettsége lényegében legitimálta az óriásszörnyek, ufóinváziók és fantasy-toposzok felhasználását az A+-kategóriás hollywoodi mainstreamben. Velük szemben a kortárs grindhouse-hullám alkotói (a Chillerama stábja mellett a Hobo with a Shotgunt jegyző Jason Eisener vagy a splat pack olyan prominensei, mint Alexandre Aja és Rob Zombie) inkább folyton röhögő kamaszhorda, aminek tagjai egy percig sem tagadják, hogy bármely exploitation és trashfilmben – minden melankolikus nosztalgia ellenére – a kreatív gyilokjelenetek, a bizarr szörnyek, a blaszfémia és a szex jelentik az életképesség kulcsát. A Chillerama ezen gondolkodásmód mentén párolja a legtisztább formájukra a trashtradíciókat, huszonöt-harminc perces kisfilmjeiből kihagyva minden felesleges kötőszövetet és üresjáratot, a Spielbergéktől ellesett nosztalgiát meghagyva a mozi kimúlásán szomorkodó keretben.

A törekvés a minél sokkolóbb és groteszkebb attrakciók bemutatására a Chilleramában az amúgy ebből a szempontból szintén nem szívbajos Rodriguez-Eisener-Aja vonalnál is markánsabban érvényesül. A kisfilmek mindegyike eleve egy-egy direkt műfaji határátlépésre épül: Adam Rifkin az ötvenes-hatvanas évek szexkomédiáit és óriásszörny-filmjeit hozza közös nevezőre (Geczilla), Tim Sullivan pedig a beach party-filmek és a korszak tinihorror-hullámának eszköztárát kevercseli össze egy provokatív homoszexuális kontextusban (Az ifjú medveember). Az Adam Green jegyezte Anne Frankenstein naplója a naziploitation és a Frankenstein-történetek nászából született, Joe Lynch Zom-B-Movie-ja az exploitation lapis philosophorumát, a zombipornót próbálja sokadikként kikotyvasztani, végül a kurta Deathication-szegmens  fekália-központú nem-narratív szexploitationként mutat rá a grindhouse-mozi, a camp és a kísérleti film érintkezési pontjaira. A posztmodern zsánerhibridek korában ezen vállalások önmagukban korántsem hatnak revelatív erővel (bár felettébb szórakozatóak), így a készítők széleskörű társadalmi és ideológiai tabukat is célba vettek. A Deathication székletorgiája vagy a Zom-B-Movie letépett genitáliái csupán a közízlést ostromolják, ellenben a Geczilla sztriptízelő Szabadság-szobrát molesztáló óriásspermája, a heteroszexuálisok kiirtását szervező meleg medveemberek vagy az Anne Frankenstein naplójának alapszituációja (Hitler megszerzi Anne Frank(enstein) eredeti naplóját, aminek alapján megpróbálja elkészíteni a náci szuperkatonát, és a könyvet ki is cseréli egy hamisítványra, amit „teleírt mindenféle lehangoló szutyokkal, mintha egy kislányé lenne, hogy majd a háború után eladja és milliókat kaszáljon vele”) már jóval kényesebb diskurzusokba is beletenyerelnek. A Chilleramával talán a legtöbb rokonságot mutató Hobo with a Shotgun ugyan vállalta néhány tömegfilmes tabu megsértését (pl. kiskorúak gátlástalan kivégzése lángszóróval), Rifkin és társai a Troma felségterületén is túlra merészkednek, olyasformán meghatározva az ellenkultúrát, mint a trashfilm ideológiai hátterét, amely nem egyszerűen társadalomkritikus vagy establishment-ellenes, hanem minden korábbi társadalmi-ideológiai tabu meggyalázására épül.


Még mielőtt azonban a nihilizmus vádja érhetné a Chillerama alkotóit, fontos újra hangsúlyozni azt az értékrendszert, amely mellett viszont nyíltan kiállnak. A mozit és a tömegszórakoztatást minden kikezdett tabu ellenében tündöklő eszképista glória vonja be, miközben karneváli virtuális valósága magába is olvasztja az ízekre szedett diskurzusok komolyságtól megfosztott maradványait, legyen szó homoszexuális kultúráról vagy fajgyűlöletről. Mindemellett a Chillerama nem egy filmtörténeti korszak, hanem az egész mozikultúra imádatára épül, így kerülhet benne egymás mellé Orson Welles és Ron Jeremy, az anakronizmusokban gazdag cselekményvilág pedig ezért nem ragaszkodik konzekvensen egy-egy felidézett évtized stiláris és tartalmi sajátosságaihoz. A finálé nagyjelenetének extatikus mészárlásában Cecil B. Kaufman mozitulajdonos minden lövés után egy híres filmidézetet üvölt az éjszakába a Bilincs és mosolytól az Aranypolgáron át a Die Hardig: ha a mozi mint apparátus túlélését nem is sikerül biztosítania, szinte vallásos rajongása a mozgóképért kétségkívül a filmkultúra jövőjének egyik kulcsa.

A trashfilmmel foglalkozó hetedik számunk két hét múlva jelenik meg!

YouTube előnézeti kép


Címke: , , ,

Nézz bele!
tojásoslizs13lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

trom

TRAILERPARK

1afathersday3

ESSZÉ

bunnynew062911

ESSZÉ

basketlead

ESSZÉ

birdem

ESSZÉ

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

tokyo_gore_police_es01

KELETI EXPEDÍCIÓ

the-human-centipede_396394

OFF SCREEN

Photo of Megan Fox

ESSZÉ

wow

OFF SCREEN

Godzilla-Alternative-Movie-Posters-5

OFF SCREEN

Gonosz halott

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

dariodrac8big

MIDNIGHT MOVIEZ

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

basketcase20thanniversan

Filmklub

playboy

DIA/FILM

logo

A NAP KÉPE

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu