1afathersday3

ESSZÉ

Kölcsönzés csak tagoknak (Astron-6)

Sepsi László

2012/06/18

Műfaji alapú rövidfilmekben utazó független műhelyeknek se szeri, se száma az észak-amerikai kontinensen, szerencsésebbek a saját Youtube-csatorna után a saját kiadású válogatás-DVD-ig is eljutnak, az egészestés debüt viszont már csak legelhivatottabbak sajátja. Az Astron-6 kollektívája – utóbbit bizonyítva – tavaly kettőt is összehozott: a csapat ügyeletes animátora-maszkmestere, Steven Kostanski által jegyzett Manborg eddig csupán filmfesztiválokon bukkant fel, ellenben az egész díszes kompániát felvonultató Father’s Day a Troma és Lloyd Kaufman hathatós segítségével került forgalmazásra.

Az Astron-6 öt lelkes kanadai fiatalember (név szerint: az alapító Jeremy Gillespie és Adam Brooks, a Greypoint Films-től átigazolt-beolvadt Matt Kennedy és Conor Sweeney, illetve a már említett Steven Kostanski) és barátnőik (mint Amy Groening és Meredith Sweeney) 2007-ben létrehozott vállalkozása, hogy átörökítsenek valamicskét a nyolcvanas évek trash- és tömegkultúrájából az új évezredbe. A retrohangulat az ennek megfelelően roncsolt-agyonszűrőzött képi világgal együtt a műhely védjegyévé vált, a Winnipeg Short Film Massacre állandó vendégeinek utaláshálója John Hughes tinifilmjeitől (PunchOut) pikáns szexkomédiákon (Cool Guys) és olaszos ízesítésű zombimozikon (H.I.Z. – Erection Der Zombi) át terjed a Tromáig, kis kitérővel a kvarcjátékok és a nagyvárosi pszichothrillerek felé, mindez természetesen alázenélve a lehető legadekvátabb szintetizátor-kluttyogással. A fogyaszthatóvá polírozott trash-retró korában vállalkozásuk nem különösebben kirívó – Eisener brutálisabb, a Chillerama töményebb, a Machete egzotikusabb, a Halálbiztos agyasabb, a Piranha 3D-ben pedig több a fürdőruhás csaj –, ám előbbiekkel szemben az Astron-6 munkássága éppen a retró paradoxonára világít rá. A csapat a filmtörténet letűnt korszakának újrateremtése közben rendre a reprodukció kivitelezhetetlenségébe ütközik, nem csupán azért, mert (mint az a retrónak elválaszthatatlan lényege) a nyolcvanas évek kultúrája ebben a formában soha nem létezett, hanem mert a technikai feltételek sem adottak a no-budget társaság számára a minél hívebb múltidézéshez.

YouTube előnézeti kép

Marad így a nosztalgiával vegyes X-generációs eszképizmus: az Astron 6 tagjai fiktív fantasyket kreálnak, hogy websorozatban folytassák őket (Goreblade), linklateri melankóliával értekeznek az amatőr filmkészítés lehetetlenségéről (Nobodies – ezt a vonalat egyébként egyértelműen a Greypoint-tagok képviselik), és egyre bizarrabb csavarokat eszelnek ki az attrakciós elemek megkerülésére (lásd a „chickie run” toposzára építő és címében is illegális autóversenyt sejtető Street Racer futómérkőzését, vagy a zombi-dramedybe torkolló Inferno of the Deadet). Ugyanakkor a csapat filmkészítési stratégiája jóval közelebb áll a szintén winnipegi érdekeltségű Guy Maddin, mintsem Tarantino univerzumához – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Ena Lake Blues című kisfilmjük, ami amellett, hogy egyértelmű tisztelgés Maddin előtt, valószínűleg a filmtörténet első slasher-némafilmje –, de míg a kanadai kísérleti filmes a húszas-harmincas évek filmgyártásának stílusait húzza rá szürreális látomásaira, az Astron-6 tagjai a nyolcvanas évek video-trash esztétikájával teszik ugyanezt. Mind Maddin, mind pedig a korai munkáikban még jelen lévő amatőrfilmes egyen-fogalmazásmódot egyre látványosabban elhagyó Astron-6 kivételessége (és kultusz-potenciálja) a stílus extrémitásából fakad: a Grindhouse-projekt esztétikusan roncsolt filmszalagja még az autenticitást volt hivatott növelni, az Astron-6-nél viszont a befogadó elé állított első akadály, ami nem csupán az egyediséget, de a hozzáférés korlátozását is biztosítja.[1] Tehát aki be akar lépni a srácok privát univerzumába, annak át kell verekednie magát a szándékosan ócska effekteken és a rongyosra nézett VHS-kazetták képhibáinak imitációján, hogy végül méltó beavatottként merülhessen el a letűnt korszak törmelékeiből összeszecskázott mesevilágban.
YouTube előnézeti kép

A múltidéző hevület az Astron-6-nél óhatatlan fragmentáltságba torkollik: míg korai rövidfilmjeikben, mint a Sebastian & Alan vagy a No matter what… You’re Dead egy-egy olyan központi motívum került kidolgozásra, amik egy egészestés produkció kiindulópontjai lehetnek – előbbien utazgató pszichopatákat, utóbbiban egy nagyvárosi bosszúsztori nyitójelenetét ismerhetjük meg –, a későbbiekben a kollektíva kompakt jelenetek helyett a trailer-formát kezdte preferálni. A Lazer Ghosts 2: Return to Laser Cove – ami a Goreblade-hez hasonlóan egy felismerhető elődökből összegyúrt, de soha nem létezett mozgókép „folytatása” – már egy tíz perces trailer, retro-effektorgia piros-kék-zöld neonfényekkel, hőseinek pedig a tökéletes lézer után kutakodó ördögi Einstein rothadó szellemét kell visszaküldeniük a Pokolba. Rátalálásuk erre a formára – a Grindhouse-gerjesztette fake trailer-divattal együtt – azt bizonyítja, hogy a néhány perces, pergő „ízelítők” valójában éppúgy a trashkultúra legkézenfekvőbb hordozói, mint a pornó számára a 15-20 perces online videók.[2] Így kieshet belőlük a hetven-nyolcvan perces verziókat terhelő megannyi malaszt – nem utolsósorban a hagyományos forgatókönyv és színészi játék igénye –, viszont a befogadó megkap szinte mindent, amit az egészestés produkcióktól is elvár: bizarr karakterek, néhány idézhető catchphrase, sokkolóan „speciális” látványeffektek és persze az erőszakjelenetek money shotjai.

YouTube előnézeti kép

A rövidfilmes forma elhagyása a Manborggal és Father’s Day-jel lehetővé tette, hogy az Astron-6 világteremtési szándékai – egy saját, a nyolcvanas évek tömegkultúrájából táplálkozó, szerzői univerzum megkonstruálása – végre meghaladják az evokatív töredékek szükségszerű korlátait. A Kostanski trükkarzenáljára építő olyan rövidekben, mint a Heart of Karl és az Insanophenia már kiemelt helyet foglal el a határátlépés motívuma, hőseik egyaránt egy valóságon túli, mesterséges térben találják magukat, ahol a nyolcvanas évek jellegzetes zombiszerű lényeivel kell megküzdeniük. A toprongyos élőhalottak – hasonlóan az Erection Der Zombi, az Inferno of the Dead és a Lazer Ghosts 2 rémeihez – a letűnt korszak szimbólumai, megannyi reanimált anakronizmus, amik az Inferno of the Deadben még csak kísértik a kortárs berendezkedést, a többi filmben viszont már átcsalogatják saját világukba a nyomukba eredt szörnyvadászokat. A VHS-korszak divatos műfajait – erotikus sorozatgyilkos-thriller, bosszúfilm, misztikus thriller, stb. – egybegyúró Father’s Day (fentieket kiteljesítve) ilyen határátlépések sorozata, a családfőkön anális erőszakot elkövető démoni teremtmény („Fuchman”) utáni hajsza a nagyváros bugyrai után mind elvontabb tereken keresztül vezet végül a Menny és Pokol kies tájaira, ahol Lloyd Kaufman az Isten és a Sátán egy személyben.

YouTube előnézeti kép

Az apátlan társaság – egy fiatal férfiprostituált, egy pap, egy sztriptíztáncos és Ahab, a félszemű überkiller – számára Fuchman legyőzése a felnőtté válás végállomása, a ciklikusan visszatérő sorozatgyilkos nem csupán árvaságukért felelős, de rajtuk keresztül próbálja reprodukálni önmagát: viszonyuk nagyrészt tükrözi az Astron-6 tagjainak viszonyát a fiatalkorukat meghatározó nyolcvanas évekbeli tömegkultúrával. A Fuchman képében újra meg újra feltámadó éra a Father’s Day hősei és az Astron-6 számára egyszerre identitásképző erő és meghaladandó-legyőzendő nemezis, akinek megsemmisítése szükségszerűen kudarcra ítélt vállalkozás, hiszen ezzel – mint azt a film gyönyörű záróképe is mutatja – önmagukat számolnák fel. A Father’s Day minden korábbi munkájuknál frappánsabban ragadja meg az ifjúkori kultúrélményekből magánuniverzumot farigcsáló Astron-6 – és vele együtt a hasonló észjárású mainstream szerzők, Tarantinótól Wes Andersonig – geek-stratégiájának fonákját és drámáját, az újraformált kult-múlt egyszerre biztos menedék és csapdaszerű limbó, a benne ragadt alkotói alteregóknak minden újabb és tökéletesebb (re)produkció után egyre kevesebb esélye van a kitörésre.

A nyolcvanas évek örökségében lubickoló Astron-6 azon generáció álomprojektje, melynek tagjai előszeretettel posztolgatják egy audiokazetta és a mellé pakolt grafitceruza nosztalgikus fotóját a különféle viccoldalakon. Jeremy Gillespie és barátai nem csupán kegytárgyként tekintenek ifjúkoruk kulturális maradványaira, de számos filmes elődjükhöz hasonlóan megkísérlik a belépést az emlékeikben élő fikciós világokba. Mivel a színészi feladatokat is ők látják el, a világteremtés öröme mellett megadatik nekik a legnagyobb élmény, ami ebben a közegben lehetséges: egy időre úgy markolhatják a sörétes puskát, mint a fickó abban a filmben, amit a haverok közül mindenki látott, de senki nem emlékszik a címére.

YouTube előnézeti kép
Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A „limited access” a filmes kultuszok kialakulásának talán legfontosabb sarokpontja, ami számos különböző módon szolgálhatja, hogy az adott szöveghez valóban csak az arra érdemes beavatottak férjenek hozzá. Jellemző megjelenési formái lehetnek a fizikai korlátok (a filmet nem forgalmazzák, vagy csak nagyon kevesek számára elérhető módon mutatták be, mint például a svéd televízióban egyszer vetített The Moon Godot, esetleg be is van tiltva, mint a brit video nasty-k), a speciális ízlést előfeltételező formai-tartalmi elemek (lásd a gore-filmeket), vagy a legitim értelmezési mód kisajátítása (mint a témában való jártasságot bizonyító utalásvadászat a Tarantino- és a Whedon-életműnél).
  2. Erről részletesebben lásd: Farkas Gábor: A pornó színeváltozása – Homepornó: narrativitás és interaktivitás, Prizma 3.

Címkék: , , , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
tokyo_gore_police_es01

KELETI EXPEDÍCIÓ

wow

OFF SCREEN

Godzilla-Alternative-Movie-Posters-5

OFF SCREEN

tojásoslizs13lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

vlcsnap-2012-09-23-12h16m47s140

PRIZMATUBE

trom

TRAILERPARK

2008_cj7_001

LISTA

bunnynew062911

ESSZÉ

basketlead

ESSZÉ

chilleramaretrolead

ESSZÉ

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

EUSHORTS LIKES HORROR PORNO plakat

AJÁNLÓ

titolead

ANIMATÉKA

thor2lead

KRITIKA

fp

MIDNIGHT MOVIEZ

Gonosz halott

KRITIKA

Tűzgyűrű

KRITIKA

ghastl

MIDNIGHT MOVIEZ

dariodrac8big

MIDNIGHT MOVIEZ

rotten

PRIZMATUBE

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu