OFF SCREEN

Szokj le Te is Godzillával!

Sepsi László

2013/12/17

A japán atomgyík eddigi legemlékezetesebb kiruccanását Amerikába blockbusterek helyett egy pár oldalas novella énekelte meg a Bubba Ho-Tep írójától. Joe R. Lansdale: Godzilla Tizenkét Lépése, először magyar nyelven.

Az óriásszörny-tematika igazán revizionista variációi nem meglepő módon inkább irodalomban burjánzanak: Mark Jacobson Gojirójában egy hüllővé vált filmszínész dolgozik a világbékéért, a Kim Newman-féle Famous Monstersben (magyar nyelven itt) egy valódi marslakó bukdácsol végig a negyvenes-ötvenes évek trashfilmiparán, Lansdale alább olvasható novellájában pedig Godzilla és barátai destruktív hajlamaikat próbálják kordában tartani az Anonim Alkoholistáktól ellesett módszerekkel. Az itthon főleg a Hap & Leonard-regények (mocskos krimik Texasról és Texasból, mint a Fekete rontás vagy a Veszett világ) és a Bubba Ho-Tep kapcsán ismert szerző Godzilla újragondolásában hasonló stratégiát követ, mint tette azt az öregek otthonában senyvedő Kennedyvel és Elvisszel: végy egy mindenki által jól ismert kulturális ikont, helyezd át egy hasonlóképp ismerős, ám egyszerre bizarr és kíméletlenül prózai közegbe, majd acélos logikával kövesd végig a fejleményeket.
Az először 1994-ben megjelent szöveget a múlt héten kijött új Godzilla-trailer teszi különösen aktuálissá. Már csak összehasonlítás végett is.

YouTube előnézeti kép

Joe R. Lansdale: Godzilla Tizenkét Lépése

Egy: Tisztességes munka
Godzilla, amint a kohó felé tart fölvenni a műszakot, megpillant egy hatalmas, ragyogó rézből és sötét, fényvisszaverő üvegből felhúzott épületet. Látja a tükörképét az üvegben, és eszébe jutnak a régi szép idők, elmélázik, milyen volna összetiporni, lángokba borítani, megcsókolni a fekete üveget tüzes leheletével, aztán mámoros táncot járni a füstölgő romokon.
Egyszerre csak egy nap, mondja magának. Egyszerre csak egy nap.
Godzilla keményen megbámulja az épületet. Továbbmegy. Beér a kohóba. Fölveszi a munkavédelmi sisakot. Lángokat lehel az autóroncsokkal feltöltött medencébe, és azok folyékony fémmé olvadnak. A fém keresztülcsorog a csővezetékeken, bele az új alkatrészek öntőformáiba. Ajtók. Tetők. Stb.
Godzilla úgy érzi, megszabadult egy kis feszültségtől.

Kettő: Kikapcsolódás
Munka után Godzilla távol marad a belvárostól. Nyugtalan. A nap végén nehéz leállni a tűzokádással. Betér az ÓRIÁSSZÖRNYEK REKREÁCIÓS KÖZPONTJÁba.
Találkozik Gorgóval, aki – mint általában – most is részeg az olajos tengervíztől. A régi szép időkről beszél. Ő ilyen. Folyton csak a régi szép időkről szövegel.
Kimennek hátul, és leheletükkel lángokba borítják az erre a célra összegyűjtött hulladékot. Kong is velük van. Részeg, akár egy majom. Barbie babákkal játszik. Mindig ezt csinálja. Végül a kabátzsebébe rejti a Barbie-kat, rátámaszkodik a járókeretére, majd eltámolyog Godzilla és Gorgo mellett.
– Szart se ér, mióta lezuhant – mondja Gorgo. – Meg egyáltalán, mi ez a hülyeség a plasztikribikkel? Mintha nem tudná, hogy igazi nők is vannak a világon.
Godzillának feltűnik, hogy a nősténysárkány talán túlzottan is vágyakozva bámul Kong járókeretes kis popsija után. Egészen biztos benne, hogy Gorgo szemei könnybe lábadtak.
Kikapcsolódás gyanánt salakká éget még egy halom hulladékot, de ez nem segít sokat, hiszen egész álló nap tüzet okádott, és mindez alig tompított bűnös késztetésén. Annyit sem ér, mint a kohó. Godzilla inkább hazamegy.

Három: Szex és pusztítás
Aznap éjjel egy szörnyfilm megy a tévében. A szokásos. Hatalmas bestiák törnek-zúznak városról városra. Járókelők lapulnak ki a talpuk alatt.
Godzilla megvizsgálja a sebhelyet a jobb talpán, amit az összetaposott autók okoztak. Felrémlik, milyen érzés volt, mikor emberek zúzódtak péppé a lábujjai közt. Előjön az egész, és inkább csatornát vált. Megnéz húsz percet a Mr. Edből, aztán kikapcsolja tévét, majd lángoló városok és kipasszírozott hústömegek képeire maszturbál.
Késő éjszaka verejtékben úszva riad fel. A fürdőbe rohan, ahol durva emberfigurákat farag pár szappanból. A lábujjai közé dugja őket, lehunyja a szemét és ábrándozik. Próbál emlékezni.

gamera-super-monster

Négy: Strandolás és a Nagy Teknőc
Szombaton Godzilla lemegy a strandra. Beleköt egy teknősbékára emlékeztető, részeg monstrum. A rém bunyózni akar, gúnyolódik Godzillán. Godzillának eszébe jut, hogy a teknőst Gamerának hívják.
Gamera mindig zűrös alak volt. Senki se szerette. A teknőc egy igazi seggfej.
Godzilla rávicsorog, de a lángokat visszatartja. Hátat fordít Gamerának, és baktat tovább a parton. Egy titkos imát mormol, amit még a szponzorától tanult. Az óriásteknőc követi, és folytatja a csúfolódást.
Godzilla összeszedi a strandfelszerelését, és inkább hazaindul. A háta mögül még mindig hallja a teknőcöt, ahogy cinkeli, ahogy feszíti a húrt. Godzilla csak annyit tehet, hogy nem válaszol a benga baromnak. Ennyi az egész. Holnap a teknős úgyis benne lesz a hírekben, hogy lerombolt valamit, vagy őt magát pusztították el.
Talán beszélhetne vele, megpróbálhatná meggyőzni a Tizenkét Lépés Programról. Ezt kell tenni. Segíteni másokon. Talán így a teknőc rálelhetne a lelki békéjére.
Másrészt, csak azokon segíthetünk, akik segítenek magukon. Godzilla ráébred, hogy nem tudja megmenteni a világ összes szörnyét. Maguknak kell dönteniük a saját sorsukról.
Mindenesetre megjegyzi, hogy innentől mindig tartson magánál szóróanyagot a tizenkét lépésről.
Később felhívja a szponzorát. Elmondja neki, hogy rossz napja volt. Hogy épületeket akart felgyújtani és meg akart küzdeni a nagy teknőssel. Reptilicus szerint ez rendben van. Neki is voltak ilyen napjai. Lesznek is ilyen napjai.
Egy szörny mindörökre szörny marad, de egy gyógyulófélben lévő szörny más tészta. Egyszerre csak egy nap. Csak így lehet boldog. Nem égetheti meg zabálhatja fel az embereket és a dolgaikat anélkül, hogy végül ne fizetne érte bűntudattal és harci sérülésekkel.
Godzilla megköszöni Reptilicusnak a jótanácsot, és leteszi a telefont. Kicsit jobban érzi magát, de eltűnődik, vajon mennyi bűntudat gyűlt már fel a lelkében. Talán a tüzérséget és a repülőkből kilőtt rakétákat gyűlöli igazán, és nem is a bűntudatot.

Öt: Visszaesés
Váratlanul történik. Godzilla elveszti a kontrollt. Hazafelé tart, mikor meglát egy apró kutyaólt, aminek bejáratán félig kilóg alvó lakója. Senki sincs a környéken. A kutya öregnek tűnik. Láncon tartják. Valószínűleg csak szenved. A vizestál üres. A kutya élete értelmetlen és értéktelen. Leláncolva él. Unalomban. Víz nélkül.
Godzilla ugrik egyet, az ólra érkezik, és a kutya szétlapul a talpa alatt. Egyetlen lángcsóvával felégeti, ami az ólból megmaradt. Ugrál és lábujjhegyen pörög a kutyaház romjain. Fekete hamu és ropogósra sült kutyahús csiklandozza a lábujja közét, és ez a régi szép időkre emlékezteti.
Hamar odébbáll. Senki sem látta. Szédeleg. A mámortól járni is alig tud. Felhívja Reptilicust, de csak az üzenetrögzítő válaszol: „Jelenleg nem vagyok itt. Máshol jótékonykodom. De hagyj üzenetet, és visszahívlak.”
Az üzenetrögzítő sípol. Godzilla azt suttogja: – Segíts!

Hat: Szponzor
Godzilla képtelen kiverni a fejéből a kutyaházat. Munka közben az ebre gondol és arra, ahogy elégett. A kis házikóra, ahogy összeomlott. A saját örömtáncára a romok felett.
Erőltetett menet az egész munkanap. Ha végzett, talán kereshetne még egy kutyát, még egy házikót.
Hazafelé fél szemmel erre figyel, de nem lel se kutyát, se házat.
Mikor hazaér, az üzenetrögzítőjén villog a kis fénypötty. Üzenet Reptilicustól. „Hívj fel!” – mondja Reptilicus.
Godzilla megteszi. Így szól a telefonba: – Reptilicus. Bocsáss meg, mert vétkeztem.

kong

Hét: Kiábrándult és csalódott
Reptilicus szövegelése nem segít sokat. Godzilla széttépi az összes szórólapot a tizenkét lépésről. Néhánnyal kitörli a seggét, majd kidobja őket az ablakon. A maradékot a lefolyóba gyűjti és elégeti a leheletével. Eléget még egy dohányzóasztalt és egy széket, és mikor végzett, borzalmasan érzi magát. A házinéni azt akarja majd, hogy szerezzen újakat.
Bekapcsolja a rádiót, lefekszik, és egy régi slágereket játszó adót hallgat. Egy idő után elalszik, miközben a Martha and the Vandellas a Heatwave című dalt énekli.

Nyolc: Munka nélkül
Godzilla álmodik. Az Úristen szól hozzá, pikkelyesen és tüzet okádva. Azt mondja, csalódott Godzillában. Hogy ennél többet várt. Godzilla verejtékben úszva ébred. Senki nincs a szobában rajta kívül.
Bűntudatot érez. Homályos emlékei vannak arról, hogy felébredt és lerombolta a fél várost. Rendesen kiütötte magát, és semmire sem emlékszik az éjszakából. Talán csak az újságban olvasta az egészet. A teste elszenesedett fától és égett műanyagtól bűzlik. Szőrös trutymó gyűlt össze a lábujjai közt, és valami azt súgja, ezúttal nem csak szappan.
Meg akarja ölni magát. Keresni kezdi a fegyverét, de túlságosan be van állva hozzá, hogy megtalálja. Elnyúlik a padlón. Ezúttal az ördöggel álmodik. Pontosan úgy néz ki, mint az Úristen, csak összenőtt a szemöldöke. Az Ördög azt mondja, Godzilláért jött.
Godzilla morog és harcol. Álmában talpra áll, az Ördög után kap és tüzet okád rá, de a lángok hatástalanok.
Godzilla későn és másnaposan ébred. Emlékszik az álmára. Betelefonál a kohóba, hogy beteg. Átalussza a nap maradékát. Este magáról olvas a lapokban. Tényleg okozott egy kis kárt. Jókora területet felégetett a városból. Tűéles fotó készült róla, ahogy leharapja egy nő fejét.
Éjszaka felhívja a gyár igazgatója. Ő is olvasta a lapokat. Közli Godzillával, hogy ki van rúgva.

Kilenc: Kísértés
Másnap felkeresi néhány ember. Fekete zakót viselnek fehér inggel és fényesre pucolt cipővel. Van jelvényük és fegyverük is. Az egyikük azt mondja: – Problémát jelentesz. A kormány vissza akar küldeni Japánba.
– Ott gyűlölnek – mondja Godzilla –, mert leromboltam Tokiót.
– Itt sem viselkedtél jobban. Az a szerencséd, hogy egy bevándorló-negyedet vertél szét, különben már szétrúgtuk volna a segged. Akárhogy is, munkát szeretnénk ajánlani.
– Mit? – kérdi Godzilla.
– Kéz kezet mos – felelik, majd elmondják a terveiket.

rept

Tíz: Választás
Godzilla aznap éjjel rosszul alszik. Kimászik az ágyból, és felteszi a Monster Masht a kis lemezjátszójára. Táncikál a szobában, mintha élvezné, de legbelül tudja, hogy ez nem igaz. Átmegy az ÓRIÁSSZÖRNY REKREÁCIÓS KÖZPONTba. Találkozik Konggal, a majom éppen az egyik Barbie-ját vetkőzteti, gyengéden ujjazva a finom kis rovátkát a baba lábai közt. Godzilla észreveszi, hogy Kong odarajzolt egy vaginaszerű hasítékot. Kék golyóstollal. Pár tollvonással némi szeméremszőrzetet is rajzolt köré. Jobban járt volna, ha Kong inkább megkér valakit a feladatra. A Barbie vaginája még csak nem is hasonlít az igazira.
Az istenit, nem akarja úgy végezni, mint Kong. Menthetetlen flepnisként. Másrészt, talán az segítene, ha elégetne pár babát, talán azzal levezethetné a feszkót.
Nem. Mert mi is a Barbie az igazihoz képest? Afféle sörpótlék. Mint a központ mögött összegyűjtött szemét. Az is sörpótlék. Meg a kohó. A Tizenkét Lépés Program. Az egész. Mind sörpótlék.

Tizenegy: Munka a kormánynál
Godzilla felhívja a kormányzati seggfejeket: – Oké – mondja. – Vállalom.
– Remek – feleli az egyik kormányzati seggfej. – Számítottunk rá. Nézze meg a postaládáját. Abban talál egy térképet és további instrukciókat.
Godzilla kimegy a kertbe, és kinyitja a postaládát. Talál egy méretes borítékot, benne az instrukciókkal. Ezt írják: „Égesd fel a térképen megjelölt célpontokat. Ha végeztél, kapsz továbbiakat. Megtorlás nem lesz. Ne hagyj túlélőket. A zavargásokat verd le. Férfi, nő, gyerek egyre megy.”
Godzilla kiteríti a térképet. Vörös jelzések tarkítják. A vörös jelzések fölött feliratok: Négernegyed, Sárgakerület, Söpredéksor, Buznyákbanda, Egy rakat demokrata.
Godzilla elgondolkodik, mi mindent megtehet. Szabadon. Égethet bűntudat nélkül. Tiporhat bűntudat nélkül. Ráadásul még fizetnek is érte. Az új hazája felbérelte, hogy pucolja ki, amit rossznak találnak.

Tizenkettő: Az utolsó lépés
Godzilla megérkezik az első helyre a listán: Négernegyed. Gyerekek játszanak az utcán. Kutyák. Emberek bámulnak fel rá, hogy mi a francot keres itt.
Godzillában legbelül megrezdül valami. Rájön, hogy kihasználták. Megfordul és elsétál. A kormányzati negyed felé. A kormányzó kastélyával kezdi. Tombol. Befut a nehéztüzérség, de hatástalan, Godzilla őrjöng. Mint a régi szép időkben.
Reptilicus egy megafonnal érkezik, egy hatalmas emlékmű tetejéről próbálja jobb belátásra bírni Godzillát, hasztalan. Godzilla leégeti az emlékmű csúcsát, halad lefelé, leéget belőle még egy darabot, halad lefelé, megint éget, egészen a talajszintig.
Megérkezik Kong, és vidáman üdvözli Godzillát. Eldobja a járókeretet, hason kúszik végig az aszfalton, aztán elér egy épületet, felhúzza rá magát és mászni kezd fölfelé. Golyók pattognak körülötte.
Godzilla végignézi, ahogy Kong eléri az épület legtetejét, egyik mancsával megkapaszkodik, a másikkal egy Barbie-t markolva integet.
Kong a fogai közé szorítja a Barbie-t. Benyúl a kabátzsebébe, és kivesz belőle egy Ken babát. Godzillának feltűnik, hogy Kong gyurmából egy péniszszerűséget tapasztott Ken ágyékára. A pénisz akkora, mint Ken lába.
Kong kiabál: – Ez mán döfi! Ez az igazi! AC/DC, rohadékok!
Repülők süvítenek és lecsapnak Kongra. A rakéták egyenesen a gorilla pofájába csapódnak. Barbie, fogtörmelék és agyvelő festi be a borongós égboltot. Kong lezuhan.
Gorgo kiválik a tömegből, és a majom fölé hajol, a karjaiba veszi és megsiratja. Kong ökölbe szorított mancsa lassan kinyílik: a Ken babát szorongatta. A pénisz letört róla.
Berepül a teknőc, és megpróbálja ellopni a show-t, de Godzilla nem hagyja magát. Letöri Kong épületének tetejét, és azzal páholja el Gamerát. Még a rendőrök és a katonák is megtapsolják érte.
Godzilla csak üti és üti a teknőcöt, teknőshús fröcsköl mindenfelé, akár egy megmikrózott pudlikutya cafatjai. Néhány járókelő lecsap a teknőchús darabkáira, hazaviszik és megsütik, mert úgy hallották, olyan az íze, mint a csirkének.
Aztán három rakéta csapódik egyszerre Godzilla mellkasába, az óriásgyík megtántorodik, majd a földre zuhan. Tankok gyűlnek köré.
Godzilla kinyitja vérző száját és röhög. Arra gondol: ha itt végzett, utána úgyis a feketék következnének. Lenyomta volna a sárgákat, meg a fehér prolikat, meg a homokosokat. Az esélyegyenlőség nevében pusztít. Pokolba a tizenkét lépéssel. Pokolba az emberiséggel.
Végül Godzilla kileheli lelkét, és odarondít az utcára. Katonák sündörögnek a mocska körül befogott orral.
Később Gorgo elkéri Kong testét, és hazaviszi.
Reptilicus azt nyilatkozza egy tévériporternek: – ’Zilla már majdnem túl volt rajta, haver. Majdnem. Ha befejezi a programot, most nem lenne semmi gond. De a társadalmi nyomás túl nagy volt neki. Nem hibáztathatjuk azért, amivé a társadalom tette.
Úton hazafelé Reptilicus az elmúlt nap izgalmain gondolkozik. A lángoló épületeken. A puskaropogáson. Mint a régi szép időkben, amikor ’Zilla, Kong és az a gyagyás teknőc még fiatalok voltak.
Kong makacssága jár a fejében, ahogy szájában a Barbie-val és kezében Kennel integet. Godzilla, ahogy nevetve hal meg.
Reptilicusban feltörnek a régi érzések. Nehéz leküzdeni őket. Keres egy csendes helyet és egy sötét házat, behugyozik a nyitott ablakon, aztán hazamegy.

Fordította: Sepsi László
A fordítás alapja: Joe R. Lansdale: Godzilla’s Twelve Step Program, In: Langan, John & Tremblay, Paul (eds.): Creatures – Thirty Years of Monsters, Prime Books, 2011.

godzilla vs smog monster 12

Címke: , , , ,

OFF SCREEN

OFF SCREEN

ESSZÉ

AJÁNLÓ

OFF SCREEN

A NAP KÉPE

OFF SCREEN

MIDNIGHT MOVIEZ

HÍREK

HÍREK

MONSTER OF THE WEEK

ESSZÉ

Filmklub

KELETI EXPEDÍCIÓ

MONSTER OF THE WEEK

TRAILERPARK

TRAILERPARK

ESSZÉ

ESSZÉ

ESSZÉ