houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

40. Double Fulci: House of Clocks; Sweet House of Horrors

Csiger Ádám

2011/11/19

Az olasz fantasztikus műfajfilm (sci-fi, horror, fantasy) a 80-as évek második felére válságba jutott: Mario Bava és Argento munkái a hatvanas-hetvenes években Amerikára is visszahatottak, de a nyolcvanas évek végétől már csak elvétve készültek a fantasztikum műfaji nagyformájába tartozó sikerfilmek Itáliában. Amitől Amerikában a televízió elterjedésekor tartottak, Olaszországban ekkor következett be, a TV legyőzte a mozit a nézők figyelméért folytatott csatában, olyan rendezők voltak kénytelenek tévének dolgozni, mint Deodato, Soavi és Lamberto Bava. Az itáliai fantasztikus műfajfilm sorsát Lucio Fulci karrierje példázza legjobban: a hetvenes években remekművek sorát készítő mesterrendező a nyolcvanas évektől egyre kisebb költségvetésből dolgozott, látványosan trash minőségű munkák kerültek ki a keze alól, 1989-ben pedig televíziós projekthez írt alá. A Reteitalia csatorna felkérte őt és a szintén veterán Umberto Lenzit két-két horrorfilm megrendezésére „Doomed Houses”, azaz “elátkozott házak” jeligével. A fantasztikus film a tévében sem tudott gyökeret verni: ahogy az a két horroristától várható volt, filmjeik olyannyira felkavarónak bizonyultak, hogy nem kerültek adásba.
A filmek angol szinkronnal láthatóak.

Fulci karrierje minden más rendezőénél jobban reprezentálja a második világháború utáni olasz tömegfilm tündöklését és bukását. Több műfajban rendezett, mint például Leone, a nagy- (pl. Freda, Mario Bava) és kismesterekkel (Lenzi, Martino, Lamberto Bava) ellentétben szerzőnek tartják (a  Cahiers du Cinema nevezte nagybetűs auteurnak), annak ellenére, hogy a másik neves olasz horroristával, Argentóval szemben nem akart több lenni vérprofi szakembernél. Gyakorlóéveit olyan mesterek mellett töltötte, mint Visconti, Rossellini, Fellini, Steno és Mario Bava, fiatalon számos műfajban kipróbálta magát vígjátéktól westernig, megengedhetett magának egy nem-műfaji szerelemprojektet (Beatrice Cenci), majd a hetvenes években készített giallóival jutott a csúcsra, melyek között szolid, fordulat- és suspense-orientált thrillerek és gore-gazdag slasherek egyaránt akadnak; akinek volt szerencséje a Perversion Story, az A Lizard in a Woman’s Skin, a Don’t Torture a Duckling és a Seven Notes in Black című opusokhoz, bajosan kételkedhet tehetségében. A fordulópont az 1979-es Zombi 2 volt, mely az Olaszországban Argento által Zombi címen forgalmazott Holtak hajnala nem hivatalos folytatásaként hatalmas siker lett, Fulcitól ettől kezdve elsősorban gore- vagy zombihorrort vártak, de még e nem túl disztingvált szubzsánerekben is sikerült maradandót alkotnia a lovecrafti Az élőhalottak városa és a modernista A pokol hét kapuja képében. Innentől viszont lejtő következett, nem tudott műfajt váltani, a gengszterfilm (Contraband), a fantasy (Conquest) és a sci-fi (New Gladiators) zsánereivel való próbálkozásait nem követték folytatások, horrorfilmjeinek minősége pedig az olasz fantasztikus műfajfilm ellehetetlenülésével, egyre kisebb büdzséjükkel arányosan csökkent. [1]

1989-re Fulci trashfilmessé degradálódott, immár kizárólag „gore-keresztapaként” igyekezett felérni reputációjához, de effektjei is silányabbak lettek (mint egykori orvostan-hallgató, erre ő is felfigyelhetett). Hogy a Centro Sperimentale di Cinematografia-n diplomázott (így kifejezetten művelt) rendező mennyire utált low budget horrort forgatni, arról az 1990-es posztmodern hattyúdalának, utolsó jó filmjének is nevezhető Cat in the Brain alkalmával nyilatkozik, melyben önmagát, egy problémás, lecsúszott sztár-direktort játszik, aki egyszerre két gagyihorrort forgat (melyeket korábban valóban elkészített), majd miattuk idegronccsá válik. A két “Doomed Houses” filmje közül csak a House of Clocks (Órák háza) kapot pozitív visszajelzéseket a Fulci-rajongóktól, míg a Sweet House of Horrors-t (A horror édes háza) egyik legrosszabb filmjeként tartják számon.  Előbbit Balzac-idézettel nyitja (“Ha az idő elindulna visszafelé, bűneink is megismétlődnének”), sőt high concept premisszáját is erre építi. Főhőse egy óramániás, háborodott öregember, aki feleségével együtt eltette láb alól kapzsi örököseit, viszont ezúttal az ő idejük jött el: néhány züllött fiatal kirabolja őket, de amikor megölik az öreget, a házban lévő órák visszafelé kezdenek járni, a halottak feltámadnak, az elkövetett rémtettek megismétlődnek. A sztorit természetesen senki nem gondolhatja komolyan, de Fulci relatíve érvényes trashfilm-alapszituációt talált egy non-stop gore-horrorhoz, melyben posztmodern pastiche-módra idézgeti saját életművét és irodalmi inspirációit (például Poe-t). A film műfaja legprimitívebb szintjét, az ultrakonzervatív, moralizáló képregényes-grafikus horrort képviseli: Isten ugyanolyan hatékonysággal csap le a filmbeli vétkezőkre, mint teszi azt az Ószövetségben, csupán kegyetlenebbül, minden karakter bűnös, és legalább egyszer kínhalált halnak. A House of Clocks aranyközépút a artisztikus (A pokol hét kapuja) és a posztmodern (Cat in the Brain) trash-horror között, ekképp “magas trashnek” sem túlzás nevezni, Gianluca és Giancarlo Castoldi kritikusok egyenesen De Chirico és Dalí művészetét emlegették kapcsán.

YouTube előnézeti kép

„Ha megpróbálom elképzelni a lehetetlent, visszamegyek a gyerekkorba, csak egy gyerek érheti el a lehetetlent” – ezúttal Hawthorne-tól idéz, és tartja is magát e tézishez, a Sweet House of Horrors családi- illetve gyerekfilm, gyermeki nézőpontból narrált tündérmese (ekképp a House by the Cemetery továbbgondolása), Fulci Kémkölykökje, mely a játékidő oroszlánrészében olyannyira mézesmázos, hogy joggal nevezhető a leginkább atipikus filmjének. Egy házaspárt otthonában gyilkol meg egy rabló, két gyermekük így egy rokon pár gyámsága alá kerül, akik viszont árulni kezdik a házat. A szülők szellemként jelen maradnak, hogy örökre gyermekeikkel lehessenek, de ehhez meg kell védeniük a házat a lebontástól, önmagukat pedig romlott rokonaiktól és az általuk felbérelt flúgos ördögűzőtől. Fulci részéről nagy coming outról azért nem beszélhetünk: hozza az elvártakat, opusát nem túlzás minden idők legvéresebb gyerekfilmjének nevezni, a direktor ráadásul kitartja látványosan ócska gore-jeleneteit, mely immár tudatos trash-rendezői attitűdre utal. A műfaj horror-vígjáték: a House of Clocks esetében csak néhány pillanat erejéig jelent meg a fekete humor, a Sweet House of Horrors viszont már látványosan mutatja Fulci részéről a nevettetés szándékát. Igyekeznie sem kellett nagyon, a film ott is nevettető, ahol ilyen intenciót nem feltételezhetünk, becslésem szerint itt láthatók a filmtörténet legrosszabb gyerekszínészi alakításai, melyek dilettáns angol szinkronnal tragikomikusak csak igazán.

YouTube előnézeti kép

E két film elsősorban kuriózumként érték, Fulci jobb filmjeire csak nyomokban emlékeztetnek, de a Cat in the Brain bizonyítja, hogy esetében szó sincs öregkori elhülyülésről. Sejthette, hogy filmjei túl véresek lesznek ahhoz, hogy a Reteitalia adásba engedje, nem kizárt, hogy a televízióról mondta el keserű véleményét. Saját bőrén érezhette, hogy az olasz tévében nincs helye transzgresszív szerzőknek, a helyi fantasztikus műfajfilm pedig vele együtt halt, a kilencvenes évektől napjainkig készült, vállalható zsánermozikat egy kezünkön megszámolhatjuk.

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A Manhattan Baby-ben látható az egyetemes filmtörténet egyik legmeglepőbb és legcsúnyább bakija: Fulci megcsinálja jellegzetes közelijét színészének szemeiről, akin viszont szemsérülése miatt napszemüveg van, így az egész stáb adja arcát a hibához, a jelenetet feltehetően a szűkös büdzsé és határidő miatt nem forgatták újra.

Címke: , , ,

skinb

magazin

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

door-into-darknesslead

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

scarecrlead

MONSTER OF THE WEEK

monsqad

magazin

skipper

MONSTER OF THE WEEK

jopgidjjaqoebig

MONSTER OF THE WEEK

ScreamOfTheWolflead

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

crypt

MONSTER OF THE WEEK

fridaythe13th

MONSTER OF THE WEEK

sharknad

MONSTER OF THE WEEK

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

TheGreylead

KRITIKA

skinb

magazin

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

door-into-darknesslead

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

scarecrlead

MONSTER OF THE WEEK

monsqad

magazin

skipper

MONSTER OF THE WEEK

jopgidjjaqoebig

MONSTER OF THE WEEK

ScreamOfTheWolflead

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

crypt

MONSTER OF THE WEEK

fridaythe13th

MONSTER OF THE WEEK

sharknad

MONSTER OF THE WEEK

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

TheGreylead

KRITIKA

';?>
skinb

magazin

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

door-into-darknesslead

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

scarecrlead

MONSTER OF THE WEEK

monsqad

magazin

skipper

MONSTER OF THE WEEK

jopgidjjaqoebig

MONSTER OF THE WEEK

ScreamOfTheWolflead

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

crypt

MONSTER OF THE WEEK

fridaythe13th

MONSTER OF THE WEEK

sharknad

MONSTER OF THE WEEK

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

MBDTING EC001

MONSTER OF THE WEEK

DOYOI

MONSTER OF THE WEEK

TheGreylead

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu