Szűk másfél hónappal ezelőtt a Prizma Online hétvégi telehorror-rovata Ray Bradbury-vel búcsúzva vonult röpke téli álomra, így a második etap a viszonylagos folytonosság jegyében nem is indulhat mással, mint a sci-fi klasszikus mesterének egy újabb tévéfilmjével. De a The Halloween Tree tanulságokban gazdag dark fantasyjának legfőbb aktualitását elsősorban mégis a Prizma januárban megjelenő ötödik száma adja, amely a gyerekfilm és holdudvarának elméleti problémáit járja körül, Roald Dahltól a tinihorrorig. Ugyanezen oknál fogva a következő hetek szombat esti bejegyzései – ha nem is kivétel nélkül – de a fiatalabb korosztályt célzó rémfilmeket veszik célba, amit az is indokol, hogy a televízió médiumában jelentek meg először a legkisebbeket célzó horror-mozgóképek.

A Cartoon Network produkciójában készült The Halloween Tree már érezhetően egy olyan kor terméke, amely túl van a gyerekeknek szóló mozgóképek megreformálásán. Nem csupán a korábbi évtizedek domináns Disney-rajzfilmjeitől üt el sötét színkezelésével, de választott témáján keresztül is bizonyítja, hogy Tim Burton és társa az elmúlt években sikerrel kanonizálták többek között a halál karneváli ábrázolását (Beetlejuice-tól az Addams családig) a gyerekfilm határain belül. A The Halloween Tree haldokló barátjuk megmentéséért téren és időn keresztül vezető odüsszeiára induló főhősei és az őket körülvevő mágikus világ távoli rokonai a Gonosz lélek közeleg melankolikus coming-of-age történetének, ám ezesetben a kihívást nem az idő megállításának vágyában rejlő kísértés jelenti, hanem egyértelműen magának a halálnak a legyőzése. A küldetés sikere egyúttal be is sorolja Mario Piluso rajzfilmjét a gyerekfilm kategóriájába: míg az említett Gonosz lélek… az örök változás és a gyermekkortól való búcsú meséje, addig a The Halloween Tree hamisítatlan gyerekfilm, melyben akár négyezer év is könnyedén átugorható, a halál pedig gyarló, kijátszható és legyőzhető mumusa az emberiség történetének.

Bradbury könyve és annak rajzfilm-adaptációja nem csupán azért egyedülálló, mert bravúrosan keveri a hétköznapi valóságot az emberiség történelmén átívelő mítoszokkal, bemutatva utóbbiak továbbélését, hanem mert egyúttal szokatlanul ügyesen rendeli alá a történet nyers pedagógiai töltetét (az emberiség halálhoz kapcsolódó hagyományainak bemutatása) a dark fantasy sodró cselekményének. De ezzel egy időben a The Halloween Tree nem csupán a halálról, de a horrorról szóló példabeszéd is, melynek legfőbb tanulsága éppen a félelmekkel és az ismeretlennel való kontrollált szembenézés erejének felmagasztalása, mely funkciót egy borzalomfilm – készüljön akár gyerekek, akár felnőtteknek – éppúgy betöltheti, mint bármely Halloween-jelmez vagy Busó-maszk. Egy évtizeddel Roxfort első „sötét varázslatok kivédése” tanórái előtt Ray Bradbury a Cartoon Networkkel karöltve elkezdte kinevelni Noel Carroll leendő olvasóinak egy újabb generációját.