11840lead

MONSTER OF THE WEEK

#41. Álmomban megint az Overlookban jártam (Mick Garris: Bag of Bones)

Sepsi László

2012/01/05

A golyó és a Kétségbeesés egyértelmű bukása után Mick Garris az itthon Tóparti kísértetek címmel megjelent regény adaptálásakor az aranykorát mintegy két évtizede élt 4-6 órás minisorozat-formátumhoz nyúlt vissza. A forma papíron remek ötlet, hiszen a Bag of Bones nem igényel drága vizuális effektusokat, ahogy az ugyancsak monstre játékidővel tévére átültetett és az olcsó digitális trükköket igencsak megsínylő Rémkoppantók vagy a Végítélet, de ettől még a hétszáz oldalnyi csikorgó dramaturgiával és markáns szubjektivitással elmesélt, kissé túlírt kísértettörténetből végül Garrisnek annyira sem sikerült nézhető filmet kovácsolnia, mint amennyire ezt az alapanyag indokolná.

Michael Noonan bestselleríró kálváriája valójában kevésbé kiforrott variáció a Ragyogásra és A Manderley-ház asszonyára: felesége halála után az írói válságtól és rémálmoktól szenvedő férfi visszavonul egy tóparti nyaralóba, ahol – miközben látomásai csak szaporodnak – még labilisabbá válik, ráadásul egy vonzó fiatal nő és kislánya miatt a helyi pszichopata multimilliomos aggastyánnal is összeakasztja a bajszát. Mintha az Overlook Hotelben történteket Jack Torrance mesélné el: Noonan minden szerethetősége ellenére nyilvánvalóan nem teljesen épelméjű elbeszélő, aki már akkor szellemekkel társalog, amikor még meg sem érkezett a kísértetjárta nyaralóba, ráadásul a szintén a Ragyogás szerkezetét idéző epilógusban részint kártyáit is fölfedi, számos arra vonatkozó utalást elejtve, hogy a korábbi oldalszázak egy regényíró fikciós szövegeként is értékelhetőek – de mivel mindvégig Noonan nézőpontja a domináns, ez a lehetőség nem kap nyílt megerősítést.

A Tóparti kísértetekkel King a kísértettörténet felől a (neo)gótikus melodráma felé mozdult: míg a szerző harmadik saját néven megjelent regényében Jack és Wendy viszonya jellegzetesen huszadik századi, kihűlt házastársi viszony, addig a Tóparti kísértetek nekrofíliától terhes szerelmi háromszöget működtet, melynek csúcsait Noonan, az ifjú és kívánatos Mattie Devore, illetve a férfi halott felesége jelentik. Ugyancsak a gótikus hatásokból fakadnak az idős antagonista, Max Devore attribútumai: a gazdag, félőrült és velejéig gonosz arisztokrata figurája a Kingtől megszokott maine-i vidékbe helyezett viktoriánus közhely, a dekadens és romlott felső tízezer motoros tolókocsiba kényszerített kvázi-paródiája, aki részben ennek köszönhetően némiképp ki is lóg a kortárs közegben zajló cselekményből – annak ellenére, hogy olyan cselekményvilágról van szó, ahol a vízbefulladt gyerekek és halott bluesénekesnők szellemei nap mint nap a legnagyobb természetességgel játszanak a hűtőmágnesekkel.

Garris Pierce Brosnan főszereplésével készült adaptációja, hasonlóan a rendező-producer korábbi próbálkozásaihoz, a Bag of Bones tisztán horror aspektusaira helyezi a hangsúlyt, egyúttal azon az áron, hogy a regény mélyszerkezete és a King-univerzum itt is munkáló szervezőelvei ezáltal lényegében elpárolognak. Megtartja ugyan a legfontosabb fordulatokat és lehetőség szerint tovább fokozza őket – kivéve a regény csúcspontját jelentő, de itt érthetetlen okokból elmismásolt barbecue-mészárlást –, de mindeközben leginkább a szubjektivitás ábrázolásának nehézségei kötik le a figyelmét. A főhős többszörösen rétegzett álmokat álmodik, több időt tölt privát lidércnyomásaiban, mint a valóságban, de a nyolcvanas évek szürreál-horrorjainak legkopottabb fogásait újrázó szekvenciák viszonylag rövid időn belül szimpla időhúzássá silányulnak, melyek éppen Noonan elméjének működéséről árulják el a legkevesebbet. De azzal együtt, hogy a regény legfőbb erősségének tartott tudatfolyamot sikertelenül ülteti át a képernyőre, Garris a Bag of Bones dramaturgiai szerkezetét is dilettáns módon bontja meg: a könyv csaknem eseménytelen első felének fő feszültségforrása Max Devore megjelenésének késleltetése, a helyi pletykák már-már misztikus túlzásaiba burkolt vénember csaknem isteni apafiguraként növekszik emberfelettivé, hogy az így emelt márványszobrot banális színrelépése (ápolónőjével közösen kövekkel dobálják meg a tóba esett főhőst) azonnal porrá törje. Garris ábrázoláskényszere – lásd a kendőzetlen megmutatás a Ragyogás tévéverzióját idéző katasztrófáját a finálé szellemarcú fájának fájóan ócska CGI-effektjében – viszont már az első jelenetekben kiiktatja Devore-t mint feszültségforrást, teljes fényében bemutatva a rokkant milliomost és Cassandra Peterson Elvirájának utánérzéseként megjelenő szolgálóját.

A Tóparti kísértetek filmadaptációjának legjelentősebb vesztesége – a bizarr szerelmi háromszög és vele együtt a melodráma-vonal kidolgozatlansága mellett – a King-univerzum szervezőelveinek már említett figyelmen kívül hagyása. Az 1998-ban megjelent regény egyfajta átvezetés a Ragyogás és az ezredforduló után az alkotói szerepvállalást újraértelmező Lisey története-Duma Key kettős között: a lovecrafti rémekkel benépesített utóbbi két írásában King eljut arra a pontra, hogy művészeit passzív médiumfiguraként ábrázolja, akiknek művei egy valóságon túli dimenzió entitásainak átszüremkedő üzenetei, teljesen függetlenül az alkotói személyiségtől. Ez a közvetítőszerep már jelen volt a baltát lóbáló Jack Torrance-ben és a tóparton szomorkodó Michael Noonanben is: mindketten írói válságuk közepette válnak egy természetfeletti entitás játékszereivé, kihunyt kreativitásukból fakadóan arra kárhoztatva, hogy ők maguk váljanak üres lappá, nem újraírva és így feldolgozva, hanem legnyersebb formájában újrajátszva az elátkozott helyek falai között kísértő múltat. A Stephen King-i „rossz hely” önálló tudattal és célokkal felruházott, antropomorfizált mitikus tér, melynek manipulációi messze túlnyúlnak földrajzi határain, ahogy a Ragyogás, a Kedvencek temetője és Duma Key esetében, itt a Nevető Sarára keresztelt tóparti nyaralónál sem kétséges, hogy a hely Vénusz légycsapójaként csalta magához áldozatait, kezdve Noonan feleségének halálával, mely esemény ilyetén értelmezéséről a filmben természetesen egy szó sem esik.

Az eredeti címben szereplő „zsák csont” szintén a fiktív alakok és a valóság viszonyára utal: a filmben is felidézett Hardy-aforizma szerint egy hús-vér személyhez képest a legjobban kidolgozott regényalak sem több egy zsák csontnál, a Tóparti kísértetek pedig azt a folyamatot írja le, ahogy a saját fantazmagóriái közé szorult író végül maga is fikcióvá válik, egy olyan történet szereplőjévé, amit már nem is ő maga ír, hanem nála jóval hatalmasabb entitások és amelyből csak úgy léphet ki, ha végleg felhagy az alkotással. Max Devore-hoz hasonlóan – mint két zsák csont egy sztoriban, akiknek nem tetszik a rájuk osztott szerep – az integritásáért küzd egy évszázados átok ellenében: de Garris interpretációjában mindebből szinte semmi derül ki. A képernyőre már csak a szellemek huhogásából szőtt zsák jutott.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

1401x788-king_final

INTERJÚ

chloe-grace-moretz-as-carrie-white-in-carrie-4

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

womanblack_3

KRITIKA

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

imprint(moh)

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

becka

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

qpid

MONSTER OF THE WEEK

xfiles

MONSTER OF THE WEEK

TalesFromTheDarksidelead

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

1401x788-king_final

INTERJÚ

chloe-grace-moretz-as-carrie-white-in-carrie-4

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

womanblack_3

KRITIKA

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

imprint(moh)

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

becka

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

qpid

MONSTER OF THE WEEK

xfiles

MONSTER OF THE WEEK

TalesFromTheDarksidelead

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

';?>
nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

1401x788-king_final

INTERJÚ

chloe-grace-moretz-as-carrie-white-in-carrie-4

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

womanblack_3

KRITIKA

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

imprint(moh)

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

becka

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

qpid

MONSTER OF THE WEEK

xfiles

MONSTER OF THE WEEK

TalesFromTheDarksidelead

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu