studio60_102

LÁNCREAKCIÓ

#4/1. Farkas Gábor: Az apparátusok emberségessége (Aaron Sorkin filmjei és sorozatai)

Farkas Gábor

2011/04/04

A közösségi háló Oscar-díjat nyert forgatókönyve több mint 160 oldalra rúgott. A szokásos struktúra – egy forgatókönyvoldal egy percnyi mozgóképes anyagnak felel meg – szerint a film tehát közel három órás lett volna, ami nagy aggodalommal töltötte el a producereket. A végeredmény mégis mindössze egy perccel haladta meg a két órás játékidőt. Ez pedig Aaron Sorkin szerzőiségének köszönhető: a kamerát mindig morálfilozófiai tézisekben dúskáló, összetett körmondatai, a vágók ollóját pedig géppuskatűzszerű dialógjainak ritmusa irányítják. Alexandre Astruc „kameratöltőtoll” elmélete Sorkin munkásságával a visszájára fordul: a rendező helyett a forgatókönyvíró válik a valódi szerzővé.

Állandó formanyelvi megoldásai és tematikai érdeklődése nem csak a TV-s szériákba – ahol az alkotói struktúra és hierarchia következtében az „írószoba” lelkes csinovnyikjai várják tettre készen a „creator” utasításait –, de az olyan markáns stílussal bíró rendezők, mint David Fincher és Mike Nichols nagyjátékfilmjeibe is áteresztődnek. Sorkin forgatókönyvírói karrierje a kilencvenes évek elején indult, amikor a Broadway-n sikeresen futó tárgyalótermi drámáját a producerek rögtön a hollywoodi elit kellős közepébe katapultálták. A szövegből Rob Reiner rendezett filmet Jack Nicholson és Tom Cruise főszereplésével Egy becsületbeli ügy címmel. Két másik kevéssé jelentős tömegfilm után (Bűvölet, Szerelem a Fehér Házban) a valódi áttörést a kilencvenes évek második felében felfutó televíziós szériák jelentették számára. A nagy sorozat-boom legalább annyira köthető Sorkin szériáihoz, mint a 24-hez, a Helyszínelőkhöz, vagy éppen séggel az HBO-istálló minőségi sorozatainak garmadájához. A Péntek esti meccsek, Az elnök emberei és A színfalak mögött minden kockája magán hordozza Sorkin kézjegyét, mely legfrissebb hollywoodi munkáiban (Charlie Wilson háborúja; A közösségi hál ó) is dominál.

Dialógok géppuskaszóra
Ha létezne olyan elemzési módszer és ez alapján felállított rangsor, mely a filmekben másodpercenként elhangzott szavak számát méri, a Sorkin forgatókönyvei alapján készült mozgóképek kétségkívül a lista élén szerepelnének. A fenti rövid anekdota tiszta képet fest arról, hogy munkái mekkora hatással vannak a filmek vagy a sorozatok vizuális formavilágára, félreismerhetetlenné téve ezzel minden egyes általa írt sorozatepizódot vagy nagyjátékfilmet.

 

Már a P éntek esti m eccsek is egy kikristályosodott formai világot mutat: mondhatjuk akár, hogy Sorkin tévés pályája leges-legelején amolyan informális kódexet alkotott használni kívánt eszközeiről. (A tartalom, a formanyelv, a műsortípus és a médium itt azonban még nem alkot tökéletes egységet.) A sorozat egy tévés sportműsor kulisszái mögé enged betekintést, és a show-ban dolgozók magánéleti és szakmai viszonyrendszerét is feltérképezi. Az eredetileg sitcomként kategorizált széria rövid időn belül Sorkin hazai pályájának számító dramedy-be fordult, a vígjáték-szituációkat egyre sűrűbb drámai helyzetekkel egészítette ki, az aláfestő nevetéssel támogatott egysorosokat szikárabb, intellektuálisabb, minden harsányságot mellőző, de mégis humoros dialógok váltották. Ez a dramaturgiai változtatás az első néhány epizód után már a laugh track megszűntetését is eredményezte, azonban a huszonkét perces epizód-hossz nem kedvezett a tézisszerű gondolatok kifejtésére. A heti huszonkét perc nem alkalmas átívelő drámai konfliktusok bemutatására sem, így a nézőszám ennek megfelelően csökkent.

A mindössze két évadot megélt Péntek esti meccsek mégis kiváló gyakorlóterepet jelentett Sorkin számára, hogy kikísérletezze egyéni filmnyelvét, melyet legszembetűnőbben szerzői és leginkább formatudatos munkájában, Az elnök embereiben kamatoztatott a következő szezontól. 1999-ben indították útjára a szériát az NBC csatornán állandó alkotótársával, Thomas Schlamme rendezővel. A sorozat tervét és pilotját azonban csak nehezen sikerült átpréselni csatorna gazdasági szakemberekből és marketingesekből álló, bankó-orientált belső cenzúráján. Az ellenállás jogos volt: kit is érdekelhet egy országos hálózaton futó, oknyomozó újságíró alaposságával bíró, az amerikai elnök operatív stábjáról szóló bennfentes drámai sorozat? A bizalmatlanság hamarosan mégis tévesnek bizonyult: Az elnök emberei a kritikák és a nézettség tekintetében a csatorna zászlóshajója lett. A látszólagos hendikepek, az erős szakmaiság, az alaposság és az önkritikus patriotizmus mind a demokrata, mind a republikánus politika elkötelezettei számára vonzónak bizonyult.

Sorkin a hét évadot megért széria első négy évében látta el a készítői és vezető-írói feladatokat. Ez a négy szezon Bartlet elnök és munkatársai kormányzatának működését beszéli el. Az elnök emberei az egy évadon át tartó összetett narratív szálnak köszönhetően (például az elnök újraválasztási kampánya, vagy eltitkolt betegsége miatti meghurcoltatása) a serialek csoportjába sorolható, a serial-szerkezetet azonban procedurális jellemzők egészítik ki. A procedurális sorozatok a könnyebb nézői bekapcsolódás érdekében a „heti egy eset-struktúrára” épülnek. A korszak trendjének megfelelően Az elnök emberei mindkét típus elemeit hordozza, mivel minden epizód egy jól körülhatárolható konfliktust igyekszik megoldani, mely gyakorta csak mellékesen, vagy egyáltalán nem kapcsolódik az egész szezonon átívelő konfliktushoz. A mikroközösség mindennapjait bemutató sorozat minden egyes epizódja azonos formanyelven kommunikál: Sorkin pergő és sziporkázó párbeszédeit állítja a középpontba. A folyamatos fecsegés azonban közel sem beszélőfejes, kisrealista képeken történik.

A Fehér Ház irodájának folyosóján követ a kamera két karaktert. A figura előre megy, be nem áll a szája, a mondandó nem szűnik, legfeljebb más veszi át a szót. Újabb karakterek váltják egymást a díszletek labirintusában, a felvevő továbbra is velük tart, vágás nélkül. Már percek óta rohamléptekkel bolyonganak a világpolitika tempomának tekinthető épület kulisszái mögött. Az angol nyelvű szakirodalom ezt a felvételmódot nevezi Walk and talknak, és ez Sorkin sorozatainak egyik legfelismerhetőbb szerzői jegye: a folyamatos gyaloglás közben összetett, kulturális és társadalomtudományi utalásoktól hemzsegő mondatokat hadaró karakterek hosszúbeállításos felvétele. Sorkin körmondatai a film formanyelvére is hatással vannak, a hosszúbeállítások a dialógusok alapján szerveződnek. A párbeszédek körkörössége és összetettsége a beállításokban és a vágás stílusában egyaránt markánsan megjelenik: a körkörösséget a dialógba belépő újabb és újabb szereplők és azoknak folyamatos mozgása szavatolják. Azon túl, hogy a párbeszédek dinamikussága egy egész film vagy egy sorozat tempóját meghatározza, a mozgó kamera tovább gyorsítja az amúgy is pergő ritmust.

YouTube előnézeti kép

A hosszúbeállítások szükségszerűen kimunkált díszletet igényelnek, a kevés helyszínen játszódó cselekmény miatt a mise en scène a szokottnál is nagyobb hangsúlyt kap. A kulissza már-már metaforikussá válik, a szuggesztív, homogén díszletek közt vándorló figurák pedig folyamatosan áramló tézisek vagy gondolatok egy óriásira duzzadt elmében. Ezt az érzetet erősíti, hogy a szereplők sok esetben elharapott mondatokkal kommunikálnak, vagy a félig kimondott téziseiket egy másik karakter fejezi be. Egy közös tudat képviselőiként lépnek fel, Sorkin morális dilemmáinak manifesztumaként.

(Folytatjuk.)

Címke: , , ,

Social-Network-Photo401

LÁNCREAKCIÓ

fatmaclead2

LÁNCREAKCIÓ

doctorwholead

LÁNCREAKCIÓ

ripper-street-cast

LÁNCREAKCIÓ

utopiaujlead

LÁNCREAKCIÓ

ozlead

LÁNCREAKCIÓ

Extras_Season2_Poster.preview

LÁNCREAKCIÓ

bored3

LÁNCREAKCIÓ

phillylead

LÁNCREAKCIÓ

intrlead

KRITIKA

marcitremelead

LÁNCREAKCIÓ

orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

leftovers1

LÁNCREAKCIÓ

lena_dunham_donald_glover_girls_season_2_

LÁNCREAKCIÓ

2043105-1200x675

LÁNCREAKCIÓ

breaking-bad

INTERJÚ

273605-mad-men

MAD MEN-JEGYZETEK

mad-men-pete-and-don-ffd9cb44322e2ec1

MAD MEN-JEGYZETEK

whis

MAD MEN-JEGYZETEK

sakk

A NAP KÉPE

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu