mångudenlead

MONSTER OF THE WEEK

#35. Månguden – The Moon God

Sepsi László

2011/07/30

Hétfőtől a megszokott árusító helyeken már kapható a Prizma legfrissebb, kortárs skandináv filmmel foglalkozó száma, így a téma augusztusban a honlapon is kiemelt figyelemben részesül. Jonas Cornell thrillerét 1988-ban két vagy három alkalommal mutatta be a svéd állami televízió, hogy utána lényegében csak a fiatalkorú nézőkben hagyott lelki sérüléseken keresztül éljen tovább, majd az évek során sokat hivatkozott (de kevesek által látott) kultuszfilmmé nője ki magát. A Månguden egyszerre építkezik saját országának krimihagyományaiból, a tengerentúli sorozatgyilkos-filmekből és az olasz giallókból, eközben pedig a jellegzetes skandináv minimalizmust egyre szürreálisabb kompozíciókkal vegyítve nem csupán fokozatosan eltávolodik a tévére készült filmek megszokott zéró-stílusától, de sikerrel bekapcsolódók a saját magukat kéjesen filmező serial killerek a Kameralestől a Fűrészig nyúló vaskos diskurzusába.
A film eredeti nyelven, angol felirattal látható.

Felütését tekintve Cornell filmje decens skandináv krimit ígér, ahol lerobbant – és ezúttal a legkevésbé sem briliáns – nyomozó ered az egész családokat kiirtó pszichopata nyomába. A mészárlások (tévéfilmtől elvárható módon) kezdetben képen kívülre kerülnek, az általános elidegenedettség és lerobbantság élményét pedig az ellroy-i apakomplexus szürrealista olvasata – egy oxigénsátorban hörgő orákulum szembesíti a főhőst gyengeségével és alárendeltségével – lendíti át a megszokott a megszokott sablonokon, hogy a pofátlan vörös heringek és a mitológiai fűszerezés kijátszása után az utolsó harmad már nyíltan a bevett tévékrimi-forma kiforgatásával teljen.

Attól a ponttól kezdve, hogy előkerül a filmindító családirtás éjszakai kamerával rögzített felvétele, a Månguden-ben a korábbi szürrealista stilizációt egyszerre erősítve és felülírva uralkodnak a legkülönfélébb képfajták. A sorozatgyilkos a múlt újrajátszásán alapuló motivációja és a fotografikus képrögzítés éppoly természetességgel kerül egymás mellé, mint az említett Kameralesben, vagy az Egoyan-féle Felicia utazásában, és Cornell a kanadai direktor tíz évvel később készült mozijához hasonlóan roncsolja szét a filmtestet az antagonista memóriájának megfeleltethető talált loopokkal. A címbéli Holdisten így lényegül át a vérmocskos tetthelyeket pásztázó kamerává, melynek hű szolgája minden teliholdkor – amikor a legjobbak a fényviszonyok – egész családokat áldoz, a rítus felvételével pedig saját lelkében is betölti azt az űrt, amit gyermekkori traumája hagyott. A zárókép elfüstölő filmszalagja – amely egyúttal az ügy nem maradéktalan lezárását sejteti – már maga a végső égőáldozat: a Holdisten immár nem csupán felszentelt papját és az általa hozott ártatlanokat, de a szertartás képmását is magának követelte.

Címke: , ,

Nézz bele!
sharknad

MONSTER OF THE WEEK

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-2011-10-02-10h30m14s230

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

piranha7

MONSTER OF THE WEEK

reb-brown

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

becka

MONSTER OF THE WEEK

door-into-darknesslead

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

generation-x_480_poster

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mazesmonsters

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

thenightofthehunter

MONSTER OF THE WEEK

tk3

MONSTER OF THE WEEK

scarecrlead

MONSTER OF THE WEEK

monsqad

magazin

skinb

magazin

HalloweenTree Fahey

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu