Habár a The Expendables (magyar címkeresztségben: Ágyútöltelékek) hivatalos hazai bemutatójára még legalább egy bő hónapot várnunk kell, a MONSTER OF THE WEEK ma éjjel kihasítja a maga aprócska szeletét a világon végigzúduló hype-hullámból. A ma esti program a Mesék a kriptából Arnold Schwarzenegger által rendezett epizódja, mely már megelőlegezi az akciósztárok szerzői filmessé válásának kurrens hullámát, és a tovább gomb után – a nyolcvanas évek hagyományainak megfelelően – nem túl igényes magyar szinkronnal teljes egészében megtekinthető.

Az osztrák tölgy és az EC az ötvenes években megjelent horrorképregényeit adaptáló, cinikus hangütésű tévészéria közötti összekötő-kapcsokat egyértelműen a Mesék a kripták fölött többedmagával bábáskodó akcióspecialista, Walter Hill, illetve a számos Schwarzenegger-mozit producerként jegyző Joel Silver kínálja. De az egyszemélyes kommandó megjelenése a számára teljesen idegen közegben némileg túlmutat a szimpla PR-fogáson: a Schwarzenegger által képviselt értékrend éppoly idegen fenomén a Mesék a kriptából világában, mint a Halálosztó Betlehemben, így A csere egyrészt ironikus fricska a Vörös zsaruból és a Terminátor 2-ből ismert, naivan morális Schwarzenegger-kép felé, másrészt pedig a testkultuszt kifigurázó tanmesében teszi idézőjelbe a hajdani body builder életművét.

A Mesék a kriptából fekete humorban és nihilizmusban áztatott univerzumában a Schwarzeneggerhez köthető értékek eleve bukásra ítéltettek: ahogyan a testépítő a keretgegben is megfizet a Kriptaőrrel való packázásért, úgy A csere végső tanulságában  is a pénz hatalmát élteti a test felett. A cinizmusa ellenére is klasszicizáló tanmesében mégis számos olyan motívum felbukkan, amely elsősorban nem a testcserés horrorfabulák, hanem Schwarzenegger életművének sajátjai, elég a főhőssel kikezdő huligánok megregulázására (lásd a Terminátor – A halálosztó vagy a Vörös zsaru vonatkozó jeleneteit), vagy a meztelen, izmos férfitestet pásztázó, és egyúttal azt fetisizáló kamera néhány másodpercére gondolni. De a nyolcvanas évek reprezentatív akciósztárjának és ugyanezen évtized meghatározó horrorszériájának találkozása a néhány átcsempészett motívum ellenére is szükségszerűen előbbi vereségével zárul: ahogy a New York-i Herkules múmiaként végzi a kerettörténetben, úgy A csere is a test eldobhatóságát énekli – ahogy teszi azt Stallone fentebb említett, már címében is árulkodó legfrissebb munkája magukkal az akciósztárokkal, s melynek visszafogott pátoszával szemben a Mesék a kriptából az újrafelhasznált korpusz üresen maradt helyét egy másik materialista értékkel tölti fel.