MONSTER OF THE WEEK

#28. Végtelen határok 1×3: The Architects of Fear

Sepsi László

2011/06/04

James Cameron Terminátor-filmjei kapcsán már esett szó a hatvanas évek első felében futott Végtelen határok későbbi hatásairól, és jelen epizód is – amellett, hogy a paranoia-mozi és szörnyfilm a sorozattól megszokott hibridjét kínálja – elsősorban a bő egy évtizeddel később kikristályosodott biohorror tükrében válik kiváltképp izgalmassá. A széria ars poeticájaként is felfogható The Architects of Feart mindezzel együtt is a körülötte kialakult kisebb botrány tette igazán hírhedtté: az ABC tévécsatorna fejesei olyannyira rémisztőnek találták az epizód utolsó jeleneteiben feltűnő monstrumot, hogy a sugárzások alkalmával vagy teljes egészében kicenzúrázták, vagy a késő éjszakai műsorsávba száműzték a Süsüre emlékeztető rémséget. Erős idegzetű olvasóink a tovább gomb után angol felirattal tekinthetik meg a televízió történetének legrettenetesebb gumiszörnyét.

A nyilvánvaló önreflektív jelleggel bíró sztoriban egy csapat tudós a világbéke érdekében úgy dönt, fenyegető földönkívülivé alakítják egy sorshúzással választott társukat, akinek rémítő jelenléte a Föld népeinek összefogását ösztönzi majd. Ám ezúttal a sci-fi aranykorának bevált toposza – amely évtizedekkel később például a Watchmen: Az őrzőkben köszön majd vissza – társadalomfilozófiai közelítésmód helyett primer borzalmakra kihegyezett biohorror-köntöst kap: a The Architects of Fear borzalomfaktora valójában a főhős fájdalmas testi-lelki átalakulásában rejlik, ahogy a belépumpált hormonok és a testét szétszabdaló plasztikai beavatkozások nyomán végleg megadja magát a tébolynak. A kreatúra laborbeli őrjöngése és a visszafogott szerelmi szál nyomán az epizód motívumszinten az 1958-as eredetinél is szorosabb kapcsolatokat ápol a Cronenberg-féle A léggyel, évtizedekkel a műfaj elterjedése előtt felmutatva a borzalmak forrását a tudomány eszközei által szétroncsolt/módosított testben meglelő biohorror legfontosabb sajátosságait.

A sajátos „making of” alapállás nyomán a The Architects of Fearből az is könnyedén kiolvasható, hogy a hatvanas évek sci-fi horrorjának alkotói miképpen gondolkodtak saját hivatásukról. A „mumusgyártás” kudarca – szemben A léggyel – nem elsősorban a résztvevő tudósok hübriszének köszönhető: az epizód ehelyett becsatlakozik a filmművészet modern korszakát meghatározó diskurzusba, az általa kínált illúziót a valóságot képviselő vadkacsavadászokkal szembesítve ítéli halálra, hogy zárószentenciájával még a korabeli televíziótól is szokatlan konzervativizmussal mondjon ítéletet a mindenféle mesterséges valóságpótlékok fölött. A The Architects of Fear, torokszorító tragédiába bújtatva ugyan, de elvitatja a (tömeg)kultúrától a világjobbító lehetőségeket, cserébe érzelemmentes narrátorhanggal kínálja „a kemény munka és a kölcsönös szeretet” lehetőségét. Híven illusztrálva a modernista/anti-illuzionista tömegkultúra skizoid jellegét, a sorozat még szűk két éven keresztül folytatódott, az pedig a mai napig nyitott kérdés, hogy milyen szerepet játszottak a hatvanas évek világégéssel fenyegető rémmeséi a harmadik világháború elkerülésében.

Címke: , ,

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

MONSTER OF THE WEEK

KRITIKA

HANGOK A JÖVŐBŐL

KRITIKA

HANGOK A JÖVŐBŐL

KRITIKA

Jegyzet

DIA/FILM, magazin

ANIMATÉKA, HÍREK

AJÁNLÓ, HÍREK

AJÁNLÓ

TRAILERPARK

Jegyzet

HÍREK