Extras_Season2_Poster.preview

LÁNCREAKCIÓ

6. Egy szegény kis statiszta panaszai (Ricky Gervais-Stephen Merchant: Futottak még…)

Jankovics Márton

2011/10/19

Egy illusztris sztárvendég „váratlan” felbukkanásával ma már nehéz meglepni a sitcomokon edződött tévénézőt, a legkülönfélébb cameók és vendégszerepek felvonultatása ugyanis réges-rég bekerült a népszerű televíziós alműfaj nagy receptkönyvébe. A popkultúra egyik jól bejáratott szimbiózisáról van itt szó, melyből a közönségével meghitt kapcsolatot létesítő sorozat éppúgy profitál, mint a haknikkal saját brandjüket építgető hírességek. Közhelyessége ellenére is megunhatatlannak tűnik tehát az a varázslatos pillanat, mikor a hétről-hétre figyelt családi/baráti/munkahelyi kisközösség mikrokozmoszába belepottyan egy átutazó istenség a bulvárvilág Olümposzáról. A sitcom szűkre szabott világának zárt kapui ilyenkor egy másodpercre feltárulnak, és a leskelődő néző örömmel konstatálhatja, hogy a második otthonaként kezelt fiktív-hétköznapi helyszíneket csak papírvékony díszletfalak választják el a leplezetlen csillogás birodalmától.

Ezért oly gyakori a popkultúra ezen mágikus crossovere a sitcomok meghitten repetitív világában, mégis egészen 2005-ig kellett várni az első olyan vígjáték-sorozatra, mely nem ad hoc jelleggel űzte a sztárvendégek szerepeltetését, hanem egyenesen erre építette az alapkoncepciót. A BBC és a HBO „Futottak még…” című sitcomját épp az a forradalmi felismerés hívta életre, hogy még senki nem dolgozott ki szisztémát ebből az alkalmi trükkből. Ricky Gervais sorozatának minden egyes epizódjában legalább egy – hollywoodi vagy brit – híresség teszi tiszteletét, de vannak részek, melyek szinte már tolakodó sztárparádévá alakulnak. Elsősorban az ötletes alapvetésnek köszönhető, hogy ez a nagyfokú bulvárfaktor nem csap át erőltetett magamutogatásba.  A sztori középpontjában álló szerethető „kisemberek” ugyanis ezúttal nem hivatásos családtagok, főállású haverok vagy multicégnél teperő irodakukacok, hanem professzionális statiszták, akik állandóan ott téblábolnak a forgatásokon, megingathatatlan hitüktől hajtva, hogy egyszer majd véletlenül látszani is fognak a filmen egy rövidlátó operatőrnek vagy másnapos vágónak köszönhetően. A családi kalamajkák terepéül szolgáló nappali, vagy a baráti kör ökörködésének véget nem érő rituáléját magába foglaló törzskocsma helyét így átveszik a forgatások tábori büféi, melyek ezüsttálcán kínálják az éppen aktuális sztárvendéggel való összeszólalkozás hálás konfliktusát.

A saját magukat alakító sztárokkal márpedig nem nehéz konfliktusba keveredni, hiszen egytől egyig süt róluk az arrogancia, a frusztrációkon hizlalt kicsinyesség, vagy az öt éves korban megtorpant személyiségfejlődés egyéb áldásai. Ricky Gervais sorozatába csakis olyan nagyágyúk kaphattak belépőt, akik hajlandóak voltak leadni méltóságukat a BBC ruhatárában, és belementek az önirónia olyan radikális válfajába, mely ritkán csillan meg egy hagyományos cameo esetében. Egészen váratlan arcokról derül ki időnként, hogy megvan bennük a kellő lazaság ahhoz, hogy nagy átéléssel keltsék életre a róluk alkotott legsötétebb sztereotípiáinkat: Kate Winslet fesztiválsikereket hajkurászó érzéketlen ribancként, Orlando Bloom önbizalomhiányos és súlyosan Depp-fóbiás szépfiúként, Daniel Radcliffe pedig felnőttségét lépten-nyomon igazolni próbáló, szexmániás kiskamaszként jelenik meg. Érdekes adalék: egyeseknek olyannyira megtetszett a vendégeskedés, hogy egyből le is nyúlták epizódjuk alapötletét, ahogy tette azt például Ben Stiller a sorozat pilotjából nagyban merítő Trópusi viharral.


Gervais tehát a világsikert aratott A hivatal után is egy munkahelyi sitcommal rukkolt elő, csak ezúttal kissé magasabbra helyezte a lécet, hiszen a semmittevés szórakoztató formáit felvonultató iroda helyett immár magának a filmiparnak, és az ezt mozgásban tartó sztárkultusznak tartott görbe tükröt.  Persze a Futottak még… humora épp a békaperspektívából fakad, amelyhez a sztárok szükségszerűen csak a hátteret szolgáltathatják. A középpontba itt a szegény kis statiszta kerül, akinek igazából soha nem jut ki a hőn áhított reflektorfényből. Ő volna ugyebár a filmipar tulajdonságok nélküli Mr. Smith-e, a nagy egyéniségekre szabott filmek érdektelen nyersanyaga, akinél tulajdonképpen még az egyszeri nézőt is exkluzívabb kapcsolat fűzi a filmhez. Már önmagában nagy ötlet az ő teljesen mellőzött szemszögéből mutatni be a filmforgatások világát, az eddig mellőzött nézőpont minden szituációból könnyedén felszínre csalogatja a benne rejlő komikumot. A Futottak még… tulajdonképpen a Rosencrantz és Guildenstern halott pimasz szemszögváltását ülteti át popkulturális közegbe. Ahogy Tom Stoppard 1990-es remekművében a klasszikus tragédia hősei kényszerülnek másodhegedűssé a mintaszerű kisemberek mögött, itt a filmvilág fényesen ragyogó csillagai szolgálnak díszletelemként statisztáink kalandjaihoz. A kalandok márpedig menetrendszerűen érkeznek, hiszen a cselekmény fókuszában álló páros tagjai különleges kvalitásokkal rendelkeznek azon a téren, hogy miként kell magukat és egymást rém kínos helyzetbe hozni. Gervais már A hivatalban kikeverte a nettó surmóságnak és a politikai korrektségnek azt a sajátos vegyületét, melyet itt fejleszt igazán tökélyre. Az általa oly gyakran alkalmazott geg lényege a túlkompenzálás: a saját előítéletességétől rettegő szereplő addig magyarázkodik egy ártatlan megjegyzés kapcsán, míg a legintimebb helyzetet is képes pillanatok alatt évszázados társadalmi feszültségekkel megmérgezni. Az első hat epizód végigskálázza a legérzékenyebb témákat, így szép sorjában terítékre kerül a rasszizmus, a homofóbia, a szellemi és testi fogyatékosokon való viccelődés, valamint a vallási gyülekezetben elkövetett istenkáromlás.

A sziporkázóan megírt és nagyszerűen előadott párbeszédek ellenére is kezdett kimerülni a sorozat az első évad végére, hiszen a vendégszereplők vetésforgója ekkor már nehezen tudta leplezni a tényt, hogy ugyanazok a konfliktustípusok térnek vissza az egyes epizódokban. Az alkotók jól mérték fel ezt a helyzetet, és a második évadban új alapokra helyezték a cselekményt a szerencsétlen főhős karrierjének hirtelen berobbanásával. Az önálló sorozatot kapó Andy Millman történetében Gervais saját pályafutása jelenik meg, szigorúan alulnézetből: a sitcomon belüli sitcom egyenesen olyan, mintha a nagysikerű A hivatal megfelelője lenne, melyből sebészeti pontossággal operálták ki kreativitást és humort. Az epizódokon átívelő szakmai hányattatások, és a hírnév okozta magánéleti konfliktusok lényegesen nagyobb elbeszélési ívet tesznek lehetővé, mint az első évad egy helyben toporgó sztorija. Ezt a drámai potenciált aknázza ki Gervais a sorozatot lezáró karácsonyi különkiadásban, mely egész estés tévéfilm keretében tetőzi be hősünk celebvilágban zajló gyászos odüsszeiáját, a sitcomok történetének egyik legfelemelőbb sorozat-fináléjával ajándékozva meg a nézőket.

Címkék: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
fatmaclead2

LÁNCREAKCIÓ

doctorwholead

LÁNCREAKCIÓ

ripper-street-cast

LÁNCREAKCIÓ

utopiaujlead

LÁNCREAKCIÓ

ozlead

LÁNCREAKCIÓ

bored3

LÁNCREAKCIÓ

Social-Network-Photo401

LÁNCREAKCIÓ

studio60_102

LÁNCREAKCIÓ

phillylead

LÁNCREAKCIÓ

intrlead

KRITIKA

marcitremelead

LÁNCREAKCIÓ

breaking-bad

INTERJÚ

273605-mad-men

MAD MEN-JEGYZETEK

mad-men-pete-and-don-ffd9cb44322e2ec1

MAD MEN-JEGYZETEK

whis

MAD MEN-JEGYZETEK

sakk

A NAP KÉPE

lead

AJÁNLÓ

once_magic_rumpelstiltskin

TRAILERPARK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

skipper

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu