basketlead

ESSZÉ

A szörnyszülő (Frank Henenlotter filmjei)

Varga Zoltán

2012/03/16

Hasonló ízlésvilágú művészkollégáihoz, David Cronenberghez és Peter Jacksonhoz képest Frank Henenlotter neve aligha cseng ismerősen a szélesebb moziközönség fülében. Pedig a kanadai és új-zélandi rokonlelkekhez hasonlóan Henenlotter sem kevésbé fel-, vagy ha úgy tetszik, gyomorforgató filmek sorával hozott létre összetéveszthetetlen alkotói univerzumot – az ő útja azonban nem vezetett el sem a művészfilm, sem a főáramlat berkeibe, kisebb-nagyobb ingázásokkal megmaradt abban a közegben, ahonnan indult: az underground filmkészítés félhomályában. Ez azonban nemcsak korlát, mert hiába eredményezi, hogy a rendező életműve jóformán láthatatlan – filmjei többségében ez egyúttal a teljes alkotói szabadság és önkifejezés lehetőségét is jelenti. Henenlotter az elmúlt harminc év során mindössze hat egészestés filmet rendezett, két legutóbbi műve között tizenhat évnyi szünettel – mialatt más minőségben (forgalmazóként, filmtörténészként) imádott filmtípusának hódolt: a mai napig a vegytiszta exploitation mozi ösztönzi.

A szenny csábereje
Az 1950-ben napvilágot látott rendező meghatározó fiatalkori élményei a New York-i Times Square-hez és a 42. utcához kötődnek, azokhoz a zugmozikhoz, amelyek úgyszólván korlátlan mennyiségben kínálták az exploitation filmkészítés valamennyi lehetséges válfaját, mindig középpontban tartva a hivatalos filmkultúrában tabusított élményeket, a szexet és az erőszakot. Henenlotter munkássága a grindhouse mozik ihlető közegében fogant, a rendező bevallottan ennek a filmtípusnak a jegyében készítette valamennyi filmjét, jóllehet több alkotását is általában hajlamosak szimplán horrorként meghatározni, még ha – Henenlotter felfogásában – az exploitation kategóriája többet jelent, összetettebb élményskálát kínál, mint a szűkebb értelemben vett horrorműfaj. Henenlottert nemcsak alkotóként igézték meg a bűnös élvezetet kínáló filmek, rendezői kényszerpihenője során forgalmazásra vállalkozott (a hangzatos nevű Something Weird Video cég égisze alatt), s olyan sexploitation művek kiadására specializálódott, amelyek kutatómunkája nélkül alighanem mindörökre a feledés homályába merültek volna. Újabban mozgóképes formában is tiszteleg bálványai előtt: 2010-ben az exploitation-jelenség egyik legfőbb alakjának, a Vérlakomáért felelős Herschell Gordon Lewisnak szentelt társrendezőként portréfilmet. Ezzel az elköteleződéssel már nem hangzik meglepően, hogy Henenlotter egyik első rövidfilmjét az éjféli mozik John Waters Rózsaszín flamingókja kísérőprodukciójaként vetítették, első önálló egészestése, a Basket Case az éjféli vetítések sikerfilmjévé, valamint a nyolcvanas évek videokazettás horrorfogyasztásának egyik kultikus tételévé vált. Későbbi filmjei hasonlóképpen híres-hírhedt videokölcsönzős slágerdarabok, mi több, moziban csak korlátozottan forgalmazott, nem könnyen hozzáférhető alkotások. Forgatásain több ízben is megesett, hogy a stábtagok – undorukban, tiltakozásul – egyszerűen elhagyták a tett helyszínét; filmjei számos alkalommal közeli ismeretségbe kerültek cenzorok vágóollóival. Műveit ugyanakkor, szűkebb közönség körében, masszív rajongás övezi.

Hogy minek szól ez a rendkívül ellentétes fogadtatás, ami Henenlotter munkásságét kíséri, könnyen megmagyarázható, ha megelőlegezzük, hogy filmjei olyanok, mintha a korai David Lynch morbid szürrealizmusát (itt elsősorban a Radírfejre utalhatunk) a biohorrort kidolgozó, s a szexualitás ezer arcát vizsgáló David Cronenberg gondolatvilágával ötvöznénk, s obszcenitásában és tabusértő fekete humorában Peter Jackson korai opuszaival (Bad Taste, Meet the Feebles) veszik föl a versenyt. E párhuzamoktól eltekintve azonban mindvégig öntörvényű szerzői világgal találkozunk, amelynek gyökerei nemcsak a grindhouse filmekben rejlenek, hanem az azt ténylegesen körülvevő, lepusztult valódi világ megragadásában is. Henenlotter munkássága New York – mára fölszámolt – fertőjének legalább annyira krónikája, mint amennyire egy sajátos filmtípus előtti nosztalgikus főhajtás és annak tudatos újragondolása. A lecsúszott közeg konkrét szocilógiai dimenzióval keretezi a rendező olyan visszatérő témáit, mint a születési rendellenességek, a testi torzulások jelensége – erre épül a Basket Case-trilógia –, a szexualitás (különösen annak rendhagyó formációi) iránt mutatott felfokozott érdeklődés – ez a 2008-as visszatérést jelentő Bad Biologyban csúcsosodik ki – és a megszállott, gyakorta függő karakterek középpontba állítása (mint a Brain Damage és a Frankenhooker esetében látható a legtisztábban).

YouTube előnézeti kép

A gnómok diadala
Szétválasztott sziámi ikrekről, akiknek egyike gyilkos indulataival uralkodik a testvérén, már Brian De Palma is mesélt (Nővérek), de az ötletet Frank Henenlotter vitte, illetve fokozta az extremitásig. Az 1982-es Basket Case cselekményében az egykori sziámi iker Bradley fivérek a nagyvárosba érkeznek, hogy sorra bosszút álljanak az őket szétválasztó orvosokon – a látszatra egészséges, emberformájú Duane mindenhova méretes kosarat hurcol magával, melyben torz testvére, a húsmasszaként leírható, karmokban végződő kezekkel és hegyes fogakkal fölfegyverkezett Belial lakik. Miközben mindenki megbűnhődik, aki illetéktelenül nyúl a kosárhoz (legyen az tolvaj, vagy kíváncsiskodó hotelszoba-szomszéd), Duane egyre közelebb kerül egy lányhoz, Sharonhoz, s ezáltal mindkettejüket veszélybe sodorja. A rendkívül olcsón összehozott – az egyik jelenetben a főszereplő által számolt pénzköteg a film teljes költségvetése! – Basket Case az eredeti helyszíneken (épp a New York-i grindhouse mozik környékén) készített felvételekkel, az amatőr színészekkel és a suta hangrögzítéssel túlontúl valóságközelinek hat, miközben a horrorfilm történetében az egyik legszánnivalóbb szörnyeteg létezésének illúzióját igyekszik megteremteni. Belial figurájának kivitelezését Henenlotter eredetileg stop-motion animáció segítségével képzelte el, a szükséges felvételek azonban annyira időigényesek lettek volna, hogy ez az eljárás csupán egy-két jelenetre korlátozódik (emlékezetes abban a részletben, amikor a magára hagyott Belial a szobában őrjöng), többnyire azonban – megmosolyogtató – gumibábuval próbálták életre kelteni a szörnyecskét. Henenlotter ennek ellenére más filmjeiben is visszatér a stop-motion animációhoz: leghangsúlyosabban a Brain Damage parazitájának megjelenítésében jut szerephez, de a Bad Biology elszabadult kígyóként tekergőző óriáspéniszét is részben animálták. A Basket Case ha a képi síkon nem is annyira meggyőző, ezt ellensúlyozza a véres effektusok sorozata – lehetőségeihez mérten ezzel nem spórol a film – és annak az érzelmi csapdának az átélhető tálalása, ami a két fivért összeforrasztja, mert hiába váltak szét immár két testre, ők továbbra is egyazon lélek, s telepatikus összeköttetésük még mindig egybefonja őket. Ez nem engedi meg Duane-nek, hogy normális szerelmi-szexuális viszonyba kezdjen bele, bimbózó románcát Sharonnal Belial végzi be, egy különösen groteszk jelenetben magáévá téve a lányt, a halálát okozva ezzel. A finálé a két fivér elkerülhetetlen összecsapását hozza el, melynek során kizuhannak az ablakon, végzetük azonban ideiglenes tetszhalál, a folytatás visszahozza őket.

YouTube előnézeti kép

Míg az eredeti Basket Case rendkívül korlátozott eszközökkel ér el sajátos hatást, a két folytatás (1990, 1992) nagyobb költségvetésből gazdálkodva – és több kompromisszummal – szélesíti az eredeti koncepcióját, s egyértelműen elmozdul a szatíra irányába. A Basket Case a hetvenes évek rémfilmjeinek torz gyerekekkel kapcsolatos félelmét visszhangozza (például Larry Cohentől a Kannibál bébi születiket és Lynch említett Radírfejét); folytatásai ellenben Tod Browning 1932-es Szörnyszülöttekjéhez (sok tekintetben az egyik legkorábbi exploitation-film) kötik magukat: Duane és Belial egy doktornő gondozása alá kerülnek, aki villájában bizarr társaságnak, torzszülöttek – avagy az asszony megfogalmazásában: “különleges egyéniségek” – csoportjának ad otthont. Míg Belial beilleszkedése sikeres, addig Duane a normalitást és a torzat elválasztó határvonal képlékenységével szembesül, s problémái megoldásaként végül visszavarrja saját oldalára leválasztott fivérét. Történik mindez újabb véres eseményeket követően, s azután, hogy egy hozzá hasonló szerzemény, Eve társaságában Belial végre fölfedezheti a szexualitást – a Basket Case 3 ezen utóbbi cselekményszál gyümölcsét aratja le, melyben a szörnyszülők tizenkét csemetének adnak életet. A teljesen komolytalan, helyenként rajzfilmszerű gegekbe torkolló Basket Case 3 a születés horrorfilmes paródiája, a műfaj összetettebb születésjeleneteinek (Porontyok, Poltergeist – Kopogó szellem) – stílszerűen – torz karikatúrája, melynek végén diadalt ülnek a gnómok. A Basket Case-sorozat azon ritka jelenségre példa, hogy egy horrortrilógia egyazon alkotóhoz kötődik (lásd még Don Coscarelli Phantasm-filmjeit és Sam Raimi Gonosz halottak-trilógiáját), Henenlotter látásmódjának elmélyülését viszont más munkáiban érhetjük tetten.

YouTube előnézeti kép

A gyönyör összeesküvői
1988-ban, egy komoly szakításon és drogfüggőséggel kapcsolatos problémáin túljutva készítette el a rendező máig talán leginkább zavarba ejtő filmjét. A Brain Damage – a szó szoros értelmében – színpompás exploitation alkotás, melyben a horrorfantázia eszelős fekete humorral és nagy adag obszcenitással ötvöződik, kiegészülve azzal, hogy elgondolkodtató és pontos metafora a függőség természetéről. Akár a Basket Case ikerfilmjének is tarthatjuk, itt is egy túlságosan szoros kapcsolat áll a középpontban: egy jóravaló fiatalember, Brian élete gyökeresen megváltozik, amikor érintkezésbe kerül a korábban a szomszédai által birtokolt, enyhén péniszalkatú parazitával, a beszélni is képes Aylmerrel, aki kék testváladékát a fiú fejébe fecskendezve, szemkápráztató látomásokkal ajándékozza meg újsütetű gazdáját. A probléma az, hogy Aylmer emberi agyvelővel táplálkozik, a fiú azonban csak ideig-óráig tud elhatárolódni attól, hogy segítse Aylmert az élelemszerzésben, mert teljesen a rabjává válik a parazitától beszerezhető folyadéknak. A szerhez való hozzájutás válik Brian rögeszméjévé, még a szeretteivel (barátnőjével, fivérével) is megromlik a kapcsolata, s a megfosztottság elvonási tünetekhez vezet: testi leépüléshez, görcsökhöz és vonagláshoz, döbbenetes rémlátomásokhoz. A drogszimbolikát erősíti, hogy a “szerhez” korábbi használói újra hozzá akarnak jutni, s az idős házaspárral való összecsapás során Brian végül túladagolást szenved Aylmer kék folyadékától. Miközben Aylmer antréját álomszép lebegésű, kísérleti filmbe illő szürreális képsorok vezetik föl (a plafont bámuló, kábult fiú előtt a lámpa csakhamar szemnek látszik), a film egészét a sokkoló, az abszurd és az obszcén összefonódása jellemzi, Henenlotter már-már parodisztikus mértékben a rút és szennyes helyszínekre, s a szexuális és higiéniai tabukat sértő helyzetekre hegyezi ki a cselekménybonyolítást. A legprovokatívabb mind közül az a jelenet, melyben egy szórakozóhely mögötti sikátorban a Brian által felcsípett lány éppen orális szexben készül részesíteni a fiút, csakhogy a szájába Aylmer furakszik be, aki a felláció során kiszippantja a lány agyát. A Brain Damage e hírhedt részlete tömény foglalata a Henenlotter-filmek borzalmat, fekete humort és szexualitást összemosó ízlésvilágának – amely még további áldozatokat szed a Frankenhookerben és a Bad Biologyban.

YouTube előnézeti kép

Mindkét film szereplői szexuális vágyaik megszállottai, s kielégülésük érdekében bármeddig hajlandóak elmenni. Az 1990-es Frankenhooker önparódiába hajló Frankenstein-parafrázisában egy tudós fiatalember vad körülmények közt elhalálozott barátnője testét akarja újraalkotni (megőrizve Elisabeth fejét) New York-i prostituáltak testrészeiből, s ezekhez úgy készül hozzájutni, hogy az orgiázó hölgyeknek olyan kábítószert ad, amelytől azok fölrobbannak. A leszakadt testrészekből újrateremtett Elisabeth azonban örökli a lányok habitusát, s nyomban elindul kuncsaft után nézni a nagyvárosi utcákon – nem sejtve, hogy csókja robbanáshoz vezet, s nyomában a kéj kínhalálba torkollik. A Frankenhooker a Basket Case olcsó megoldásaira emlékeztet és a Brain Damage szabadszájúságát fokozza föl, a szexualitás ábrázolásának igazi beteljesedését viszont a Bad Biologyban találjuk meg. A Bad Biologyt a kortárs mezőnyből leginkább talán a vagina dentata mítoszával és vérbő valóságával foglalkozó Mély harapás című filmhez lehetne hasonlítani, de még annál is kihívóbb – rendezője szándéka szerint egyfajta esszenciális sexploitation film. Két különleges ember, a hét csiklóval született Jennifer és a szteroidok mellékhatásaként óriáspéniszt növesztett Batz szexualitásának portréját s elkerülhetetlen találkozásuk történetét látjuk. Jennifer minden egyes nemi aktusa után két órával (!) mutáns csecsemőket hoz a világra, s partnereit időnként a szeretkezés hevességében átsegíti a másvilágra, míg Batznak különleges anyagokra van szüksége, hogy hímtagját kordában tarthassa, saját örömszerzéséhez pedig mechanikus szerkezeteket használ. Jennifer célja a világ legnagyobb orgazmusának átélése lesz, s ehhez Batz “közreműködését” igényelné, a fiú pénisze azonban időközben önállósodik, leválik gazdájáról, s egy párját ritkítóan bizarr szekvenciában ifjú hölgyek sorát teszi magáévá, hogy végül Jenniferrel is egyesüljön… A Henenlotter-életműben noha nehéz lett volna még meghökkentőbbet és provokatívabbat felvonultatni, mint amit például a Brain Damage kínált, úgy tűnik, a Bad Biologyval ez is sikerült a rendezőnek. A folytatást illetően Henenlotter ezúttal nem számol másfél évtizedes kihagyással, több terv megvalósításán is töri a fejét – természetesen továbbra is az exploitation jegyében.

YouTube előnézeti kép

Címke: , , ,

Nézz bele!
playboy

DIA/FILM

tojásoslizs13lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

trom

TRAILERPARK

1afathersday3

ESSZÉ

bunnynew062911

ESSZÉ

chilleramaretrolead

ESSZÉ

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

tokyo_gore_police_es01

KELETI EXPEDÍCIÓ

bigbast

AJÁNLÓ

the-human-centipede_396394

OFF SCREEN

roverlead

INTERJÚ

wow

OFF SCREEN

Godzilla-Alternative-Movie-Posters-5

OFF SCREEN

Gonosz halott

KRITIKA

dariodrac8big

MIDNIGHT MOVIEZ

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

basketcase20thanniversan

Filmklub

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

Spiders3D-poster-slice

TRAILERPARK

vlcsnap-2012-09-23-12h16m47s140

PRIZMATUBE

playboy

DIA/FILM

tojásoslizs13lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

trom

TRAILERPARK

1afathersday3

ESSZÉ

bunnynew062911

ESSZÉ

chilleramaretrolead

ESSZÉ

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

tokyo_gore_police_es01

KELETI EXPEDÍCIÓ

bigbast

AJÁNLÓ

the-human-centipede_396394

OFF SCREEN

roverlead

INTERJÚ

wow

OFF SCREEN

Godzilla-Alternative-Movie-Posters-5

OFF SCREEN

Gonosz halott

KRITIKA

dariodrac8big

MIDNIGHT MOVIEZ

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

basketcase20thanniversan

Filmklub

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

Spiders3D-poster-slice

TRAILERPARK

vlcsnap-2012-09-23-12h16m47s140

PRIZMATUBE

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu