Az osztrák tölgy és az EC az ötvenes években megjelent horrorképregényeit adaptáló, cinikus hangütésű tévészéria közötti összekötő-kapcsokat egyértelműen a Mesék a kripták fölött többedmagával bábáskodó akcióspecialista, Walter Hill, illetve a számos Schwarzenegger-mozit producerként jegyző Joel Silver kínálja. De az egyszemélyes kommandó megjelenése a számára teljesen idegen közegben némileg túlmutat a szimpla PR-fogáson: a Schwarzenegger által képviselt értékrend éppoly idegen fenomén a Mesék a kriptából világában, mint a Halálosztó Betlehemben, így A csere egyrészt ironikus fricska a Vörös zsaruból és a Terminátor 2-ből ismert, naivan morális Schwarzenegger-kép felé, másrészt pedig a testkultuszt kifigurázó tanmesében teszi idézőjelbe a hajdani body builder életművét.
A Mesék a kriptából fekete humorban és nihilizmusban áztatott univerzumában a Schwarzeneggerhez köthető értékek eleve bukásra ítéltettek: ahogyan a testépítő a keretgegben is megfizet a Kriptaőrrel való packázásért, úgy A csere végső tanulságában is a pénz hatalmát élteti a test felett. A cinizmusa ellenére is klasszicizáló tanmesében mégis számos olyan motívum felbukkan, amely elsősorban nem a testcserés horrorfabulák, hanem Schwarzenegger életművének sajátjai, elég a főhőssel kikezdő huligánok megregulázására (lásd a Terminátor – A halálosztó vagy a Vörös zsaru vonatkozó jeleneteit), vagy a meztelen, izmos férfitestet pásztázó, és egyúttal azt fetisizáló kamera néhány másodpercére gondolni. De a nyolcvanas évek reprezentatív akciósztárjának és ugyanezen évtized meghatározó horrorszériájának találkozása a néhány átcsempészett motívum ellenére is szükségszerűen előbbi vereségével zárul: ahogy a New York-i Herkules múmiaként végzi a kerettörténetben, úgy A csere is a test eldobhatóságát énekli – ahogy teszi azt Stallone fentebb említett, már címében is árulkodó legfrissebb munkája magukkal az akciósztárokkal, s melynek visszafogott pátoszával szemben a Mesék a kriptából az újrafelhasznált korpusz üresen maradt helyét egy másik materialista értékkel tölti fel.
Name
EmailNot published
Website
Comment
Remek. Igazi kincseket tartogat még ez a topic, úgy érzem. :)
[Válaszolok erre]
Már az anyaggyűjtés is életre szóló móka:).
Téma: Kortárs skandináv film
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben "Isten mint hatalommániás pszichopata" - Jensen a Prizma kérdéseire válaszol Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje "Ne legyetek olyan kapzsik!" – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal Farkas Gábor: A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése (fordtította: Pálos Máté és Roboz Gábor) Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
Animatéka
Varga Zoltán: Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról Rózsás Lívia: Művészeti ágak között - Waliczky Tamás rövid portréja
Varió
Réz Anna: Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
Állókép
Szemző Zsófia: Transzmutáció - Darwin üdülése