MONSTER OF THE WEEK

#30. Monsters: Glim Glim

Sepsi László

2011/06/18

A nyolcvanas években, főképp Steven Spielbergnek, a Disney-stúdiónak és holdudvarának köszönhetően, a különféle betegség-metaforákat megtestesítő űrszörnyek mellett minden korábbinál markánsabban volt jelen a műfaj barátságos idegenekkel operáló és így az egész család számára épületes szórakozást nyújtó PG-verziója. Az egyre bizarrabb variációkat – Howard, a kacsától a Csoda a 8. utcában geronto-sci-fijéig – kitermelő irányvonalhoz épp kifulladásának éveiben írt F. Paul Wilson (The Keep, Pelts) tanulságos minimálmesét: röpke húsz perce alatt az 1989-ben sugárzott Glim Glim sikeresen aknázza ki a két szemléletmód közti különbséget, szívszaggató történetben bizonyítva, hogy a gyerekszoba nem mindig a legmegfelelőbb hely a fajközi kommunikáció megkezdéséhez.

A Monsters aprópénzből forgatott műfajhibridjeiről jelen rovat keretein belül már esett szó korábban is, ám melankolikus hangvételével a Glim Glim szembemegy Richard P. Rubinstein producer meghatározóan komédia-alapú zsánerferdítéseinek hagyományával. Az alacsony költségvetésből fakadó, megszokott stratégiával csupaszítja csontig az ismerős narratívát, így zsúfolódik a világvége kezdőpontját jelentő járvány három túlélője egy könyvtár alagsorába, ahol végzetes összetűzésbe kerülnek az emeleten kutatómunkát folytató jövevénnyel. A szériára jellemző szűk belsőkben zajló cselekmény ezáltal sikeresen gyömöszöli egy térbe a családi sci-fik és a földönkívülis poszt-apokaliptikus mozik motívumkincsét, szinte laboratóriumi körülmények között vizsgálva, hogy milyen eredményeket hoz a két mémállomány találkozása.

A Glim Glim végül önzetlen célból vért rendelő jóságos répaszörnye sajátos átmenetet képvisel az eredeti A dolog űrvámpírja és E.T. között, aki pechjére a zárlatban nem Spielberg, hanem John W. Campbell Amerikájában találja magát. Wilson bravúros hatásvadászattal keveri a két tendencia elemeit: a karácsonyi fináléra teljesen kifordítja a sci-fi gyerekfilmek szentimentális világlátását, így egyetlen jelenettel írva felül a családbarát perspektívát, amit E.T. és társai sikerrel honosítottak meg a zsánerben. Hat évvel később (szintén a családcentrikus szórakoztatás jegyében) már A függetlenség napjának csészealjai robbantották cafatokra a Fehér Házat, az egy évtizedes kerülő után jó időre visszaszáműzve a műfajt első számú élőhelyére: a csatatérre.

Címke: , ,

MONSTER OF THE WEEK

LISTA

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

magazin

magazin

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

HANGOK A JÖVŐBŐL

KRITIKA

HANGOK A JÖVŐBŐL

KRITIKA

KRITIKA

DIA/FILM, magazin