fatmaclead2

LÁNCREAKCIÓ

Robert De Niro, Christian Bale, Rob McElhenney. Mi a közös bennük?

Megyeri Dániel

2014/03/05

Nem az Oscar-díjak száma, az már biztos. De akkor mégis mi?

Na de ki az a Rob McElhenney? – kérdezhetnétek. Én pedig nagyon elszomorodnék, mert Jim Parsons vagy Josh Radnor neve manapság valószínűleg ismerősebben cseng minden mainstream sitcom rajongónak. Csak a rend kedvéért: előbbi ugye a borderline autista Dr. Sheldon Cooper a The Big Bang Theory-ben, utóbbi pedig az Így jártam anyátokkal Ted „Massive Douchebag” Mosby-ja. McElhenney pedig amúgy egyszemélyben a kiötlője, írója és egyik főszereplője a Felhőtlen Philadelphiának (It’s Always Sunny in Philadelphia), az immár kilencedik éve futó, remekbeszabott sorozatnak. A szériáról és az Így jártam anyátokkal-ellentétről korábban errefelé írtam a Prizma virtuális hasábjain, arra buzdítván mindenkit, hogy adjon egy esélyt a Paddy’s Pub diszfunkcionális csipetcsapatának. Akkor a hatodik évadnál jártak. Mostanra már a kilencedik is véget ért, és hál’istennek úton van a tizedik. Ami azonban a hetedik szezonban történt, kis túlzással állíthatom, hogy példa nélküli az amerikai televíziózás, és amúgy a Televíziózás történetében.

fatmac1
És én csak vártam. Vártam, hogy valaki megemlékezzen róla. Vártam, hogy esetleg akár csak egyetlen fősodorbeli díjkiosztón megemlítsék a Felhőtlen Philadelphiát, és elsősorban McElhenney-t. Vártam. És mit láttam? Menetrendszerint érkező díjesőt és hozsannát a sokkal alacsonyabb színvonalú Modern családnak és a fent is említett két sorozatnak és közreműködőinek. Hát eddig bírtam a várakozást. Rántsuk le hát a leplet a címben foglaltatott kínzó kérdésről! Mi a közös Robert De Niróban, Christian Bale-ben és Rob McElhenney-ben? Az, hogy mindhárman komoly hízáson/fogyáson mentek keresztül a karakterábrázolás érdekében, mesterségük kiteljesedéseként. De Nirót Oscarral jutalmazták a Dühöngő bika Jake La Mottájáért (meghízott), Bale pedig A harcosért kapta meg a trófeát (lefogyott), idén pedig az Amerikai botrányért jelölték (meghízott). (A gépészről és a Hajnali mentőakcióról nem is beszélve.) McElhenney pedig a Felhőtlen Philadelphia kedvéért szedett magára cirka huszonöt kilót (hízás), hogy aztán az egy évaddal később teljesen eltűnjön róla (fogyás).

fatmac2
Ezzel egyrészt elképesztő elhivatottságról tett tanúbizonyságot, másrészt a Felhőtlen Philadelphia marginális helyzetéről formált provokatív véleményt. Vagyis „az összes többi” sitcomról. (Network vs. cable. Erről a marginális helyzetről is írtam a korábbi cikkben.) Mára már közhelyszámba megy, hogy a hosszú éveken keresztül műsoron lévő sorozatokban a szereplők csak nagy ritkán öregednek, vagy mennek át radikális transzformáción. Ebből a Simpson családban, a South Parkban, vagy a Family Guyban könnyű viccet űzni, de azért csak gondoljunk bele! Kedvenc élőszereplős szériáink nem arról híresek, hogy megváltoznának a szereplők. Sőt, évről-évre egyre jobban néznek ki. Ez maga az amerikai időparadoxon. Változás maximum hajszín, hajviselet, arcszőrzet terén következhet be, flashbackek alatt legfeljebb „hülyeruhát”, esetleg fat suitot (ld. a Jóbarátok Monicáját) adnak rájuk, vagy gyerekszereplőkkel játszatják el a karaktereket, flashforwardban pedig maszkkal öregítik őket. Mintha csak állandóságba dermedt volna minden. Az amerikai sitcom nem szereti a változást. (Ebben az egyetlen szívszorító kivétel az 8 Simple Rules: a főszereplő John Ritter váratlan, tragikus halála után nem castingolták újra a szerepet, hanem gyönyörű főhajtásként beleírták a családfő elvesztését a forgatókönyvbe. Sorozatbeli családja nélküle folytatta tovább. Ahogy az életben történt volna.)

fatmac3
McElhenney a L’oréal ideállal szemben egyre zsírosodó középső ujját lóbálta a „többiek” felé, miközben napi 5000 kalóriát tömött magába, továbbá a Felhőtlen Philadelphia alapvető valószerűségét, urambocsá’, dokumentarista hozzáállását domborította ki. Magával egyetemben. A sorozat azóta is köszöni, jól van (ugyan már egy csatornával arrébb), az előző cikkem óta lefutott három évad is hemzseg a zseniális ötletektől, Danny DeVito frenetikus momentumaitól, a jó ízlés sorozatos felszántásától. A philadelphiai mocskok sosem voltak ennyire mocskosak. McElhenney és társai pedig mára már elfogadták, hogy kívül esnek a konvencionális kereteken, miként azt a kilencedik évad egyik epizódjában (The Gand Tries Desperately to Win an Award) ki is figurázzák. Őket soha nem fogják trófeákkal kitömni. A díjkompatibilis, tanulság-öblögetős sorozatok képesek szép, kimért léptekkel végiglejteni a vörös szőnyegen, míg a Felhőtlen Philadelphia ott először feltehetőleg botrányt csinálna, de közben mindenképpen hangosan üvöltözne.

Címke: , ,

doctorwholead

LÁNCREAKCIÓ

ripper-street-cast

LÁNCREAKCIÓ

utopiaujlead

LÁNCREAKCIÓ

ozlead

LÁNCREAKCIÓ

Extras_Season2_Poster.preview

LÁNCREAKCIÓ

bored3

LÁNCREAKCIÓ

Social-Network-Photo401

LÁNCREAKCIÓ

studio60_102

LÁNCREAKCIÓ

phillylead

LÁNCREAKCIÓ

intrlead

KRITIKA

marcitremelead

LÁNCREAKCIÓ

orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

leftovers1

LÁNCREAKCIÓ

lena_dunham_donald_glover_girls_season_2_

LÁNCREAKCIÓ

2043105-1200x675

LÁNCREAKCIÓ

breaking-bad

INTERJÚ

273605-mad-men

MAD MEN-JEGYZETEK

mad-men-pete-and-don-ffd9cb44322e2ec1

MAD MEN-JEGYZETEK

whis

MAD MEN-JEGYZETEK

sakk

A NAP KÉPE