vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

#21. Monsters ep. 1×05: My Zombie Lover

Sepsi László

2011/03/05

A nyolcvanas évek horrordömpingje végül mind a mozivásznon, mind pedig a televízió képernyőjén látványos paródiahullámban tetőzött: míg az olyan barkácshorror-rendezők, mint Sam Raimi (Gonosz halott-sorozat) vagy Stuart Gordon (Reanimátor-sorozat) a technikai nehézségeket éjfekete humorral és alapos műfajismerettel ellensúlyozták, a tévécsatornákon megszaporodott antológiasorozatok is egyre bizarrabb mutációkkal küzdöttek a nézettségért. Nem csupán a korszak meghatározó szerzőit szippantotta fel egy-egy széria (lásd a Wes Craven nevével fémjelzett Homályzóna-rebootot vagy a Romero-féle Tales from the Darkside-ot), de a mozifilmekhez hasonlóan a tévés színtér szereplői is mind látványosabban tolódtak el a cinikus-ironikus, karneváli szórakoztatás felé – elég csak az emblematikus Mesék a kriptából-ra gondolni. Az 1988 és 1991 között három évadot megért Monsters mindezzel együtt is a horrorparódia-trend non-plus-ultrája.

Richard P. Rubinstein producer, a komikus telehorror egyik zászlóvivőjének számító Tales from the Darkside lezárulta után folytatta a megkezdett vonalat és a Monsters-szel mintegy betetőzte a nyolcvanas évek vonatkozó tévéhorroros trendjeit. A kézenfekvő koncepcióban találkoznak a legtisztább Monster of the week-hagyományok – néhány epizód kivételével minden héten egy új szörnnyel lepve meg a nézőket – és a szituációs komédiák formanyelve, ezáltal kovácsolva erényt a szegénysori költségvetésből. A horror és a sitcom találkozásából korábban rendre az utóbbi került ki győztesen, a The Munsters, az Addams-család és a jelen rovatban is tárgyalt The Monster Squad egytől egyig konzervkacagással megtámogatott matinéműsorok voltak, ellenben Rubinstein a szörnyek félelmetes valójának megtartásával és az alánevetés elhagyásával sikeresen megtalálta az egyensúlyt a két műfaj között. A Monsters általában egy helyszínen játszódó, szatirikus felhangokat sem nélkülöző epizódjaiban habgumiból összeeszkábált, rém rendes rémek harapják le minden kiállás végén a favicceket sütögető főhősök fejét, ezáltal biztosítva a horror és sitcom közötti egészséges arányt.

A bravúros zsánerkutyulás mellett a My Zombie Lover című epizód a „fekete sitcom” fogalmának is új értelmet ad: a terminus eredetileg az afro-amerikai szereplőkkel forgatott, az ötvenes évektől töretlen népszerűségnek örvendő olyan szituációs komédiákat jelölte, mint a The Jeffersons vagy az In Living Color. A David Misch által rendezett etűd esetében ez egyszerre tölti be eredeti jelentését, és gazdagodik a fekete komédia értelmezési tartományával, miközben a zombifilm motívumkészlete is sikerrel ágyazódik be a fekete sitcomok megszokott kulisszái közé. A My Zombie Lover egyszerre viszi tovább a nyolcvanas évek második felének paródia-hagyományait (lásd Az élőhalottak visszatérnek-sorozat vagy a már említett Reanimátor-filmek példáját), egyúttal a feltámadt hullák motívumának is új értelmezési keretet biztosítva. Mint azt például a Földönkívüli zsaru vagy a közelmúltból a District 9is mutatja, a kényes faji kérdések alapvetően a science-fiction felségterületére tartoznak, a bután bambuló zombiknak rendre meghagyva a csekélyebb mértékű politikai korrektséget igénylő társadalomkritikát: Misch epizódja ellenben nem is próbálja elfedni az ilyetén áthallásokat, protestáló gyerekszereplőn keresztül az első perctől egyenlőségjelet téve a jogaikért küzdő feketék és a meg nem értett élőhalottak közé. A csattanó pedig nem csupán újfent a horror győzelmét hirdeti a mókázás felett – beáldozva ezzel az egyik legjellegzetesebb sitcom-karaktert –, de a folyton-folyvást utcára vonulgató tüntetőket is helyrerakja, ezzel bizonyítva, hogy a fontos kérdések továbbra is a vacsoraasztaloknál dőlnek el.

Címke: , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
skipper

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

fridaythe13th

MONSTER OF THE WEEK

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

scarecrlead

MONSTER OF THE WEEK

squeeze

magazin

monsqad

magazin

skinb

magazin

jopgidjjaqoebig

MONSTER OF THE WEEK

ScreamOfTheWolflead

MONSTER OF THE WEEK

thehungerlead

MONSTER OF THE WEEK

crypt

MONSTER OF THE WEEK

orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

lena_dunham_donald_glover_girls_season_2_

LÁNCREAKCIÓ

fatmaclead2

LÁNCREAKCIÓ

doctorwholead

LÁNCREAKCIÓ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu