thenightofthehunter

MONSTER OF THE WEEK

#20. A vadász éjszakája (1991)

Sepsi László

2011/02/26

Míg arról megoszlanak a vélemények, hogy a Kubrick-féle Gyilkosság vagy a Welles-féle A gonosz érintése tekinthető az utolsó klasszikus film noirnak, az kétségtelen, hogy az átlagnál amúgy is nehezebben megfogható zsáner határait az 1955-ös A vadász éjszakája forgácsolta szét leginkább. Charles Laughton első, és a filmet övező korabeli értetlenségnek köszönhetően egyben utolsó rendezése az alapvetően realista műfajt a biblikus példabeszédek, a tündérmesék és a gyermeki rémálmok világában oldotta fel, ahol az expresszionista stilizáció már nem a zaklatott főhősöket körülvevő, kiismerhetetlen nagyvárost, hanem mitikus tájakat teremtett. A vadász éjszakája eltűnt a szubjektivitást és az absztrakciót zászlajára tűző hatvanas-évekbeli neo-noirok árnyékában, hogy hatását – Robert Mitchum zseniális Prédikátor-alakitásának kultstátuszba emelkedésével párhuzamosan, lásd a LOVE-HATE tetoválások divatját – csupán évtizedekkel később fejtse ki. Laughton filmjének eklektikája – amiben kényelmesen megfértek egymás mellett egy istennel társalgó Kékszakáll nagymonológjai, a gyerekfilmeket idéző vígjátéki elemek (mint a zavarbaejtő pincejelenet), a folyó torkolatánál váró tündéri keresztanya meg néhány dalbetét – elsősorban a posztmodern tömegfilm zsánerkeverési szokásaiban köszön vissza, legyen szó David Lynch szürrealista kisvárosi thrillereiről vagy megannyi sötét színekkel megfestett gyerekfilmről. A domestic thriller műfajának a nyolcvanas-kilencvenes években bekövetkezett diadalmenete újfent az ’55-ös remekműre irányította a figyelmet, de míg Mitchum másik vonatkozó kulcsfilmje, A rettegés foka egyenesen Scorsese kezei közt aktualizálódott, A vadász éjszakájának be kellett érnie egy satnya televíziós remake-kel.
A film magyar szinkronnal látható.

A vadász éjszakája mindennek köszönhetően már nem a film noir, hanem a kamaszhősöket szerepeltető pszichothriller és a családi horror kontextusában fogalmazódott újra. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján fellendült szubzsáner – olyan képviselőkkel, mint a Jófiú, A fehérruhás hölgy vagy a Szörnyeteg a mostohám – egyszerre próbálta kiszolgálni a filmek korhatár-kategóriáját alulról súroló tiniközönséget és a borzongásra vágyó felnőtteket, ugyanazt a túlélési stratégiát követve, mint a harmincas évektől mindinkább családi filmmé alakult gyerekmozik.[1]. A kiskamaszokat szerepeltető domestic thriller nem csupán tematikai szempontból a műfaj „családi” verziója, de a célközönség heterogenitásából fakadóan jól láthatóan forgalmazási kategóriaként is működik: míg az szubzsáner erotikus alcsoportja (Végzetes vonzerő, Keserű méz) kizárólag a felnőtt közönséghez szólva értekezik érzelmi, családi, és szexuális viszonyokról, addig a gyerek- vagy kamaszszereplőkkel operáló másik ág érezhetően a legkisebb közös többszörössel dolgozik – előszeretettel imponálva a gyerekközönségnek pedofil antagonistákkal, egyúttal jelezve, hogy ezesetben egy alapvetően felnőtt műfaj sajátos elhajlásáról van szó.[2] Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása a szexualitás csaknem teljes mellőzése vagy igen óvatos megjelenítése: ahogy A fehérruhás hölgy, vagy évtizedekkel később a Komfortos mennyország, csak absztrakt, kiskorúak számára nehezen dekódolható módon jelezte a nemi erőszak tényét – utóbbiban egyszerűen képen kívül történik, előbbiben pedig az áldozat szelleme(!) játssza újra az aktust paranormális pantomimmal –, úgy az 1991-es A vadász éjszakája is megpróbálja kilúgozni az eredeti ilyetén utalásait. Így nem csupán a Prédikátor szexuális orientációjának kérdése szorul háttérbe – az eredetiben még egy világi táncos szórakozóhelyet is meglátogat, ahol rugóskésének kipattanó pengéje jelzi (helyettesíti?) erekcióját, később pedig az özvegyen kívül egy bakfist is elcsábít –, de a nászéjszaka-epizód megtartásán kívül David Greene filmje csak néhány sután önreflektív kiszólással („A tévében mindig csak csókolóznak”) jelzi, hogy az eredeti szöveget egy családbarát médium szabályaihoz igazította.

De a remake legfontosabb változtatását nem az jelenti, hogy a minimumra csökkentette az eredetiben amúgy is szinte mellékes szexuális utalások számát, hanem az a megrögzött demitizálási hév, amellyel a sötét színekkel festett tündérmeséből egyszeri pszichothrillert varázsolt. Az 1991-es A vadász éjszakája a tévé előtt ragadt gyerekközönségnek főhősein és a szexuális tartalom minimumra redukálásán keresztül kedveskedik, a szülőket pedig a meseiség kigyomlálása által próbálja megfogni, aminek az eredeti vallási konnotációi és a gyermeki-mitikus világkép egyaránt áldozatul esnek, hogy ne maradjon a helyükön más, csak némi elnagyolt kereszténység-kritika („Ne esküdj Istenre!”) és az eredetiben is fellelhető társadalomszatíra (lásd a kígyós szekta jelenetét). Habár néhány kulcsmotívum a helyén maradt – mint a Prédikátor játéka tetovált ujjaival –, ezek nem szolgálnak többet, mint egy ripacskodó pszichopata álcáját, de ennél is fontosabb, hogy Laughton filmjének dualizmusa is végképp eltűnt, ahogy a két legfontosabb betétdal (Dream Little One, Dream; Leaning on the Everlasting Arms) közül is csupán a zsoltár hangzik el, mintegy szimpla díszítésként. Lilian Gish figurája részleteiben ugyan továbböröklődött az anya tolókocsis főnökének alakjában, de már nem képviseli azt az ellenpontot, mint elődje: mivel a Prédikátor is elvesztette mitikus jellemzőit, így a másik pólus is szükségtelenné vált. A vadász éjszakájának remake-je tanulságos illusztrációja a már kanonizált klasszikusok újraírásából fakadó anomáliáknak, ahol az új verzió életképességének egyik kulcsa, hogy mennyiben lesz képes megfosztani az eredetit misztikus aurájától, ezen keresztül legitimálva saját létrejöttét. Míg a pornóparódiák éppen a blaszfémiából faragnak erényt (Extra Terrestrian: Die Ausserirdische, Hamlet: For the Love of Ophelia), számos újrafilm pedig az eredeti motívumainak racionalizálásával tüntet (lásd a King Kong-verziókat vagy Az elveszett világ ősszörnyeinek és a Jurassic Park 2 klónozott dínóinak esetét), addig az új A vadász éjszakáját éppen ez az eljárás kárhoztatta feledésre – a mítosz kivágásával nem maradt belőle más, csak egy már kortársai közt is életképtelen pszichothriller bármikor felcserélhető csontváza.

YouTube előnézeti kép
Footnotes    (↵ returns to text)
  1. Utóbbiról részletesebben lásd: Cary Bazalgette – Terry Staples: Felnagyítani a kölyköket – A gyerekfilm és a családi film (fordította: Kovács Kata és Pálos Máté), in Prizma 5, pp. 14- 19.)
  2. A domestic thriller harmadik nagy alhalmaza éppen a fenti kettő szintézisének tekinthető: az erotikus thriller és a coming-of-age történetek közös nevezőjévé vált szexuális ébredést kihangsúlyozó olyan tinithrillerek, mint a Rettegés, a Kegyetlen játékok vagy a Szerencsétlen baleset pedofilok és aszexuális szocipaták helyett éppen az állatias, fiatalkorú szexragadozókat részesítik előnyben.

Címkék: , , , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
bogie

MONSTER OF THE WEEK

tk3

MONSTER OF THE WEEK

monsqad

magazin

HalloweenTree Fahey

MONSTER OF THE WEEK

motw4-01

magazin

sharknad

MONSTER OF THE WEEK

houseofclocks

MONSTER OF THE WEEK

vlcsnap-2011-10-02-10h30m14s230

MONSTER OF THE WEEK

poster_nevercrywerewolf

MONSTER OF THE WEEK

piranha7

MONSTER OF THE WEEK

bored3

LÁNCREAKCIÓ

reb-brown

MONSTER OF THE WEEK

mångudenlead

MONSTER OF THE WEEK

allthekind

MONSTER OF THE WEEK

becka

MONSTER OF THE WEEK

door-into-darknesslead

MONSTER OF THE WEEK

0

MONSTER OF THE WEEK

generation-x_480_poster

MONSTER OF THE WEEK

humbug1

MONSTER OF THE WEEK

mega-piranha

MONSTER OF THE WEEK

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu