monsqad

magazin

MONSTER OF THE WEEK 15. Monster Squad ep 1×01: Queen Bee (a bevezetőt írta: Sepsi László)

Sepsi László

2011/01/22

A klasszikus, alapvetően a Universal stúdió műfajindító ciklusához kötődő horrormonstrumok végítéletét elsősorban nem az hozta el, hogy a hatvanas-hetvenes évekre a hétköznapi valóság sokkal rémítőbb lett a Drakulát és társait körülölelő pszeudogótikus közegnél. Ugyan a Célpontok és A texasi láncfűrészes mészárlás hétköznapi pszichopatái, Az ördögűző és az Ómen-sorozat megszállott gyerekei vagy az elburjánzó állathorror fenevadai egy szűk évtized alatt kiszorították a klasszikus szörnyeket az amerikai filmszínházakból, ám a régimódi rémek dicső (tetsz)halál helyett a televízióban és azon belül is a gyerekműsorok szolid közegében találtak megalázó menedékre. A trendindító 1964-es The Munsters és jóval nagyobb kultuszt kivívott konkurenciája, az Addams Family a család legkisebb tagjait szórakoztatták azokkal a szörnyűségekkel, melyekre három évtizeddel korábban egy egész nemzet sikongott a moziteremben. A Universal szörnyeinek kasztrálását bő tíz évvel később az alig tucatnyi epizódot megért, de még így is kultstátuszba emelkedett Monster Squad tetőzte be, amely túlhajtott infantilizmusával és a kultikus Batman-tévésorozatot idéző pop-artos stilizációjával egy raklapnyi Abbott és Costellónál kíméletlenebbül fosztotta meg az old school szörnyeket maradék méltóságuktól is.

Még mielőtt a Universal-rémek életre kelt viaszfiguráiból formálódott akciócsoport végleg feledésbe merült volna, a Monster Squad – olyan hasonszőrű társaihoz hasonlóan, mint a szintén korának gyerekműsoraként indult Szellemirtók vagy a már említett Addams család – megkapta a kötelező mozis kanonizációját, s a nyolcvanas évek másik meghatározó horrorkomédiájaként számon tartott Borzalmak éjszakáját is jegyző Fred Dekker egyúttal a Universal szörnyeit is visszahelyezte a horrorpanoptikumban őket megillető helyre. Az 1987-es The Monster Squad – melynek címe már nem a rémekre, hanem a velük szembeszálló, horrorrajongó kiskamaszokra reflektál – visszaállítja a modernista hagyományok által felforgatott status quo-t, ezáltal előkészítve a terepet a kilencvenes évek elején felbukkant, barokkos stilizációjukkal együtt is klasszicizáló major re-adaptációknak (mint Coppola Drakulája vagy Branagh Frankensteinje).

Az eredeti Monster Squad-széria alátámasztja azt a tételt, miszerint egy alapvetően negatív tömegfilmes figura elhasználódásának legfőbb ismérve annak domesztikálódása – lásd a sorozatgyilkosok megszelídülését és hőssé válását Hannibal Lectertől Dexterig, a vámpírfilm-dömpinget betetőző, kasztrált vérszopók esetét az Alkonyattól a True Bloodig, vagy akár a kísértetek a Ghostig és Casperig vezető hosszú útját. A gyerekszoba bájos bútordarabjaivá vált Frankenstein, a Farkasember, és Drakula – akik az alig pár évvel később készült, Tobe Hooper-féle Borzalmak városában is csak fröccsöntött játékfigurákként bukkannak fel, miközben Salem’s Lot lakosságát jóval elvetemültebb, újfajta vérszívók tizedelik – egyúttal az újfajta borzalmak legfőbb ellenszereivé is válnak, akik mintegy legyengített fertőzésként készítik fel a befogadókat a horrorfilm (és a valóság) veszedelmesebb entitásaira (megint csak lásd a Borzalmak városának vagy a nyolcvanas évek olyan rémfilmjeinek példáját, mint a Frászkarika vagy a The Monster Squad, ahol a Gonosz legyőzésének formáit a hősök elsősorban klasszikus horrorfilmekből következtetik ki). A Monster Squad ezt a folyamatot modellezi kiválóan: a délelőtti matinéban Drakula és társai a modern horror olyan rémségeivel kerülnek szembe, mint a gyilkos méhek (Queen Bee – két évvel Herzog Rajzásának megjelenése után) vagy a hetvenes évek paranoiafilmjeinek agymosó bűnszervezetei és imposztorai (Mr. Mephisto, No Face). Mert a gyerekszobában még minden monstrum legyőzhető és akár a legcsúfabb játékfigurák is segítségül hívhatóak.

Címke: , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

bogie

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-267332

MONSTER OF THE WEEK

thenightofthehunter

MONSTER OF THE WEEK

tk3

MONSTER OF THE WEEK

scarecrlead

MONSTER OF THE WEEK

squeeze

magazin

skinb

magazin

HalloweenTree Fahey

MONSTER OF THE WEEK

skipper

MONSTER OF THE WEEK

jopgidjjaqoebig

MONSTER OF THE WEEK

ScreamOfTheWolflead

MONSTER OF THE WEEK

nyuszi

MONSTER OF THE WEEK

crypt

MONSTER OF THE WEEK

fridaythe13th

MONSTER OF THE WEEK

sharknad

MONSTER OF THE WEEK

MBDHOOF EC125

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu