poster_splice-poster

KRITIKA

Génsebészet nagy hibákkal (Vincenzo Natali: Hibrid)

Szabó Ádám

2010/09/22

A kanadai Vincenzo Natali szemmel láthatóan vonzódik a különleges territóriumokhoz. Az építészeti metaforájával a spirális narratívát újrahasznosító, ugyanakkor ontológiai párhuzamként is ütőképes filmje, a Kocka után a direktor több mint egy évtizede dédelgetett álomprojektjét valósította meg. A Hibrid főcíme nem is hagy kétséget afelől, hogy a nézőt ismét egy újabb rejtélyes világ fogja beszippantani: fülbemászó zongoradallam festi alá a mikroorganizmusokat pásztázó snitteket, és ez az indító filmes hatáskeltés nagyjából hasonló vákuumos belevontságot ígér, éppúgy, mint a geometriai felépítményben ragadt ismeretlenekről szóló pszichológiai horror.

A Hibrid centrumában egy tudós-szerelmespár, Clive (Adrien Brody) és Elsa (Sarah Polley) áll, akik egy nagy áttörés küszöbén lévő kísérletben érdekeltek. Fajkeveredést célzó demonstrációjuk a lehető legjobb pályán van, ugyanakkor már egy jóval nagyobb cél, nevezetesen az emberi és az állati DNS-ek ötvözésére irányuló projekt lebeg a szemeik előtt. Natali legnagyobb érdeme az, hogy nem pusztán a szinte közhelyszámba menő Frankenstein-történet újabb variációjával lepi meg a nagyközönséget. A rendező részéről ugyanis jóval relevánsabb a főszereplők magánéletébe való bepillantás, ami az aktuális kreatúra, Dren (Delphine Chanéac) genezisével roppant figyelemreméltó fordulatot vesz: horror-interpretációjában egy adoptáció-történet körvonalai sejlenek fel, és ezt az értelmezési irányt a szörnyeteget gyermekükké fogadó protagonisták történetszála dúcolja alá. Ugyanakkor, a néző vagy épp a recenzió olvasója egyáltalán nem tapogatózik rossz irányba, mikor a bioetikában rossz prognózis néven gyökeret vetett terminus cselekmény-hasonlatára számít. Sikerülhet-e egyáltalán a humanisztikus és az animális gének összeházasítása, és ha be is válik, az újonnan létrejött egyed képes lesz-e szocializálódni a társadalomban? Természetesen idővel minden a legrosszabbra fordul, és aki látott már legalább egy sci-fi horror-t (például Cronenberg Paraziták c. korai gyöngyszemét), könnyen megjósolhatja a várható történéseket.


És a Hibrid elsőként talán ezen a fronton bucskázik nagyot: kiszámíthatósága terén. Natali hiába rak egyenlőségjelet az emberi és állati vonásokkal egyaránt rendelkező teremtmény és a kreatúrát befogadó tudóspár közé, ha a jövevény domesztikálásának ábrázolása súlyos kívánnivalókat hagy maga után. A rendező jól észrevehetően a tradicionális gyermeknevelés hangulatilag képlékeny, a vidámság és a szomorúság határán táncoló atmoszféráját, illetve a nem zsánerlogika szerint bimbózó létminőségeket kívánta vászonra ültetni, de a hangulatok cseppfolyós voltáról (mixed tone) szóló Stefan Kanfer-dolgozat, a The Shock of Freedom in Films szubsztanciáját nem sikerül átmentenie a gyakorlatba. Kanfer tanulmányának veleje ugyanis a Hibrid mindennapi élet-koncepciójára emlékeztethetne, hovatovább, a film a cikk kiváló mozgóképes tolmácsolója is lehetne, amennyiben az eltérő hangulatok molekulái egy kerek egészet alkotnának. Natali viszont igen rapszodikusan férceli össze a rendelkezésére álló komponenseket: szocializációs epizódjaiban Clive és Elsa etetni próbálják az általuk létrehozott féllényt, fürdetik, betűkockás intelligenciatesztet játszanak vele, mi több, Sarah Polley tudósnője egyszer még ki is sminkeli Dren-t, ám a már-már családi mozis, helyenként komikus mémek (az utóbbihoz tartozik például a tápanyagot Clive-ra okádó csecsemő-Dren magánszáma) inkább hatástalanítják, semmint nyomatékosítják a kanadai rendező emberalkotás-tézisét. A gyermeknevelésről hírt adó epizódok sűrűjében nem élvez primátust a kulturális evolúció teóriája, a cselekmény előrehaladtával a rossz arányérzékkel bevetett műfaji jegyek megsemmisítik az „Istent játszó”-attitűd visszásságain vagy az orvostudomány hátulütőin nyugvó dramaturgiát.


A fajkeveredésről szóló jelenet demonstrálja legjobban a film gyenge lábakon álló mémplexét: az egymást agyondöfködő kísérleti állatok hemoglobinban fürdése sokkal inkább Peter Jackson sötét humorú új-zélandi horrorjaira (Ízlésficam, Hullajó) emlékeztet a megrendítő hatásfokozás helyett, és Natali filmje ettől a jelenettől kezd darabjaira hullani. A Dren-t megformáló Delphine Chanéac túlzottan gyermeteg gesztusai, dühkitörései is lúgozzák a félelemkeltés szándékát, eltolva a karaktert a jellegtelenség, rosszabb pillanatokban a nevetségesség irányába. Igaz, Natali olykor-olykor morfondírozik a Jó és a Rossz erkölcsi sávjait tipró tudóshősök lelki világán, de falakat romboló szubsztanciával egyszer sem vértezi Clive és Elsa perpatvarait, nem is beszélve a túlzott hirtelenséggel skiccelt férfi-nő-teremtmény szerelmi háromszögről. A főalakok vérrel, rossz génekkel és ellenségeskedéssel tűzdelt melodrámáját már honfitársa, David Cronenberg biohorrorjainak modorában készíti elő a direktor, ám a fajok közötti erotika feleannyira sem érvényesül olyan apokaliptikusan, mint a fentebb már hivatkozott Parazitákban vagy akár A légyben. Hiányzik a szexualitás és az ösztönlénnyé süllyedés fúzióját tablószerűen bemutató medencés orgia gyomorszájon rúgással felérő montázsa vagy a Seth Brundle-Veronica-kettős boldogságát, majd utódnemzését tönkreverő átváltozás-tematika, és ezen hiátusok miatt a riogatásra hivatott záró képkockák jelentősége újfent leértékelődik.

A mozgóképes darwini evolúció újabb példánya nem találja helyét saját kulturális mezőjében: Vincenzo Natali szinte családi drámába torkolló biopunkja nem érzékelteti kellően az ember és az állat között tátongó differenciákat, a sokadik Frankenstein-szörny viselkedése nem hozza közelebb a szemlélőket a tűzhöz, és kielégítő válaszok sem érkeznek az egyébként rendkívül érdekes dilemmákra. Ahogy Dren, maga a film is csak egy több sebből vérző (műfaj)hibrid.

YouTube előnézeti kép

Címke: , , ,

ex4

KRITIKA

voiceslead

KRITIKA

Annabelle-Movie

KRITIKA

alien

AJÁNLÓ

zero4

KRITIKA

majmoklead

KRITIKA

wow

OFF SCREEN

680x478-3

KRITIKA

thor2lead

KRITIKA

enderlead

KRITIKA

Gonosz halott

KRITIKA

Tűzgyűrű

KRITIKA

Z világháború

KRITIKA

Az acélember

KRITIKA

Sötétségben - Star Trek

KRITIKA

-- dariusingarage.jpeg

KRITIKA

Vasember 3

KRITIKA

1362171086-5-sightseers

MIDNIGHT MOVIEZ

feledéslead

KRITIKA

12080201_Livide_00

LISTA