MAD MEN-JEGYZETEK

A fiú a dobozban

Szabó Orsolya

2013/04/02

Új rovatunkban az AMC slágersorozatáról közlünk változatos témájú kisesszéket. Az első bejegyzés témája: emlékezés és felejtés a Mad Menben.

Ez soha nem történt meg.” Az április 7-én hatodik évadához érkező Mad Men refrénszerűen vissza-visszatérő mondata az elfojtott vagy szándékosan „félredátumozott” terhességek, fiókba zárt családi fényképek és elcserélt identitások útvesztőjében ténfergő karakterek számára gyakran tűnik a túlélés és újrakezdés egyetlen vezérfonalának. Az AMC tizenöt Emmyvel és négy Golden Globe-bal elismert sorozata nehezen feledhető módon rántja vissza a nézőt az (elképzelt) ’60-as évek (elképzelt) Amerikájába, miközben szereplői leginkább az előre menekülésben találják meg a megoldást életük feldolgoz(hat)atlan problémáira.

A Mad Ment sokan definiálják rétegműsorként, s ennek egyik indokaként a sorozat narratív töredezettségét szokták emlegetni, mely a nézőt izgalmas, ám frusztráló kihívás elé állítja: gyakran a karakterekkel együtt, vagy éppen ellenükben kellene emlékeznünk és felejtenünk. A Mad Ment néhányszor talán joggal érte a következetlenség vádja, a legtöbb kritika viszont egyszerűen abból fakad, hogy nem „egyszernézős” sorozattal állunk szemben: a történések összefüggéseinek megértéséhez a megfelelő eseményekre kell emlékeznünk – a többit abban a pillanatban el is feledve. Nem könnyít a helyzeten, hogy a korszak megjelenítési módja itt épp annyira csábító, mint amennyire zavarba ejtő: a hatalmas precizitással kidolgozott részletek, az évtized filmnyelvének megidézése és a ’60-as évek mai emlékezete igen erőteljes, már-már (az első évadban oly sokat emlegetett) nosztalgia érzetével határos retroélményt teremt azok számára is, akiknek semmilyen emléke sincs ebből az időszakból. A néző a ’60-as éveknél is ’60-as évek-szerűbb szimulákrumvilágot bejárva rácsodálkozhat a múlt század közepének divatjára, dőzsölhet kicsit a munkahelyeken fogyasztott hatalmas whiskymennyiségben, s az ujjai között kukucskálva lesheti meg a kor leplezetlen szexizmusát és rasszizmusát – valószínűleg azt is észrevéve, hogy nem csak a ruhadarabokat, de a gondolkodásmód egyes elemeit is magára próbálhatná.

betty

A Sterling Cooper (később Draper Pryce is) reklámszakemberei mindeközben – rokonaikkal, üzletfeleikkel és barátaikkal együtt – mind professzionális, mind pedig magánéletükben hatalmas erőbedobással űzik a boldogságszövés illuzórikus tevékenységét, rendületlenül ki- és bedobozolva értelmetlennek vélt vagy elviselhetetlen emlékeiket. Így aztán a karakterek identitása az emlékezés és felejtés árapályának ritmusára hull szét és rakódik össze, s a nézőnek sokszor azt sem könnyű eldöntenie, hogy az égitestek miféle együttállásáról van szó – azaz hogy a szereplők éppen emlékeznek-e vagy felejtenek. Akár egy egész ember „dobozba” kerülhet ilyen módon – ez történt a főszereplő Richard „Dick” Whitmannal is, aki immár Donald „Don” Draperként hallgatott a tanácsra, hogy felejtse el „azt a fiút a dobozban” – vagyis a nevén eltemetett katonatársát és az íróasztal-fiókjában fényképek formájában megőrzött korábbi énjét. Az ötödik évadból azonban egy olyan Donra emlékezhetünk, aki már nem csak a múltat, hanem a jövőt is el szeretné felejteni, s nem tudni, hogy ebből az állapotból kimozdítja-e második házasságának lebegtetett válsága.

A jövő héten induló új évad minden bizonnyal visszatér erre a problémára, és – többek között – azt is megtudhatjuk majd, hogy az első házasságának emlékét plusz kilókkal elfedő Betty Draper (illetve már Francis) lefogyott-e, hogy az irodai diszkréció kifinomult őre, Joan Harris továbbra is titokban tartja-e a kisfia valódi származását, és hogy merre tart a SCDP-nál frissen felmondott Peggy Olson, aki az első évadban olyannyira elfelejtette Pete Campbell-lel folytatott viszonyát, hogy terhességét még saját maga elől is sikerült ellepleznie. S persze újabb ízelítőt kaphatunk majd a leginkább nyugtalanító perspektívából: elgondolkodhatunk azon, hogy a sorozat baby boomerei, azaz a II. világháborút követő két évtizedben született gyerekek mire emlékezhetnek és mit felejthetnek majd el a végéhez közeledő ’60-as évekből.

Címke: , ,

MAD MEN-JEGYZETEK

MAD MEN-JEGYZETEK

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

INTERJÚ

LÁNCREAKCIÓ

A NAP KÉPE

LÁNCREAKCIÓ

AJÁNLÓ

TRAILERPARK

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

LÁNCREAKCIÓ

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK