A Prizma Online mostantól minden hét szombatján, este 10-kor kiemel egy klasszikus vagy éppen kuriózumértékű darabot a világ fantasztikus tévéfilmjeinek- és sorozatainak jókora korpuszából, esetenként egyenesen a televízió történetének valamely félreeső szemétdombjáról. A MONSTER OF THE WEEK ma éjjel stílszerűen David Cronenberg egy kevéssé ismert munkájával indít, amely egyben a három évadot megélt és a klasszikus slasher-szériával a marketing-okokból vállalt címközösségen kívül semmilyen kapcsolatot nem ápoló Friday the 13th című sorozat egyik legjobbnak tartott epizódja.

Az először 1988-ban sugárzott Faith Healerrel Cronenberg először és eddigi életművében utoljára merészkedett a misztikus horror felségterületére, ám a Christine Cornish által – vélhetően egyenesen Cronenberg számára írt – forgatókönyvnek köszönhetően egyben ez a háromnegyed óra adja az egymást némileg kizáró okkult és biohorror egyik legizgalmasabb randevúját. A széria állandó hősei, akik minden epizódban egy újabb elátkozott tárgyat próbálnak visszaszerezni az illetéktelenektől (ezt a receptet próbálta továbbvinni néhány éve a minisorozat-szinten ragadt Az elveszett szoba is), ezúttal egy gyógyító erejű kesztyű és annak szélhámos tulajdonosának nyomába erednek, miközben a rendező minden adandó alkalmat megragad, hogy korai pályaszakaszának egyik legkedveltebb témáját, a betegségeket és azok tüneteit használja fel a néző sokkolására.

De a Faith Healer nem csupán néhány erőteljes motívum (karizmatikus szektavezér, betegségek és testi torzulások) okán illeszkedik markánsan a Cronenberg-életműbe (azon túl is, hogy a széria állandó hősei látványosan a háttérbe szorulnak): az árulkodó módon Robert Silverman (Agyfürkészők, Veszett, eXistenZ) által játszott, visszataszító daganatos betegségben szenvedő hivatásos szkeptikus a megtestesült cronenbergi látásmód betörése a Friday the 13th boszorkánysággal áthatott univerzumába. A figura már első jelenetében kinyilatkoztatja a cronenbergi hitvallást („Sarlatánok helyett támogasd a tudományos kutatásokat!”), és sorsa a későbbiekben a számára idegen műfajba áttévedt rendező és a misztikus gondolkodásmód harcának alakulását rajzolja ki, ahol a két világ közös nevezője a „minden határátlépésért fizetni kell” örök tanulsága lesz.